tag:blogger.com,1999:blog-26519315053463746222024-02-08T14:22:16.388+01:00Matt JarowRegényeim, novelláim, pályaművek és egyéb szösszenetek...Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.comBlogger31125tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-84765956680117034202012-07-08T19:45:00.002+02:002012-07-08T19:45:33.267+02:0030.<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 21.3pt; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Vicces,
hogy ahhoz képest, hogy én készültem „világrengető” vallomást tenni, mégis én
voltam az, aki egy percig nem tudott köpni-nyelni a kérdés hallatán. Komolyan,
szinte minden fajtájú és kaliberű visszakérdezésre felkészültem, erre az egyre
pont nem! „<i>Na, halljam, hány barátnőd van
még?</i>”... Mintha legalábbis eddig úgy viselkedtem volna, mint valami nőfaló
csibész, egy skalpvadász, aki egészen addig teszi a szépet és moderálja magát,
amíg meg nem szerezte a lány bizalmát, és a dicső hódítás tudatával már odébb
is áll.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Én, ömm... egy se, te vagy az egyetlen – makogtam végül, mihelyt valamelyest
sikerült túltennem magam a kérdés okozta megdöbbenésemen. – Azt hiszem,
félreértettél, egyáltalán nem ilyesmit akartam neked megvallani... –
folytattam, még mindig kicsit zavartan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –O-ké,
hát akkor mit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Na jó, ez most borzasztó felszínesen fog hangzani, de, tudod, én nem olyan
vagyok, mint a többi srác.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> <i>Hmm, és valóban rémesen elcsépelten
hangzott, de mégis hogy kellett volna másképp felvezetnem? „Képzeld, képes
vagyok mások elméjébe látni, mi több, leszívni az életenergiájukat, ja, és nem
mellékesen, önhibámon kívül, veled már meg is tettem egyszer!”?</i> Ez utóbbi
lehetőséget valahogy még kevésbé éreztem nyerőnek, mint az agyon koptatott
indítást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Igen, ezt tudom – mondta mosolyogva, bár mosolyában volt valami újszerű. <i>Talán megkönnyebbülés?</i> Kérdésemre szinte
azonnal választ is kaptam: – Illetve, megvallom őszintén, egészen eddig csak
remélni mertem, hogy végre egy olyan fiúval hozott össze a sors, aki nem csak a
fantáziái kiélésére alkalmas játékszerként tekint rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Én szeretlek! – Nyúltam a keze után, mely egészen eddig támpilléri funkciót
látott el, hogy tartása, ívelt háta még inkább fenyegetőnek tűnjön. Mindezt
persze csak azért, hogy palástolja félelmét. Mostanra azonban éreztem, hogy
letett ebbéli szándékáról. A megnyugvás és a fáradtság hirtelen hatalmas
kőtömbként nehezedtek vállára: hátának merev íve felengedett, ízületei és izmai
ellazultak, s összességében kicsit megzuhantnak tűnt. Gyámolításra szorult, és
én hihetetlenül vágytam rá, hogy karjaimban találjon megnyugvást, de egyelőre
még szó sem lehetett ilyesmiről! – Lacey, én őszintén, tiszta szívemből
szeretlek, és éppen ezért szeretném, ha mindent tudnál rólam. Olyasmit is, ami
miatt esetleg meggondolhatod magad a tekintetben, hogy te is hasonlóképp érzel
irántam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Ha a frászt akarod rám hozni, akkor elég jól haladsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> <i>–</i> Igen, gondoltam. És hidd el,
egyáltalán nem feltett szándékom, de attól tartok, garantálhatom, hogy nagyon
ki fogsz bukni. – Nagy levegőt vettem, ahogy ezt a nagy volumenű
bejelentésekkor szokás, de most inkább csak önnyugtatás céljából: –<i> Lacey, én belelátok mások elméjébe! –</i> visszhangoztam
a fejében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Tisztában
voltam vele, hogy valószínűleg nem a legkíméletesebb megoldás mellett tettem le
a voksomat, de komolyan voltak kétségeim azt illetően, hogy ha először
normálisan közlöm, és csak utána állok neki bizonygatni, akkor milyen
eredményeket érhetek el. Kétségtelen, ez mindenképpen gyorsabb és meggyőzőbb
volt – de persze „brutálisabb” is felkavaróbb is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Ezt meg hogy csináltad?! – Majdnem egy méterrel sikerült hátrébb ugrania ültében.
Szeméből, csakúgy, mint egész lényéből, félelem és döbbenet sugárzott, ahogy
erre már a legelejétől fogva számítottam is. Mégis, látni, hogy a személy,
akinek két másodperccel ezelőtt őszintén szerelmet vallottál, most űzött
vadként tekint rád... <i>Hát, nem kívánom
senkinek az élményt, és komolyan mondom, én is meglettem volna nélküle,
valószínűleg életem végéig!</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Figyelj, én megértem, hogy elsőre ez ijesztő, de... – Megpróbáltam csökkenteni
a köztünk lévő távolságot és közelebb kúszni hozzá, eredménytelenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Ne! Ne gyere közelebb! – Tartotta maga elé a kezét, miközben még hátrébb
araszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Azt akartam, hogy tudd, ez is én vagyok. Hogy ennek tükrében tudd mérlegelni,
hogy tényleg velem akarsz-e lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Remélem, nem azonnali választ vártál, mert most legszívesebben sikítozva
rohannék a lehető legmesszebb tőled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> –
Igen, valahogy nem ért váratlanul... – mondtam csüggedten. – De, még mielőtt
erre tényleg sort kerítenénk, mutatnom kell neked még valamit. – S mihelyst
befejeztem a mondatot, mindenegyes kis pórusomból szinte azonnal ömleni kezdett
az aranyszínű füst – Mások energiát is képes vagyok manipulálni. Illetve,
egészen pontosan, leszívni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Ahogy
sejtettem, ez így túl soknak bizonyult! A <i>manipulálni</i>
résznél még csak őrült rettegés tükröződött Lacey szemében, a <i>leszívás</i> azonban betette a kiskertajtót,
felugrott, és teljes erejéből futni kezdett a nyugati fal mentén. Persze
azonnal utána vetettem magam! Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak
komolyabban strapáltam volna magam eleddig a tesi órák folyamán – vagy, hogy
legalább lennék csak egy pillanatra megállítani az időt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Egyhamar
kiderült, hogy ha az idővel nem is tudok machinálni, valami mással azért mégis.
Egyáltalán nem kellett ugyanis megfeszülnöm Lacey üldözésében, mivel rögtön a
sarkon belé botlottam – szó szerint! Olyan volt, akár egy szobor. Egész lénye
körül ott szikrázott az az aranyszínű füstfelhő, ami fél perccel ezelőtt még
belőlem ömlött ki, most azonban sokkal szilárdabbnak tűnt. Akár egy átlátszó
aranypáncél. Értetlenül jártam körül a Lacey-szobrot, legjobb tudomásom szerint
ugyanis hasonlóra még csak nem is voltam képes, s most mégis megmásíthatatlanul
szembesültem a ténnyel, hogy márpedig igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Nem
kerülte el azonban a figyelmemet az sem, hogy Lacey közben követett a szemével!
Ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy csak egy kényszerű
testhelyzet felvételének kikényszerítését és kimerevítését tudom elérni, többet
nem. És a vicc az egészben – persze, amellett, hogy ezzel valószínűleg csak még
inkább arra a malomra hajtom a vizet, ami a későbbiekben a szakítás mellett fog
szólni –, hogy halványlila segédfogalmam sem volt azt illetően, miképp tudnám
Laceyt kiszabadítani ebből a gubóból. Megpróbáltam visszaszívni, de semmi!
Mintha két hatalmas mágnest álltam volna neki feszegetni, különösebb eredmény
nélkül. Próbálkoztam a feloszlatás vizionálásával, szintén nulla eredménnyel.
Végső elkeseredésemben az is megfordult a fejemben, hogy felrobbantom. Egy
alkalommal ugyanis láttam Bruno fejében hasonlót, amiről állítása szerint ő
csak olvasott, és valahogy így képezte le magában, de az élmény ennél sokkal
erősebb volt! Nem tudnám megmondani, miért, de akkor is és most is az a
benyomásom támadt, hogy az az érzés, amit kiváltott belőle, egyszerűen nem
tartozhatott egy fiktív képhez... annál sokkal katartikusabb és magával
ragadóbb volt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Az
emlékképben az illető a csettintéshez kicsit hasonló mozdulatot tett, de a
hüvelykujja, szerintem, az összes ujján végighaladt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Nagyon
nem füllött hozzá a fogam, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi az istennyilát
fogok ezzel igazándiból elérni, de jobb híján kénytelen voltam megpróbálni. Először
elképzeltem magamban a mozdulatot, utána egyszer félig-meddig megcsináltam. Csakhogy
lássam magam előtt, tényleg hasonlít-e. Hasonlított. <i>Akkor rajta!</i> Még mielőtt azonban megtettem volna, vetettem egy
utolsó, elkeseredett és bocsánatkérő pillantást Laceyre. Némán elsuttogtam egy „<i>Szeretlek</i>!”-et – aztán jött a
kézmozdulat. A páncél először millió darabra repedt szét, s ezzel szinte
egyidejűleg a szélrózsa minden irányába aranyszilánkok kezdtek záporozni. Lacey
kiszabadult. Egy pillanatra rám nézett. Éreztem a zaklatottságát, a fájdalmát. <i>Hó, álljunk meg egy pillanatra! Fájdalmát?!</i>
Nem akartam elhinni, de valóban ezt éreztem – mármint érezte. Egyfajta gyászt,
ami egy elvesztett álomképnek, egy letűnőben lévő érzésnek, egy fakuló
szerelemnek szólt, s melynek helyébe egyfajta félelemmel vegyes tanácstalanság
költözött a jövőt illetően. Hinni akart. Hinni, hogy ez alkalommal tényleg
megtalálta azt, aki őszintén szereti, s akit viszontszerethet. De
pillanatnyilag mindez őrültségnek tűnt számára. A vallomásom is – annak
mindenegyes mozzanatával, beleértve a szerelmes részt is – inkább egy rémmese
szükségszerű csattanójának tetszett neki, semmint annak, ami valójában volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Mire
felocsúdtam gondolataiból, ő már messze járt. Talán valahol odabent, tisztes
távolban tőlem. Lényének egy darabja azonban még mindig ott volt velem. Az a
darab teljességgel nyilvánvalóvá tette, hogy jobb, ha én ma oda nem megyek
vissza. Hogy nem akar látni. Addig legalábbis semmiképp, amíg le nem tisztázza
magában, miképp is érez igazán a most megtapasztaltakkal – és velem –
kapcsolatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> E
lénydarab hangtalan kérésének eleget téve némán hazaballagtam – és vártam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Book Antiqua', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Életem
addigi rövidke tizenhat éve során már volt alkalmam megtapasztalni, hogy várni
őrjítő dolog, és az esetek túlnyomó hányadában a valódi megőrülés előtt egy
paraszthajszállal születik meg az eredmény vagy a döntés, amire vártunk. Mikor
eljutottam arra a pontra, ahol máskor már rég megnyugodhattam, kicsit pánikba
estem! Aztán nagyjából még egy hétig pánikoltam éjjel-nappal, mire végre
megszólalt a telefonom, a kijelzőn Lacey számával. <o:p></o:p></span></div>
<br />Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-24298609009010443352011-11-19T06:15:00.002+01:002012-03-05T05:06:17.131+01:0029.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Másnap reggel mindent rám lehetett volna fogni, épp csak azt nem, hogy nagyon kipihentnek látszom! Az a megközelítőleg három óra is, amennyit végül sikerült aludnom, alighanem annak volt köszönhető, hogy szinte teljességgel kifárasztottam magam az idegeskedéssel, s minthogy az indulásig ismételten rengeteg idő állt a rendelkezésemre, kezdtem komolyan kételkedni benne, hogy hathatós segítség leszek a dekoráló munkálatok során. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Reménykedvén abban, hogy sikerül elterelnem a figyelmemet, neki álltam a szokásos reggeli teendőimnek, s minek után azok végére értem, nekiestem a házimunkának – otthon ugyanis utálok bárminemű rendet is rakni, pedig egyébként hihetetlenül rendszerető vagyok, épp csak mindenhol máshol! Amíg tanulásra voltunk kárhoztatva, minden héten egyszer – általában pénteken, csakhogy ki is tartson valameddig az a káprázatos patika rend, amit képes voltam teremteni – bementem hamarabb, hogy rendet vágjak a szekrényemben – amiben, rejtélyes módon, az elmúlt évek folyamán egyre többen lettünk!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Szükségtelen mondanom, elképzelésem a gyakorlatban hihetetlen eredménnyel futott: noha kicsi lakásunk van – s minthogy nyár volt, így még a porszívózás öröme sem várt volna rám, én mégis előkaptam, s mint egy tíz perc alatt sikerült úgy kiporszívóznom, hogy enni lehetett volna róla! –, nekem azért csak a szüleim szobájára rá ment egy órám, mert, „<i>Ha már csináljuk, csináljuk jól!</i>”-alapon az összes bútort is kiporszívóztam, minden létező felületet portalanítottam, és – valami hirtelen támadt perverzió okán – még az ablakokat is megpucoltam! Ezután már csak a felmosás lett volna hátra, de minthogy szerintem az csak a kosz egyik sarokból a másikba való tologatása, inkább magamhoz ragadtam ismét a porszívót, és négyzetméterről-négyzetméterre haladva végeztem a parkettával is.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ugyanezen szisztémát követve haladtam végig előbb a saját szobánkon, azt követően jött a konyha, a gardrób, az előszoba, majd a fürdőszoba – a sorrend kizárólag az én különc logikám eredménye volt, ugyanis nem voltam hajlandó semmit se összejárni, márpedig nekem csak ezzel a beosztással sikerült ezt kiküszöbölnöm!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mire végeztem, nem tudtam különbséget tenni az egyes testtájaim sajgása között – illetőleg a fejemet még felismertem, az csak lüktetett egy kicsit a sok hajlongás okozta vérbőségtől –, és már bőven elmúlt egy óra, így engedélyeztem magamnak némi ebéddel egybekötött heverészést a TV előtt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Kettőkor ismét erőt vettem magamon, elmosogattam, majd nekiduráltam magam a fürdésnek is – a fürdéssel a legritkább esetben szoktak gondjaim lenni, az utána következő tébolyt vagyok kénytelen mindig számításba venni, mikor két órával hamarabb elkezdek készülődni. <i>És természetesen mindig az utolsó tíz percben jutok konszenzusra, ami szerintem elég gáz, tekintve, hogy mennyi időt adok magamnak! </i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mivel nem tudtam, milyen jellegű munkára számíthatok az nap este, ezért – „<i>Biztos, ami bizonytalan!</i>”- alapon – elsőnek egy atlétát kaptam magamra, majd a szokottnál valamivel lezserebb nadrágot – ez alatt azt kell érteni, hogy annyira volt csak cső, hogy járt benne a levegő! – majd végül a fekete ingemet, kizárólag a praktikum jegyében, abban ugyanis izzadhatok, mint egy ló, rám boríthatnak bármit, ugyanolyan fessnek tűnök benne, mintha mi sem történt volna!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Minek után a busz mindenhogy jár, épp csak a menetrend szerint nem, ezért már negyed órával hamarabb ott szobroztam a megállóban, ami egyébként teljességgel felesleges volt, mert így is kimaradt egy járat, a következőre pedig szigorúan csak öt perc késés terhe mellett tudtam felszállni. Valahogy azonban sikerült behoznunk a késést, olyannyira, hogy a menetrendben meghatározott érkezési időhöz képest <i>öt perccel hamarabb</i> benn voltunk a megállóban! Ennek az az egy – ám de annál nagyobb – előnye volt, hogy így elég volt távgyalogló tempót felvennem, hogy előre eltervezett módon mintegy tíz perccel hamarabb beessek eligazítás – és egyéb fontos dolgok – végett.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nem hiányzott sok, hogy belépvén az ajtón mindjárt tömegszerencsétlenséggel indítsak: csak azt láttam, hogy két hatalmas doboz mérnöki pontossággal húz el egymás mellett, és ha nem torpanok meg, szinte teljességgel biztos, hogy sikerül pont a kettő közé préselnem magam – aminek rajtam kívül még legalább másik három ember nem örült volna: a két legény, akik a dobozokkal vívtak, illetőleg Terry, aki szemmel láthatóan igyekezett a helyzet magaslatán lenni (ebben épp csak az a tény korlátozta, hogy neki is csak két keze, szeme és lába volt, mint minden más embernek). <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután sikeresen le tudtam az első – de valószínűleg nem az egyetlen – karambolomat, rögvest a bárpult mögött tüsténkedő Lacey felé vettem az irányt. Mikor már elég közel kerültem ahhoz, hogy felpillantás nélkül is látótávolban legyek, fel sem nézve odaköszönt, majd nyomott egy puszit az arcomra, mikor éppen a közelemben lévő grenadinért nyúlt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez tiszta őrültek háza! – motyogtam, ahogy végigtekintettem a sürgő-forgó embertengeren.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Inkább hívnám rendezett káosznak, de ahogy gondolod – vetett felém egy mosolyt, rám kacsintott, és ledöntött valamit, aminek a színéből úgy ítéltem, ahhoz kellett a grenadin. – Na, most, hogy itt vagy, egy fokkal egyszerűbb lesz a leltár! Fogd! – nyomott a kezembe egy csíptetős mappát, majd karon ragadott és hátrahúzott a raktárhoz. Egy huszáros mozdulattal feltépte a nehéz vasajtót, és azzal a lendülettel kezdte is sorolni a polcon lévő italokat. Én csak kapkodtam a fejem, de végülis sikerült tartanom az iramot, és bőszen ismételtem egymás után, hogy „<i>Pipa!</i>”. Nagyjából háromnegyed óra alatt végeztünk is – a felénél azonban cseréltünk, csakhogy mindkettőnk szája egyenlő mértékben elfáradjon és kirojtosodjon a tengernyi áru felsorolása közben. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Lélegzetvételnyi szünetünk közben betoppant Terry, hogy megtudakolja, egyezik-e a raktárkészlet és az immár Lacey által szorongatott lista tartalma. Némán bólintottunk, mire utasításokat kiabálva visszarobogott, így kettesben maradtunk.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, azt hiszem, most kifejezetten hasznos voltam – jegyeztem meg, szándékosan utalva tegnapi telefonbeszélgetésünk kulcsszavaira.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Abszolút! – nevetett fel és nyomott egy újabb gyors puszit az arcomra. – De a kellemesre még várnunk kell. Tudsz italokat keverni?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A legnépszerűbbeket igen.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Remek! Charles és Dee, a mixereink, lebetegedtek, úgyhogy nekünk kell beugranunk!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem emlékszem, hogy mikor mi itt voltunk, párban lettek volna a mixerek – jegyeztem meg, miközben már a bárpultnál álltunk és előkészítettük a legszükségesebbeket.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Egy iskolás banda fogyasztását egy ember is bírja, de ez egy érettségi találkozó lesz – itt mindenki taj részegre akarja inni magát, mert úgy kevésbé ciki elsírni, hogy mennyire nem vitték semmire! Ja, ha nem tudsz trükközni, nem baj, csak szolgáld ki a vendéget!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– „<i>A második kör után minden mindegy!</i>”-alapon?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Gyorsan tanulsz! – Zsebelhettem be egy újabb elismerő mosolyt, miközben Lacey már neki látott egy Bloody Marynek, amit aztán odalökött elém. – Idd meg – szükséged lesz rá, ha nem többre! – mondta bíztató hangon, a tekintetében mégis észrevettem egyfajta csüggedtséget – a tapasztaltak csüggedtségét.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy hajtásra lehúztam, egy másodperccel később pedig szabályosan tüzet tudtam volna okádni: az még hagyján, hogy erősebb vodkából készült, mint amihez hozzá voltam szokva, de valami olyan hihetetlenül chilis volt, hogy azt hittem, lerepül a fejem! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Huh! Te se szórakozásból iszol! – krákogtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ma senki se! – Vetődött oda az egyik munkás, fáradt mosollyal az arcán, s ahogy jött, azzal a lendülettel már ment is – magához ragadva a maradék chilis vodkát.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Még nagyjából egy óránk volt nyitásig. Én próbáltam nem láb alatt lenni, miközben igyekeztem segíteni a rakodó legényeket – egyiket-másikat időközben fel is ismertem, például Dant, akit néhány napja majdnem mozgósítanunk kellett Amber kipaterolása érdekében –, Lacey az éppen megszomjazókat szolgálta ki, Terry pedig maradék hangjával igyekezett túlordítani a munkával járó nyüzsgést, kopácsolást és dobogást.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Csodával határos módon az egy óra több mint elégnek bizonyult, így hatkor már fogadni is tudtuk az első vendégeket, és el kellett ismernem, Lacey egyáltalán nem viccelt: az emberek arcának túlnyomó többségén ott játszott az a furcsa feszültség, amitől vonásaik már-már groteszk maszkba torzultak – fogpasztareklám-mosoly, pattanásig feszült állkapocs és idegesen ide-oda ugráló szempár. Körülbelül a tízedik ember után már kezdett zsibbadni minden végtagom és zsongott a fejem az emberekből áradó tengernyi negatív érzelem miatt, így gyorsan kerítettem valakit ajtónállónak magam helyett. A raktár előtt rábukkantam egy kisebb csoportra, akik, dolguk végeztével, éppen lazítani készültek egy üveg jó rum társaságában; én kiragadtam a csoport soron következő tagjának kezéből az rumos üveget, majd akkorát húztam belőle, amennyit még nem szégyelltem, aztán már fordultam is vissza, hogy elfoglaljam helyemet a bárpultban – amit (Lacey ígéretéhez híven) a nekikeseredett asszonyok tömege már-már el is bontott!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagyjából kétpercnyi szélmalomharcot követen megértettem, ténylegesen miért is van szükség ilyenkor két mixerre, s mielőtt még teljességgel elvesztem volna, beesett mellém Lacey is, megmentvén a helyzetet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Olyan másfél óra elteltével kezdtem érezni, hogy fáradok, s ahogy meg tudtam ítélni, Laceynek sem volt még szerencséje hasonló terheléshez, de azért rendíthetetlenül folytattuk, mígnem újabb fél óra múlva – épp, mikor alábbhagyott a nép fogyasztási kedve – Terry fel nem ajánlotta, hogy egy darabig átveszi a pultot. Egyikünket sem kellett különösebben nógatni: azzal a lendülettel el is vonultunk, és lerogytunk egy csöndesebb sarokba; Lacey elvackolta magát az ölemben, fejét a mellkasomra hajtotta. Más körülmények között ezt alighanem még élveztem is volna, de így, hogy állandó jelleggel azon kattogott az agyam, miképp tálaljam a látszólag tálalhatatlant...!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Végül arra jutottam, hogy teljesen mindegy, hogy fogok hozzá a végeredmény ugyanaz lesz, nem is beszélve arról, hogy a komoly dolgokat csak és kizárólag úgy lehet felvezetni, ha előtte a hallgató fél többrendbelileg szívrohamot kap, úgyhogy belevágtam: – Lacey, mondanom kell valamit!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A várt hatás természetesen nem maradt el – bár az irány teljességgel rossznak bizonyult: – Na, halljam, hány barátnőd van még? </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-36245990017150335862011-05-22T17:14:00.013+02:002011-11-08T19:24:19.102+01:0028.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Az egy percig sem volt kérdés, hogy a lehetetlent nem veszem opciószámba – noha per pillanat halványlila segédfogalmam sem volt, ezt mégis hogy érem el!? Az azonban teljeséggel világos volt előttem, hogy aznapra elegem volt az agytágításból, ennek jegyében elbúcsúztam Brunotól.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mindig is naivan hittem a diplomácia erejében. Éppen ezért elhatároztam, megpróbálok ész érvekkel ráhatni a másik énemre. Mivel álmomban is hazataláltam volna Keyportból – és forgalom még mindig nem volt, ami azért kezdett egy hangyányit gyanús lenni… – lehunyt szemmel megindultam haza. Abban a pillanatban ott termett előttem, nekem pedig hirtelenjében egy árva szó sem jött a nyelvemre! Azt hittem, azok után, hogy egy főnixszel volt szerencsém farkas szemet nézni nem egészen fél órája, már nem érhet semmilyen meglepetés, de kiderült, igencsak alulbecsültem önmagam: noha alapjaiban egészen hasonlított rám, mégis, mindenegyes porcikáján akadt valami, minek eredményeképpen végül még én sem tudtam volna megmondani, hogy önnön valóm manifesztációjával állok szemközt: vékony, szálkás karjairól aranylóan lángoló tollköpeny omlott alá, rövid, csontos ujjai félelmetes ívű karmokban végződtek. Szikár felsőteste meztelen, az alsóbb – kényes – régiókat lángoló pihetollak óvták az illetéktelen tekintetek elől, melynek színe fokozatosan csapott át a lábain lefutó rozsdabarna, helyenként szénfeketével pettyezett fedőtollazatba, ami valamivel a térd felett ért véget, fedetlenül hagyva a ránézésre fájdalmasan kérgesre szarusodott alsólábszárat és lábfejeket. Az egészet a madárszerű – színvilágában az enyémre hajazó – szemek, valamint a melengető lángok minden káprázatos színében játszó taréj tette fel a koronát. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Főnixként jobban tetszettél – mondtam szinte közönyös hangon. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Fejét oldalra billentette, mire hajából izzó pernye záporozott. Elmosolyodott – úgy, ahogy én is szoktam, még mielőtt elküldök valakit melegebb éghajlatra – s csak annyit mondott: – Nem kívánsághangverseny.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy figyelmen kívül hagyjam a tényt, miszerint éppen most oltottam le saját magamat. – Khm, nyílván tanúja voltál a Brunoval való beszélgetésemnek?<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Bólintott.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És lenne rá mód, hogy kompromisszumot kössünk? – Még számomra is szánalmas volt, ahogy mindenegyes szavamból csak úgy sütött a kétségbeesett elszántság, éppen ezért csak remélni mertem, hogy lényem legsötétebb mélyén is vagyok annyira bűbáj, hogy ne akajak <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Éppenséggel lenne – mondta teljes érdektelenséggel a hangjában, s csak hogy ráerősítsen, elkezdte a karmait piszkálni. – De Lacey túlságosan vonzó jelenség ahhoz, semhogy bármilyen kedvező feltételek mellett lemondjak róla! – Attól a mosolytól, ami minden egyes kiejtett szóval egyre szélesebben terpeszkedett el az arcán, hirtelen mélyebb jelentéstartalmat nyert számomra a <i>„Kinyílik a bicska az ember zsebében!”</i> mondás.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Vettem egy nagy levegőt – már csak az indulataim csillapítása végett is – és utolsó elkeseredett kísérletet tettem egy elfogadhatóbb álláspont kieszközölésére: – És ha nem őt tekintenéd elsődleges élelemforrásnak? – Ebben a pillanatban kifejezetten közel jártam a hányáshoz! Én, aki világéletében küzdöttem azért, hogy legalább a környezetemben lévő nőket ne kezeljék tárgyként, most úgy beszéltem a <i>barátnőmről</i>, akár egy darab húsról!<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ennek tudod, mi az ára – mondta fahangon.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudom – válaszoltam kelletlenül.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A csúcson kell abbahagyni szellemében elhatároztam, hogy visszaszállok a valóságba – amíg még maradt bennem némi tartás. De egy fél pillanat múlva meg is bántam! A hányinger ugyanis úgy taglózott le, mintha legalábbis egy bernáthegyi vetette volna rám magát hátulról: térdre rogytam, és hálát adtam az égnek, hogy nem zsebre vágott kézzel szoktam közlekedni, máskülönben kénytelen lettem volna azzal a lendülettel a saját hányásomba meghemperegni. A számban lévő epe nélkül is ugyanolyan keserűen nevettem volna fel, ahogy erőt vett rajtam a déja vu – de így legalább volt egy kis pikantériája is. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Összevakartam magam, illetve azt a morzsányi önbecsülésemet, amit még a magaménak tudhattam, majd újra nekiduráltam magam a hazaútnak. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mikor hazaértem, nem törődvén azzal, hogy akár is be is szakadhat alattam, lendületből vetettem magam az ágyra – ami természetesen hatalmas recsegő-csikorgó nyögéssel adta tudtomra nem tetszését, de úgy gondoltam, a ma reggel után ennyi luxus kijár. Öt perc párnainhalálás után az oldalamra fordultam, vigyázva, hogy a cipőm biztosan lelógjon az ágy széléről – nem kívántam ugyanis megint ágyneműt váltani! <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Jóleső mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy Lacey ruhája végül csak itt maradt nálam. Minden igyekezetem ellenére sem sikerült elérnem ebből a kifacsart testhelyzetből, így óvatosan előre evickéltem az ágyon, nagyon remélve, hogy a már eleve lelógó tőkesúly ellenére képes leszek az ágyon maradni. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Már az anyag érintése is veszélyes emlékeket és illúziókat gerjesztett: a tegnap éjszaka kézzel fogható, mesésen borzongató emlékei szinte megkülönböztethetetlenül keveredtek a ma reggeli – rémesen – érzéki ábrándképekkel, míg végül egy ellenállhatatlanul magával ragadó vízió láncolta le és tartotta fogva kérlelhetetlenül minden érzékemet! Ezektől való leküzdhetetlen – s egyben totális marhaságnak ítélt – szabadulási vágyamat az a csodásan mámorító, enyhe parfüm illat sem segítette elő, amely leheletfinoman lengett és ölelt körül.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Végül, miután minden erőmet latba vetve a tudatosság kellemetlen felszínére küzdöttem magam, úgy lihegtem, mintha erőmön felül teljesítettem volna a kúpert – amit drága jó testnevelés tanárunk minden évben kétszer lefuttat velünk, csakhogy lemérhesse, mennyit fejlődtünk – vissza – a kilencedikes képességeinkhez mérten.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Még mielőtt esélyem nyílt volna rá, hogy komolyabban átgondoljam, előkaptam a telefonom, és – hála a huszonegyedik századi ember lustaságának – már gyorstárcsáztam is Lacey számát.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Na, ennyire hiányzom? – búgta a telefonba, miután már éppen feladtam volna az ötödik csörgés után.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha te azt tudnád! – feleltem mély, hörgő hangon, amit ő alighanem a hormonális túlfűtöttség jelének tudott be, én azonban éreztem, ahogy ködös delírium száll az elmémre, ahogy kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Szerencsémre azonban, e felett érzem meglepettségem elég stabil fogódzkodónak bizonyult ahhoz, hogy újra magamhoz ragadjam a kormánykereket: – Nálam maradt a ruhád.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tekintsd kárpótlásnak. Vagy még jobb, váltságdíjnak! – nevette a telefonba. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Huh, mit nem kapok vissza? <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, a nadrágodnak kifejezetten megtetszett itt nálunk. – Hízelgő hangja simogatta bőrömet, jóformán éreztem, ahogy ellenállhatatlanságának teljes tudatában épp csak egy leheletnyit hozzám dörgölőzik, hogy bárminemű esetleges ellenkezésnek elejét vegye, és szuggeráló őzike módjára néz rám. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Valahogy meg tudom érteni – nevettem fel, mintegy jóváhagyva a túszejtést. – Mikor látlak legközelebb?<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Van kedved egy kis pénzt keresni? <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez nagyon romantikusan hangzik – mondtam szarkasztikusan, csakhogy a hirtelen témaváltás feletti meglepettségemet valahogy levezessem.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bolond! – nevette. – Hatalmas csődületet jeleztek vissza holnap estére, és ha besegítenél, összeköthetnénk a kellemest a hasznossal – nyújtotta el sokat sejtetően az utolsó pár szót.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Magamban már el is fogadtam az ajánlatot, így ugorhattunk a fantáziámat leginkább ingerlő kérdésre: – És melyik vonalat erősíteném inkább?<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt majd holnap meglátjuk, te kis szózsoké! – mondta nevetve. <br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A háttérben nem egészen fél perc alatt tizenkét egyszavas utasítás mennydörgött Terry jellegzetes hangján. S noha indulatnak ugyan nyoma sem volt a hangjában, még én is, aki a telefon másik végéről hallottam a történéseket, egy hang nélkül ugrottam volna, ha valamelyik feladat megnevezése után az én nevem hangzik el.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Úgy hallom, vége a kávészünetnek – mondtam kissé csalódottan.<br /><p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nagyon úgy tűnik – sóhajtotta nyúzottan. – Holnap. Ötkor. Ne késs! – darálta el úgy, hogy nem mertem volna bizton azt állítani, hogy nem vette át időközben Terry a telefont, ha a <i>„Ne késs!”</i> nem sikerül olyan kacérra.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-2641057755316258102011-04-26T17:46:00.002+02:002012-07-16T15:37:57.590+02:0027.<span style="text-align: left;"> <span style="font-family: book; font-size: small;"> </span></span><br />
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Gondolom, mondanom sem kell, az, hogy Bruno szerint Lacey már így is bőven túlteljesítette a mellettem elvárható maximális élettartamot, csöppet sem nyugtatott meg! Mi több, újra közel sodort ahhoz a katatón állapothoz, amiből épp csak nem rég sikerült kilábalnom – balszerencsémre azonban kisült, az ébredésnek van egy olyan mellékhatása, hogy az ember nem tud kénye-kedve szerint mentális illegalitásba vonulni, kénytelen ugyanolyan élesen érzékelni mindent, ami körülötte folyik. Ennek köszönhetően nem állt módomban figyelmen kívül hagyni Bruno vérfagylaló szavait. Szerencse a szerencsétlenségben azonban, hogy ezzel egyidejűleg ugyanolyan mélyre merülhet az ember a gondolataiba, mint azt kongó magányában tenné.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;"><i>Lacey átkarolta a nyakamat, az én kezeim pedig kezdtek mindfeljebb araszolni a derekáról érzéki ívbe görbült hátán. Éjkék szeme az enyémbe fúródott, kölcsönösen fogva tartottuk egymást. Egyikünk se mert pislogni, nehogy egy pillanatot is elszalasszunk! Már-már belefeledkeztem volna ebbe az őrjítő álomképbe, mikor észrevettem, hogy kezem körül – mellyel éppen egy kósza ébenbarna tincset fésültem ki szépséges arcából – apró, aranyszínű pihetollak keringnek. Egy századmásodperccel később úgy éreztem, mintha lángok szántanának végig szédítő sebességgel az egész testemen, majd megláttam az aranyló lángnyelveket, melyek eleinte lazán körülölelték testünket, majd másodpercről-másodpercre egyre szorosabbra fonódtak körülöttünk. Éreztem, ahogy Lacey teste is ugyanúgy felhevül, ahogy az enyém, és nem voltam benne biztos, hogy nem az immár gyakorlatilag második bőrként ránk feszülő tűzfátyoltól. Valami határozottan nincs rendjén! Mintegy megerősítésként, egy fél másodperc múlva éreztem, ahogy kínzóan lassan bársonyos hullámokban átáramlik belém Lacey energiája! Egyszerre támadt bennem mohó vágy, hogy még erősebben magamhoz szorítsam törékeny testét – abban a reményben, hogy a testi közelség némiképp befolyásolja az energiaáramlást –, s löktem volna magamtól olyan távol, amennyire csak lehet. Végül a mohóságom győzött, s tehetetlenül kellett végignéznem, ahogy kihunyt az élet azokból a gyönyörű szemekből, s a szeretett nő erőtlenül omlott a karjaimba – akár egy rongybaba!</i><br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Ugyanabban a pillanatban, amikor ennek az eleinte mámorítónak ígérkező rémálomképnek vége szakadt, egy hatalmas pofon csattant az arcomon.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Ezt nem lehetett volna hamarabb? – rivalltam Brunora.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Bocs, először szofisztikáltabb módszerekkel próbálkoztam, de azzal az euforikus ábrándképpel eléggé keresztbetettél a mentális beavatkozásomnak!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Legszívesebben visszavágtam volna, hogy alig tíz perccel ezelőtt sem voltam sokkal kiegyensúlyozottabb, mégsem okozott neki problémát teljes testszélességében elterpeszkedni az elmémben, de a gondolatnál nem juthattam tovább: – De igen, nagy különbség van a kettő között! – mondta ostorcsapásként csattanó hangon. – Most ugyanis érzelmileg túlfűtött állapotban voltál, ellentétben a korábbi, „pusztán” lesokkolt állapotoddal!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Beszéltem már úgy emberekkel, hogy tudtam, a külvilág felé közvetíteni kívánt érzelmek szöges ellentétben állnak a legmélyebb érzéseikkel, de így, hogy Bruno és köztem gyakorlatilag még egy síkon folyt kommunikáció, merőben más volt! A hangjából és a szeméből felháborodottság és düh sugárzott, de minden igyekezete ellenére sem tudta teljesen magáévá tenni ezeket az érzéseket, az önmagában való csalódás keserűsége ugyanis erősebb volt ezeknél. Egészen mostanáig azt hitte, tudja, milyen teljesen magatehetetlennek lenni, de kénytelen volt rájönni, hogy mindezidáig fogalma sem volt róla: ahogy én egyre inkább belelovalltam magam abba a vízióba, ő azzal párhuzamosan vesztette először a teljes belátást az elmémbe, majd az önmaga feletti kontrollt.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Abban a pillanatban annyira szerettem volna, ha sikerül újra azzá a Matté válnom, aki pontosan tudja, kinek, mit mondjon, hogy megkönnyítse az utat a lelki-völgyből fel a hegyre, de képtelen voltam rá! Bruno emlékeiből ugyanis – amik egyre kegyetlenebbül ostromoltak – egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy fogalma sincs, milyen teljesen elveszíteni az irányítást, tényleg veszélyeztetni más életét – ő mindig tudatában volt annyira a tetteinek, hogy még véletlenül se veszélyeztesse más életét saját igényeinek kielégítése közben.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Mindenegyes adandó alkalommal rácsodálkozom, mennyire mást jelenthet két ember számára egy látszólag könnyen meghatározható fogalom – mondtam alig hallhatóan.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Hé, felesleges túlmisztifikálnod– mondta immár újfent csibészesen mosolyogva. – Tudom, idegesítő, de a magunkfajta jobb, ha megbékél a zéró-titok- rendszerrel, ha a közelében van még egy csodabogár.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– A magunkfajta jobb, ha megbékél ezzel a kényszeremmel – öltöttem rá nyelvet. – Tudod, elég furcsa, hogy sokkal spontánabb életet élsz, mint én, mégsem vesztetted még el igazán a fejed. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Valószínűleg az, hogy ki, mit él meg az önkontroll teljes elvesztésének, alighanem szoros kapcsolatban áll azzal a szabályrendszerrel, amit önmaga, valamint a környezete felől felé irányuló elvárások alakítanak ki valakiben. Ennek megfelelően, mivel Bruno szabadabb szellem, mint én, így nem meglepő, hogy a tehetetlen szemlélőről alkotott véleménye is merőben eltér az enyémtől: míg az ő külső szemlélője, ha akar, végül tud tenni az ügy ellenében, az én olvasatomban csak az utolsó előtti pillanatban bírhatja ezt a kegyet – és ha szerencséje van, még élni tud vele!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">De volt itt még valami, amit felettébb nyomasztónak találtam: Bruno szerint azt az életformát, amit ő él, rövid időn belül én is magaménak tudhatom – hasonlóan többi szerencsétlen sorstársamhoz. Noha egyáltalán nem állt szándékomban megbékélni ezzel a gondolattal, az ösztöneim tudatos kielégítése még mindig elfogadhatóbbnak tűnt, mint a módszer, amivel eljuthatok odáig: mások manipulációja elég összeférhetetlen az én értékrendemmel. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Mivel egyelőre nem éreztem leküzdhetetlen kényszert arra, hogy uk-muk-fuk életszemléletet váltsak, bizonytalanul nekiveselkedtem a következő nyugtalanító kérdéskörnek: – Nem tudom, hogy kérdezzem meg finoman…<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Akkor praktikusan ne törd magad az ilyesmivel! – Vágott hátba Bruno.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Oké – köptem ki az utolsó korty levegőmmel együtt. Még egy másodpercig haboztam, reménykedvén abban, hátha mégis sikerül normálisan megfogalmaznom a kérdést, de minek után nem ment, nagy levegőt vettem és elhadartam: – Önmagunk megjátszása is életvitelünk elkerülhetetlen velejárója?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Úgy látom, ez eléggé kiábrándít – jegyezte meg fakó hangon.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Én inkább azt mondanám: ez is – szúrtam közbe egy keserű nevetéssel. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– De, ha attól jobban érzed magad, neked alighanem jobb esélyeid vannak az energia-vegetarianizmusra, mint nekem ugyanerre az érzelmek terén.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Na, ez nem szorult magyarázatra! Tisztán emlékeztem rá, amikor a tisztáson gyakorlás címén feketére „égettem” azt a talpalatnyi földterületet, amibe gyökeret vertem. Csakhogy arra is ugyanolyan tisztán emlékeztem, milyen rövid idő alatt tört rám újra a kényszer, egy újabb adag iránt. A kérdés csak az, mennyiben fenntarthatóbb az az életforma, amikor eljutok arra, ahonnét Bruno szerint már nincs szabad választásom, mintha – követvén az ő példáját – legszentebb elveimen felülemelkedve olyanná válok, mint ő?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Van rá mód, hogy… – Egy pillanatra elhallgattam. Valami mélyen bennem a legvégsőkig küzdött még a feltételezés ellen is, miszerint Lacey miattam fog belátható időn belül távozni az élők sorából. S noha ezt a tényt üdvözítőnek találtam – mert így talán nem egy eleve halálraítélt románcba rángatom bele – mégis, kénytelen voltam erőt venni magamon, tényként kezelni az elképzelhetetlent, és felkészülni rá, hogy ha bekövetkezik a legrosszabb, minden erőmet latba vetve küzdjek az életéért. –… visszahozzunk valakit a halálból?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">A döbbenettel vegyes hitetlenség, ami kiült az arcára szavaim hallatán, egyértelművé tette számomra: finoman fogalmazva is a lehetetlenről ábrándozom! </span></span></div>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-42022057209048606042011-04-17T19:19:00.003+02:002011-04-26T20:34:27.680+02:0026.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Halványan tudatában voltam annak, hogy pánikszerűen elhagytuk a kávézót, de ezt alighanem csak abból fogtam fel, hogy a nehézkes, kávéaromájú fojtó légtömeget finom, borzongatóan hűs légáramlat váltotta fel. A talpam alatt egyszeriben elfogyott a rideg beton, helyébe lábfejemet lágyan körülölelő homoktenger kúszott. Mindebből viszont vajmi keveset fogtam fel, mivel elmém még a kávézóban takaréklángra tette magát – csakhogy elkerülje a drasztikusabb feldolgozási metódusokat. Még másik felem is csak ernyedten motoszkált elmém leghátsóbb zugában – mindaddig, amíg fel nem fedezte: szabad a vásár! Éreztem, hogy eltökélten, mégis óvatosan mindinkább utat tör magának az általam oly’ nagy erőkkel emelt gátakon át.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy ponton azonban megragadt – bár már ígyis elég magasra jutott ahhoz, hogy lassanként képtelen legyek éles határvonalat húzni kettőnk közt; jóformán már eggyé váltunk! Egy öntudatosabb pillanatban viszont ki tudtam tapogatni, mi gátolja őt a további térhódításban: egy hatalmas, szinte éjfekete, de még éppen lila, izzó ametisztszín tekintetű kígyó terpeszkedett végestelen-végig az elmémben. Noha már méreteinél fogva is rémisztőnek hatott – nem beszélve hátborzongatóan emberi vonású szemeiről, melyek mintha a vesémbe láttak volna! –, mégis fékezhetetlen vágy fogott el, hogy megérintsem! Legnagyobb meglepetésemre közel sem volt olyan száraz és finoman érdes, ahogy azt – talán némi joggal – elvárnánk egy kígyószerű teremtménytől, inkább olyan érzés volt, mintha finomszemű láncinget simogatnék.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Érintésemre az addig háborítatlanul nyugvó test felélénkült, szédítő gyorsasággal tekerte maga köré testét, s a következő pillanatban már farkasszemet néztünk. Szabályosan fájt a pillantása, mintha centiről-centire haladva elevenen nyúzott volna meg! Épp mikor már azt hittem, meghalok a kínzó fájdalomtól, látóterembe egy izzó, aranyszínű lángfolyam kúszott be, ami a következő pillanatban már teljesen elnyelt, védelmezőn körülölelt, s egy másodperccel később hosszú, a lobogó tűz minden szemkápráztató gyönyörű színében, hosszú tolltakaróként omlott le rólam, valószerűtlen madárlény képében tűntetve fel engem a rám meredő ametiszt-szempárban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Fojtogató légszomj közepette tértem magamhoz a homokban fekve. Gondolkodás nélkül nyitottam számat, hogy hatalmas kortyokban nyelve a levegőt csillapítsam szomjúságom, de ahogy a friss levegő végigégette a légcsövemet, menten átgondoltam a légzésre vonatkozó elképzeléseimet. Végül legjobb meggyőződésem ellenére is kénytelen voltam eltűrni ezt a szemernyi fájdalmat, máskülönben elájultam volna. Ahogy szabályosabbra váltott a légvételem, egyszeriben a fejem is kitisztult – alighanem a megfelelő oxigénellátottság miatt. Miután úgy ítéltem, magamhoz tértem, odaevickéltem a homokban az eddig szó nélkül szemlélődő Bruno mellé.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az ember azt hinné, aki ennyire nem tudja álcázni magát, az már túl van az ébredés minden nyűgén-baján – mormolta maga elé, huncut mosollyal a szája szegletében. – De ahogy a kávézóban egyszeriben elsápadtál és kifejezéstelenné vált a tekinteted, menten tudtam, távoznunk kell, a lehető leggyorsabban. – Rám nézett, és megmosolyogta – alighanem – bárgyú arckifejezésemet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Egészen pontosan miről beszélsz? – kérdeztem még mindig reszelős, el-elfúló hangon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja, persze, ezt nem volt időm elmondani, mert illegalitásba vonultál – jegyezte meg nevetve, olyan hangon, mint ahogy a szenilis öregapók veszik fel újra a nagy hévvel mesélt, de időközben elfeledett mese fonalát. – Ettől a perctől teljesen egy vagy <i>vele</i>. Többé nem tudod elhatárolni magad tőle, minden gondolatotok, érzésetek, <i>vágyatok</i> egy és ugyanaz, mégis jól meghatározható, melyiket milyen mértékben melyiktek kívánja – de tenni ellene nem áll majd módodban!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez elég skizoidul hangzik – nyögtem keserűen nevetve.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Miért, eddig nem érezted skizofrénnek magad? – kérdezte hasonló stílusban nevetve. – Hidd el, egy többszörös személyiségzavaros hozzánk képest kész mázlista!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ez végre nem szorult magyarázatra, pontosan tudtam, mire gondol!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Sokáig egy szót sem szóltunk, némán ültünk és meredtünk magunk elé. Csak néztem, ahogy a tajték kifut a partra, majd azonnal – már-már szemérmesen – vissza is szalad a tengerbe, mintha csak azért vonulna vissza, mert tudja, leplezetlenül lessük őt. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mindenegyes sejtemen újra eluralkodott a forró, lángoló bizsergés, erősebben, mint bármikor azelőtt, úgy éreztem, bármelyik pillanatban atomjaimra hullhatok, megannyi szikrázva cikázó részecskére, melyek fáradhatatlanul és vadul kergetik-öklelik egymást! Most azonban nem akartam küzdeni ellene, élveztem, ahogy soha nem tapasztalt mélységekig beleremegek a lényemet kitöltő zabolátlan erőbe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Elnyújtóztam a homokban, lehunytam a szemem és élveztem, ahogy a mind magasabbra emelkedő nap bársonyosan cirógató sugarai egyre feljebb táncolnak az arcomon. Az a különös, lángoló madárlény rögvest előttem termett! Megbűvölve, mozdulatlanná dermedve vártam, hogy a büszke tartású, peckes járású lény mind közelebb és közelebb jöjjön. Nem tudnám megmondani, az alakot öltött lángok melegét, vagy netán a fizikai valóm süldögélését éreztem-e egyre jobban, de tény, ahogy közeledett felém, körvonalazódni kezdett bennem, mit érezhetne egy szerencsétlen malac, ha élve húznák nyársra, és ennek tetejébe még volna olyan peches, hogy a karóba húzástól nem nyuvadna ki azonnal! De erről az apró kellemetlenségről is hamar megfeledkeztem, mikor a sötét indigókék, szikrázó szemek magukba szippantottak. Emlékképek ostromolták szemem, harmatosak és rég elfeledettnek hittek egyaránt, szabályosan beleszédültem, olyan gyorsan váltották egymást.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Úgy eszméltem fel, mintha csak rémálomból ébredtem volna: zihálva – épp csak a víz nem szakadt rólam, bár meglehet, ha erőszakot vettem volna magamon, s még egy pár pillanatig kiszolgáltatom magam a sodró emlékáradatnak, akkor annyira levert volna a veríték, mintha legalábbis megmártóztam volna az előttem zúgó-morajló óceánban. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Igyekeztem hosszabb légvételekkel normalizálni a légzésemet, s mire eljutottam volna odáig, hogy képes lettem volna lihegés nélkül feltenni a kérdést, ami a nyelvem hegyén vesztegelt, Bruno már meg is válaszolta azt:<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az esetek döntő többségében csak rajtad áll, miként jelenik meg – bár mindannyiunk lényének vannak olyan állandó aspektusai, amiken ha meggebedünk, se tudunk változtatni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mint például? – firtattam tovább, ugyanis valamiért teljesen összeegyeztethetetlennek tűnt a teljes körű morfológiai szabadság a megváltoztathatatlan jellemvonásokkal.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az, hogy miként képződik le más elméjében, csak azon múlik, mit akarsz láttatni vele – de általában egy alakot használunk, mert ahogy elsőként meglátjuk magunkat, az annyira belénk ég, hogy nehezen tudunk csak elvonatkoztatni tőle. Mindemellett mindannyiunknak vannak levetkőzhetetlen vonásai, amik nagyban meghatározzák a megjelenésünket mások elméjében. Én például az érzelmekre vagyok különösen fogékony. Ha a közelemben valaki túlfűtött érzelmi állapotba kerül, az olyan nekem, mint a buta kis bogaraknak a bogár-grill-lámpa: tudom, hogy veszélyes, de akkor is muszáj „rárepülnöm”. Éppen ennek elkerülése végett, inkább én gerjesztek bizonyos érzéseket másokban, mert azt könnyebb úgy befolyásolni, hogy még azon a szinten maradjon, ami egyikünknek sem veszélyes.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezért teszed a szépet minden lánynak!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Így hirtelenjében minden értelmet nyert: Bruno egyáltalán nem a szokásos értelemben kezeli tárgyként a nőket! Az ő célja nem a skalpvadászat, hanem megszerezni a számára nélkülözhetetlen napi érzelem-adagot. A kérdés csak az, mennyiben jobb ez a felállás, mint a szokásos – nincs mese, emberi! – szédítés? Mert hisz mindkettőnek az a vége, hogy egy érzelmileg teljesen kizsigerelt lányt hagyunk magunk mögött – igaz, a Bruno-féle kihasználásnak nem természetes velejárója a lány erényén esett sérelem.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Elítélheted az életformámat, de mint barátod és sorstársad kötelességemnek érzem elmondani: előbb-utóbb mind eljutunk arra a szintre, hogy legszentebb meggyőződésünk ellenére is kénytelenek leszünk berendezkedni erre az életstílusra! Hidd el nekem, jobb, ha tudatában vagy annak, kivel és mit teszel, mintha tehetetlenül vagy kénytelen végignézni, ahogy a szükségleteid kiszolgálják magukat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy percig újra némán meredtem magam elé. Megpróbáltam megemészteni a hallottakat, majd erőt gyűjtöttem a kérdéshez, ami mér rég óta birizgálta a fantáziámat – épp úgy, mintha belülről smirglivel simogatnák a koponyámat –, de igyekeztem elodázni a feltevés pillanatát, félvén, az életemet meghatározó válasz egyáltalán nem olyan lesz, amilyet várok: – Hogy fogok tudni parancsolni magamnak Lacey közelében?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lehetek veled maradéktalanul őszinte?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kérlek – nyögtem kétségbeesve.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én már azt sem értem, eddig hogy parancsoltál magadnak!?</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-77945329806233536652011-03-18T06:24:00.000+01:002012-10-13T08:11:59.116+02:0025.<span style="text-align: left;"> <span style="font-family: book; font-size: small;"> </span></span><br />
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Biztos ne kísérjelek haza? – tettem fel tíz perc alatt aligha nem századjára ezt a kérdést.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Nagyon aranyos vagy, de nem venném a lelkemre, ha nagy elrévülésedben kocsi alá gyalogolnál – mondta mosolyogva, miközben végig simított az arcomon. – És nyugodt lehetsz afelől, hogy senki sem fog elrabolni!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Hát a tegnapiak után… – csúszott ki a számon.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Oké, megfogtál, semmi sem biztos. Leszámítva azt, hogy apu élve megnyúz, ha nem toppanok be legalább öt percre rom eltakarítani.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Mintha csak erre várt volna, hirtelen feltűnt az utca végén a busz, és önmagát meghazudtoló sebességgel vágtatott végig a rövid útszakaszon, ami elválasztotta tőlünk, ezzel gyakorlatilag semmi esélyt sem adva nekem az eb karóhoz kötésére: mire megmukkantam volna, már bent állt a megállóban, Lacey gyors puszit nyomott az arcomra, majd felperdült a buszra. A sofőr, esélyeim tovább csökkentése végett azonnal be is zárta az ajtókat, gázt adott, s mint akit puskából lőttek ki, hasított is tova a következő megállóba, s mire egyáltalán feleszméltem volna, hogy legalább integetni kezdjek, már rég befordult a sarkon. Úgy látszik, Lacey nem alaptalanul félt attól az autó alá sasszézástól!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Minden igyekezetem ellenére sem tudtam másodperceknél tovább fennmaradni gondolataim tengerének felszínen, egyhamar sötét mélységekbe merültem. <i>Megtehetem én ezt egyáltalán? Kockáztathatom Lacey életét pusztán azért, hogy megéljem a legszebb érzéseket, amik egy ember életében megadathatnak? Egyáltalán, méltó vagyok rá, hogy akár csak a gondolattal is eljátszhassak, szeretem?</i><br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Telefonom fáradhatatlan csöngése – s így valaki még fáradhatatlanabb próbálkozása – térített magamhoz, mit ad Isten, egy úttest kellős közepén!<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Halló? – nyögtem meglepetten.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Na, végre! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Bruno a vonal másik végén. – Bakker, nekem senki nem mondta, hogy olimpiai távfutók kitartása kell az utolérésedhez! – mondta nevetve.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Ha az vígasztal, csak mostanában.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Vigasztalni épp nem vígasztal, de különösebben nem is zavar, szóval mindegy. De nem ezért csörgetlek már öt perce! Figyu, nincs kedved ma kiruccanni valahova?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Kicsit konkrétabban?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Akkor ezt igennek veszem. Nem tudom, mondjuk kávézni?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Csak így, kettecskén? – kérdeztem vissza, kicsit meghökkenve.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Ne sértődj meg, de ha buzi lennék, se lennél az esetem – mondta évődve, és szinte magam előtt láttam, ahogy lefitymálóan végigmér.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Ezt örömmel hallom – adtam alá a lovat. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Akkor egy fél óra múlva, mondjuk az Espresso Joe’s-ban?<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Majd igyekszem egy kicsit – mondtam a fogamat szívva, az Espresso Joe’s ugyanis még busszal is egy izmos fél óra lett volna, de minek után nem volt különösebb ingerenciám újfent buszra várni, így maradt a távgyalogló tempó.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Miattam igazán ne törd magad, amíg nem érkezel meg, legalább tudok vadászni.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Ugye tudod, hogy ez rém undorítóan hangzik? – kérdeztem, immár kicsit lihegve, de leplezetlen undorral a hangomban.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Majd ezt is megtárgyaljuk, ha ideértél, feministácskám! – Azzal letette a telefont.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Mindig is érdekesnek tartottam, nyaranta mennyire nincs élet az utcákon délelőtt tízig. Nyílván azért, mert minden épeszű ember kihasználja az alkalmat, hogy nem kell hajnalok-hajnalán felkelni, de számomra mégis emészthetetlen, hogy lehet tizenkét órákat aludni anélkül, hogy utána az ember ne keljen fel még fáradtabban, mint ahogy lefeküdt. Különösebb autós fenyegetettség nélkül haladtam előre – az út közepén, ahogy azt kell – célom felé, jóformán nem is figyelve, merre járok – jóformán többet tartózkodtam Keyportban, mint otthon, amióta gimnazista vagyok. Sokszor felmerült bennem egy-egy izomlázas reggelen, nem teljesen lehetetlen-e, hogy hébe-hóba átruccanok álmomban? <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Egyszer csak bekapcsolt a vészfék, ami levágta az automatapilótámat, s feleszmélve megállapítottam, hogy célt értem. Bruno egy a kávézó végében lévő boxban terpeszkedett, éppen az egyik – meglehetősen attraktív – pincérnőt szédítette. Sosem értettem igazán, mi az, ami a kifejezetten zord külseje ellenére mágnesként bevonzza a lányokat, de ettől függetlenül el kellett ismernem a valami hatásosságát. A kávézó szokatlanul zsúfolt volt annak ellenére, hogy az utca mennyire kihalt volt – nyílván csak a hozzám hasonló elmebetegek ültek be, hogy elüssék az időt, amíg a pláza meg miegyéb kinyit, olyan tíz óra magasságában. Ahogy szoktam, haláli csendben és feltűnésmentesen átlejtettem Bruno felé, majd hangtalanul helyet foglaltam, és amíg észre nem vettek, élveztem a kétszemélyes színdarabot. Ami még inkább meglepett, az az volt, hogy külsejével és általános viselkedésével ellentétben, mennyire kifinomultan hálózta be Bruno a lányt – a finom hasonlatok, a lágy hangnem és az a furcsa, rosszfiús és mégis láb remegtető mosoly valahogy annyira nem illettek ahhoz a Brunohoz, akit én ismertem. <i>Bár, ha jobban meggondolom, ez Ő! Csupa rejtély, maga a kiismerhetetlenség, mikor azt hiszed, végre megfejtetted legalább egy állandónak hitt szokását és annak indíttatását, azonnal száznyolcvan fokos fordulatot vesz – mindezt mégis úgy, hogy az életben egyszer sem fog egy egész kört leírni!</i><br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Mit iszol? – pillantott hirtelen rám, a lány válla felett. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Zavaromban egy percig megmukkanni sem tudtam, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akinek éppen sikerült felmászni a konyhakredencre és kicsempészni egy szem sütit a dobozból, majd a csendben szemlélődő szülő felfedi magát, és leleplezi a titkos kis akciót. – Teát, citrommal – nyögtem végül.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Milyet hozhatok? – kérdezte édeskedve a pincérnő, akiről nem mertem volna teljes biztonsággal állítani, hogy idősebb nálam.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Mindegy, erős legyen – hagytam rá.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Nekem meg egy feketét, tisztán – duruzsolta Bruno, mire a lány felkuncogott.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Tisztán? – kérdeztem csöpp értetlenséggel, de annál több elfojtott nevetéssel, mikor végre hallótávolságon kívül került a hölgyemény.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Tudod, a hozzá hasonló kislányok zabálják az olyan frappáns pasikat, mint szerény személyem. – Amennyire tudott, így ültében, teátrálisan meghajolt. – Bár tudom, szerinted nem szép kihasználni a naivitásukat.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Nem, valóban nem, de kétlem, hogy – ahogy te fogalmaztál – a feminista világnézetem megvitatása miatt hívtál fel, illetve el.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Én inkább úgy mondanám, nem elsősorban ezért, ugyanis módfelett érdekelne, mi szükséges ahhoz, hogy egy férfi erre az álláspontra jusson. – Ebben a pillanatban tért vissza a szőke szépség, arcán a tipikus, méregető kifejezéssel, amivel általában nézni szoktak rám az emberek, majd Brunora nézett, aki villantott rá egy mosolyt, amitől majdhogynem elolvadt, én pedig már ugrásra kész voltam, arra az esetre, ha két másodpercen belül összenyeklenének alatta a lábai. Szerencsére, erre nem került sor – bár meg kell hagyni, bizonytalan léptekkel sétált vissza a pulthoz. Hörpintettem egyet a teámból, amit sikerült bivaly erősre csinálniuk, így eltartott egy pár pillanatig, amíg nem láttam csillagokat mindenfelé.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Tudod, én a helyedben jobban erőlködnék annak érdekében, hogy elhitessem a világgal, normális vagyok.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Parancsolsz? – köhécseltem vissza meglepetten az iménti korty teámat.<br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">– Teljesen kifordultál magadból, mindketten tudjuk, miért. – Szemét az enyémbe fúrta, úgy nézett rám, mint majdnem minden krimiben a maffiafőnök a szegény, jelentéktelen, fél perc alatt eltakarítható, kétbalkezes beosztottjára. <br />
</span></span></div>
<div style="line-height: 130%; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-indent: 21px;">
<span style="text-align: left;"><span style="font-family: book; font-size: small;">Hosszú percekig némán ültünk, nem szóltunk egy szót se, de efféle félrevezető hadműveletekre nem is volt szükség. Ahogy mindinkább elmélyültem Bruno szemének tanulmányozásában, észrevettem, hogy szivárványhártyája apró szikrákat vet, miközben szűnni nem akaró keringőt lejt éjsötét szembogara körül! Szabályosan tengeribeteg lettem, de egy perccel később, a felismerés úgy vetette rám magát, mint kiéhezett tigris egy védtelen, sánta antilopra, ezzel legalább tompítva egyre erősödő hányingeremet – s mintha csak erre várt volna, Bruno is megszólalt – csakhogy a fejemben! –: <i>Bizony, nem te vagy az egyedüli!</i></span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-29708636388075996162011-02-08T18:53:00.001+01:002011-02-12T07:57:02.992+01:0024.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Öles léptekkel indultam meg hazafelé, ennek eredményeként lágy szellő ölelt körül és simogatta csupasz bőröm – az amúgy mozdulatlan levegőjű utcán. Különös, eső előtti állottság volt ez. Valószínűleg más is ugyanarra a – két perc múlva egyébiránt beigazolódó – konszenzusra jutott volna, miszerint pillanatokon belül leszakad az ég, csakhogy én éreztem, ahogy az odafönt a feszültség nőttön-nő a fellegekben.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mire befordultam az utcánk sarkára, ahonnét már csak ötven méterre lettem volna a biztonságot nyújtó eresztől, ronggyá áztam, így már egészen más színben tűnt fel előttem az eresz által lefedett világosszürke folt, és teljesen feleslegesnek ítéltem lélekszakadva berohanni alá. Komótosan baktattam hát végig az utcán, ahogy azt egy ráérős öregúr tenné egy kellemes, nyári napon, majd a kapualjban nagy erőkkel állhattam neki kulcsom előbányászásának zsebem végtelen mélységéből – ugyanis nem állt szándékomban a kapucsengőt használni, mert akkor az előszobánkban felvisított volna a kaputelefon, ami hiába játszotta néha nap Beethoven <i>Für Elisé</i>t, akkor sem egy leányálom arra kelni! Cuppogva felbaktattam harmadikra, majd csendben beslisszoltam a lakásba, hogy egy lépéssel a fürdőszobában teremjek és megszabaduljak csatakos ruháimtól. Utam innen – ismét – az előszobán keresztül a konyhába vezetett, ugyanis gyomrom elégedetlen mordulással jelezte: ételt kíván, de mihamarabb! Neki álltam hát egy gyors Matt-omlettnek, ami igazából csak fűszerezésében tért el a normálistól – értsd, a következők közül, nótás jókedvem szerint, bármi belekerülhetett: vegeta, kömény, fűszerpaprika, petrezselyem, zeller, tárkony, betétnek pedig valamilyen sonka, illetve kiborítva még melegen annyi sajt és ketchup, amennyit a szemem kívánt. Épp fordultam volna hátra, hogy amíg szilárdul a tojás, előbányásszam könnyű, de tartalmas reggelim mellé azt a pár szem, jóképű paradicsomot, amit még tegnap este kinéztem magamnak, mire finom kezek ölelésébe hátráltam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oh, jó reggelt! – mondtam meglepetten.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Neked is – mormolta a hátamba. – Mit eszünk? – tette fel a költői kérdést, ahogy állát a vállgödrömbe fúrva belelesett a serpenyőbe. – És miért vagy ilyen nyirkos? – kérdezte, és mímelt vacogásában összekoccantotta fogait.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oda kint esik – válaszoltam, miközben gyorsan fordítottam az omletten, mert a széle már elvált a serpenyő falától, sőt, kicsit meg is barnult.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És mi dolgod volt neked hajnalok-hajnalán a zuhogó esőben?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bellsszért kellett kimennem Keyportba. – Nem tudtam, mennyire lenne illendő Laceyt beavatnom Bells magánéletbe, tekintve, hogy, kis túlzással, vadidegenek egymás számára. Végül arra jutottam, hogy egy jól megfogalmazott féligazság éppen kielégítheti Lacey kíváncsiságát, anélkül, hogy kényes részleteket lennék kénytelen közölni. – Neki hosszabbra nyúlt a tegnap este, mint a többieknek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hmm. – Ennél kicsit többre számítottam, de ámen! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Reggelinkre – talán csak számomra – szűkszavúságom alig érezhetően rányomta bélyegét – de a biztos, feszület csöndességet még mindig jobban viseltem, mint egy előre megjósolhatatlan reakciót Lacey részéről. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ezt követően lábujjhegyen visszaosontunk a szobámba, ahol Peter természetesen ugyanolyan félájultan hortyogott. <i>Sokszor az a benyomásom, hogy a családomra gond nélkül rá lehetne robbantani az egész lakóépületet, lebombázhatnák a várost, vagy akár be is köszönthetne a világ vége, ők ugyanolyan nyugodtan aludnák az igazak álmát, s miután felkeltek, valószínűleg a legkevésbé zavartatnák magukat új környezetük miatt, a felkelés miatti tompultságban halálos nyugalommal lejtenének ki az elpusztult konyhába, egy korty vízért.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Biztos, hogy azt akarod felvenni? – kérdeztem suttogva, mikor Lacey felkapta a székemről gondosan összehajtogatott ruháját.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De, odakint még mindig esik – erősködtem. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy az a ruha térden állva könyörögne, hogy esővízben fürödhessék.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igaz – mondta elhúzott szájjal, majd azzal a laza mozdulattal ki is bújt belőle és ledobta az ágyamra, majd a szekrényem felé vette az irányt. Mire elsült az agyam, már magára is vette a kedvenc pólómat és mélyebbre ásta magát egy nadrágért.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod, ez nem fair! – jegyeztem meg mosolyogva. – Én nem nyúlhatok be tőled csak így bármit.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mit kérsz, a melltartóm vagy a tangám? – kérdezte nyelv kiöltve, majd visszafordult a szekrényem felé. – Basszus! – sziszegte, majd rögtön ezt követően tompa koppanás hallatszott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi az? – termettem mellette. – Minden oké?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze – mondta a feje búbját simogatva –, leszámítva, hogy, ahogy elnézem, a tangám még jó is lenne rád! De ezt nem adom, ez a kedvencem, bocsi.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Laceynek végül sikerült a kedvenc farmeromat is kikotornia a kedvenc pólóm mellé, amin én csak halk nevetéssel konstatáltam, mire ő mosolyogva kilökdösött a szobából, nehogy felébresszük Petert.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nyolc óra magasságában elhagytuk a lakást és sétálni indultunk a környéken. Tömérdek gondolat és érzés kavargott bennem, így nem volt nagy meglepetés, hogy végül a parkban kötöttünk ki. Lehuppantam az egyik hintába, az ölembe vontam Laceyt. Furcsán megosztva éreztem magam, ahogy Laceyvel az ölemben, kitámasztott lábakkal lágyan előre-hátra ringatóztam. Egyfelől – hála a tompán égető bizsergésnek – teljesen tisztában voltam azzal, éppen kivel és hol vagyok, ugyanakkor olyan mélyre sikerült a gondolataimba merülnöm, hogy attól tartottam, bármelyik pillanatban lefordulhatok az ülőkéről. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi a baj? – Lacey aggódó hangja nyomán úgy buktam a felszínre, mint fuldokló búvár a mélységből.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jaj, bocs, nagyon elmerengtem?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt ne mondd, hogy ennél van mélyebbre! – nevetett fel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Attól tartok, elég lesújtó dolgokat kell még megtudnod! – mondtam mosolyogva.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod, még soha nem találkoztam hozzád hasonló emberrel – hangja furcsán révetegnek tűnt az előbbi harsány nevetéséhez képest. – Az a félelmetes benned, hogy képes vagy megragadni az emberek legbelső, igazi énjét, és minden erőlködés nélkül a felszínre tudod hozni azt. Nem is tudom, mint egy mindent feltáró tükör, ami előtt lehetetlen vállalkozás megjátszani magad. Ugyanakkor magadból alig mutatsz valamit a külvilágnak.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tükör? – ismételtem meg, ízlelgetve a hallottakat. <i>Hiába, no, az embert nem sűrűn tükrözik le csak úgy!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogy lehet valaki ennyire lehetetlen? – kérdezte nevetve, miközben valahogy megpördült az ölemben, így szemtől szembe kerültünk, lábaival pedig átkulcsolta a derekamat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Egy tükör, aki mindenki igaz valóját mutatja. Lehetséges lenne ez? S ha igen, attól tartok csak egyetlen módon: más valódi énjét csak önnön valónk feltárásával érthetjük meg és érhetjük el. De akkor ez egyet jelentene azzal, hogy igazából az a valódi énem, akit minden erőmmel igyekszem elnyomni, és az az én, akiről mindeddig azt hittem, ő az igazi Matt, valójában csak silány, a társadalom elvárásaihoz igazított utánnyomás.</i></font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-83003425281096815812010-12-12T19:07:00.002+01:002011-02-16T18:00:22.613+01:0023.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután sikerült lenyugtatnom a kedélyeket – <i>Nem véletlen a többes szám, mert magamat is le kellett!</i> –, nagyjából hajnali kettő felé ismét elszenderedtünk, ezúttal viszont szorosan egymáshoz simulva. Furcsa, de az, hogy ilyen szinten a közvetlen közelemben volt, valamiért megnyugtatólag hatott rám, holott rövid ismeretségünk során mindig is irtóztam attól, hogy ennyire közel legyen hozzám. Egészen eddig szabályosan halálra rémültem a gondolattól, hogy semmiféle „akadály” ne legyen köztem és közte, féltem, így még inkább kiszolgáltatom őt a sötét, ösztönösebb felemnek, de ez irányú félelmeim teljesen tévesnek bizonyultak. Valójában az, hogy testünk majd’ mindenegyes négyzetcentimétere összeért, a legjobb visszatartó erő volt, ami csak el tudtam képzelni, mert így minden egyes idegszálamon egyszerre futott végig az égő-zsibbasztó fájdalom, ami állandó készültségben tartott, mikor szememre szállt az álom, akkor is. Olyannyira megnyugodtam és ellazultam ettől, hogy olyan mélyen sikerült aludnom, hogy nem álmodtam az ég egy adta világon semmit!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Azonban nem sokáig élvezhettem újonnan meglelt „fegyverem” gyümölcsét, mert olyan hat óra magasságában megcsörrent a telefonom – ami más körülmények között nem ért volna készületlenül, mert olyankor már egy órája ébren vagyok, de így a szünetben kezdtem egyre jobban elkényelmesedni alvás téren. A telefonom az ágy fölötti könyves polcomon pihent, hangosan és az elhalás bármiféle reménye nélkül sivított a némaságba kedvenc együttesem, a Three Days Grace legújabb albumának egyik száma, a <i>No More</i>, amire úgy látszik, rajtam kívül senki sem kelt fel! Ki se nyitottam a szemem, úgy csapkodtam végig a polcon, míg végül megtaláltam a készüléket.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Halló? – nyögtem erőtlenül, ahogy felültem az ágyban és másik kezemmel a szememet kezdtem dörgölni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt, hála az égnek, hogy téged utolértelek! – szólt bele a vonal másik végén Bells, álmos fejemnek kifejezetten bántóan hangosan. – Zavarlak? – kérdezte olyan hangon, amitől elmémben azonnal felderengett előttem bájos, bár kissé sovány arca, ahogy beszívja az alsó ajkát, valahányszor felteszi ezt a társadalmilag bevett kérdést.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">–Már nem – ásítottam bele a telefonba. <i>Tudom, ez nem éppen a legudvariasabb módja e kérdés megválaszolásának, de frissen ugrasztva senki ne várjon tőlem ennél kedvesebbet!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor el tudnál jönni értem? – Kezdett kiélesedni a hallásom, fülemet megütötte az elfojtott könnyek jellegzetes szimfóniája hangjában.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze, hol vagy? – kérdeztem suttogva, miközben óvatosan kimásztam Lacey mellől, majd fél kézzel beleügyeskedtem magam a farmeromba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A McDonagh’s előtt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, tizenöt perc, és ott vagyok!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi – mondta elhaló hangon. Tudtam, amíg nem teszem le, nem enged szabad utat a könnyeinek, így elköszönés nélkül kinyomtam – <i>Amúgy is, tizenöt percre nem érdemes elköszönni!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Már éppen magamra kaptam egy pólót és a cipőmet, mikor eszembe jutott, a helyzet közel sem ennyire egyszerű! Itt fekszik az ágyamon egy lány, akinek minden bizonnyal el kell majd számolnom azzal, miért hagytam őt magára egy olyan helyen, ahol még életében nem járt azelőtt. És ami ennél kényesebb az egészben, hogy egy másik lány miatt – függetlenül attól, hogy ez a másik lány csak egy barát! Végül meggyőztem magam, hogy – függetlenül attól, éreztem, ahogy a vakbuzgó imádat Lacey irányába egyre csak nőttön-nő bennem – mindig is a barátokat kell az elsőnek tekintenem, arról már nem is beszélve, hogy Lacey felszínre bukó emlékeiből tudtam, valószínűleg ő borulna ki a leginkább, ha most azonnal nem hordanám el magam Bellsért! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Odalent kifejezetten friss volt az idő, a finom, hűvös szellő, ami az utcákon táncolt, különösen jól esett a szoba fülledtsége után. Mivel megint úgy mentem, mint egy törtető tank, sokkal hamarabb kiértem Bellshez. A járda szélére kucorodva, arcát a térdei közé temetve pillantottam meg őt. Lassú, halk léptekkel közeledtem felé. Annyira ritkán láttam őt olyannak, mint most – mint amilyen valójában! –: egy gyönyörű, törékeny lánynak. A külvilág felé mindig is igyekezett erősnek mutatkozni – csak úgy, mint legtöbbünk. Sosem értettem, az emberek miért bújnak álarc mögé? Erre persze mindenki kapásból rávágta: hogy megóvják magukat a csalódásoktól. De, szerintem, ez úgy, ahogy van ökörség! Ha a valódi arcunkat mutatnánk a világ felé, csak a hozzánk hasonlók figyelnének fel ránk, de azzal, hogy igyekszünk megóvni magunkat a csalódásoktól, igazából csak belehajszoljuk magunkat a lehető legtöbbe!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia – mondtam lágyan és letelepedtem mellé. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem lett volna rossz ötlet magammal hozni valami felöltőt, hogy a hátára teríthessem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia – köszöntött erőltetett mosollyal az arcán, majd gyorsan letörölte könnyeit az arcáról. – Azt hittem, tizenöt perc, amíg kiérsz. – Akármennyire is próbálkozott, nem sikerült elrejtenie előlem meglepettségét és csalódottságát, gyors lábaim miatt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ismersz, én vagyok Villámlábú Matt! – mondtam mosolyogva, miközben felsegítettem őt a földről.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogy is felejthettem el? – nevetett fel. Mosolya végre valódi – bár nagyon rövid – volt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miközben elkísértem hazáig, elmesélte, milyen irányt vettek a dolgok, miután szétváltak útjaink: a többiekkel még elmentek egyet kocsmázni, csakhogy a srácok nem bírták úgy a piát, mint ő, így hamar kidőltek. Időközben összehaverkodtak a szomszédban ülő fiúkkal, így végül már mind együtt ittak. Az egyik srác – Bells úgy emlékezett, Neilnek hívták a fiút – kihívta őt egy tequilaivó-versenyre, amit természetesen Bells nyert meg. De a sok tequila azt a szomorú következményt vonta maga után, hogy mindketten olyan részegek lettek, ahogy az a nagy könyvben meg van írva! Azonban ez – ahogy az másodpercekkel később Bells történetéből kiderült – még nem a legdurvább része volt a tegnap estének. Ezzel a Neillel egészen összemelegedtek, de közben a többiek már kellően magukhoz tértek, és indítványozták, hogy induljanak haza, Bellst azonban éppen nagyon lefoglalta a mi jó Neilünk. Fél óra győzködés után a srácok végül feladták és elindultak haza. Ekkor történt meg az, hogy a jóembernek valamitől – felteszem attól, hogy Bells ekkor már teljesen védtelen volt – elborult az agya, és bedurvult! Beráncigálta Bellst a mosdóba, ahol öt perc „szenvedélyes” smárolás után megerőszakolta őt az egyik WC-fülkében. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, ez most furának fog tűnni, de még mielőtt komolyabban kiborulok, tudnom kell: szeded még a fogamzás gátlót? – kérdeztem, valószínűleg teljesen halálra vált arccal.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen – rebegte alig hallhatóan. Egy másodpercre elöntött a megnyugvás, de egy pillanat múlva, ahogy sikerült mindent megemésztenem, a nyakába zúdítottam minden gondolatomat. Természetesen tekintettel voltam arra, hogy mindent úgy fogalmazzak meg, hogy éreztessem vele, egyáltalán nem tartom őt felelősnek azért, ami történt, mert rajta kívül álló tényezők alakították így az eseményeket – holott a véleményem az volt, hogy, noha a megerőszakolásáról tényleg nem tehet, az azt megelőző események alakulásában igenis „vétkes” volt. Bells azonban ismert annyira, hogy pontosan tudja, mit gondolok valójában, de – mint mindig – ez nem képezte további beszélgetés tárgyát közöttünk. Mindenkinek egyszerűbb, ha most minden energiánkat arra koncentráljuk, hogy mihamarabb túltegye magát ezen. Azt kívántam, bárcsak tehetnék valamit, hogy megkönnyítsem számára a feldolgozás nehézkes folyamatát, de ez normális embereket is egy életre megnyomorít, és elképzelni sem tudtam, Bells miképp fog megbirkózni vele – ha egyáltalán sikerül neki valaha. Erről pedig eszembe jutott a múltkori eset, amikor hónapokig élőhalottként járt-kelt köztünk – pedig az akkori barátja „csak” eldobta, mint egy használt rongyot. A Bellsből sugárzó letargikus gondolatok pedig csak megerősítettek abban az elképzelésemben, hogy egy életen át kizárólag önmagát fogja okolni. Abban a szent pillanatban azt kívántam, bárcsak én is olyan feltétel nélkül elfogadó és megértő lennék, ahogy az egy igaz baráthoz illik. De egyszer valaki már elherdálta a megértésemet, és – részben miatta – már nem vagyok képes annyira ártatlannak tekinteni egyetlen embert – még a barátaimat – sem!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mikor a házuk elé értünk, egy pár pillanatig némán álltunk egymással szemben, majd felágaskodott hozzám és puszit nyomott az arcomra<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi. Mindenért. – Azzal beszaladt a házba,egy fél perc múlva félrevonta az ablaka elől a függönyt, intett, hogy minden rendben, mire visszaintegettem és elindultam haza.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-7432874865283837412010-11-05T12:43:00.000+01:002010-11-05T12:43:06.416+01:0022.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, mintha nem érteném meg maximálisan a reakciódat – kezdtem bele a világ talán legkézenfekvőbb kérdésébe, mikor elindultunk hazafelé –, de honnan jött ez a hirtelen harag Amberrel szemben?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Fogalmam sincs – ismerte be. – Nevezz bolondnak, de ott vibrált a levegőben.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék? – Megtorpantam a zebra kellős közepén, ami azért valljuk be, nem egy életbiztosítás, még ilyen kései órán sem!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Olyan volt, mintha mindenfelől ez szivárgott volna az emberekből. Ami egyébként nem meglepő, és be kell látnom, teljesen elrugaszkodott ötlet volt részemről, hogy bizalmat szavaztam Ambernek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az – válaszoltam elmerengve. Lacey érzékenysége mások érzései iránt birizgálta a fantáziámat. Szinte teljesen biztosra vettem, hogy nem bír az enyémekhez hasonló képességekkel, ugyanakkor nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy efféle képességek hiányában mégis ennyire fogékony a környezet ingereire.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– … amúgy bírom a barátaidat! – mondta mosolyogva. <i>A nagy merengés közepette lemaradtam a mondat első feléről! Király, pedig eddig nem okozott problémát egyszerre több dologra figyelni! </i>– Bár Izzy kicsit ijesztő!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tagadhatatlan, Bells nagyon vehemens.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De szépen fejezted ki magad! – mondta nevetve.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát igen, a szinonima szótárral a kezemben szoktam elaludni – viccelődtem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezt most komolyan mondtad? – Nézett rám elképedve. <i>Ezek szerint rosszul hangsúlyoztam.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, persze, hogy nem! – nevettem fel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ennek örülök. A szinonima szótár elég vaskos, nem hiszem, hogy kényelmesen tudtam volna aludni rajta! – öltött nyelvet rám.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Felvetettem, hogy sétálhatnánk hazáig. Lacey nem ellenkezett, ellenben lekapta a magas sarkúját a lábáról, amit viszont nem hagyhattam szó nélkül! Félreértés ne essék, nem vagyok egy szadista, aki elvárja, hogy a magas sarkúhoz hasonló kínzóeszközben lejtsen velem haza Keyportból, de az ilyen iskolai rendezvények mindig úgy zárulnak, hogy szinte mindenki lelép olyan tíz óra magaslatában, elmennek kocsmázni, és azok, akik ne adj isten, valami oknál fogva tíz után távoznak, már üvegszilánkszőnyegen mehetnek haza, így ölbe kaptam és elindultunk.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Félúton Lacey elaludt, így valamivel lassabban szedtem a lábaimat, mint egyébként tettem volna. Mikor hazaértünk, meg se lepődtem rajta, hogy az ajtó zárva volt. Laceyt finoman leengedtem a térdemre, miközben másik kezemmel a zsebemben matattam a kulcsom után. Végre sikerült elővennem, de tizedszer sem sikerült beletalálnom a zárba. Végül megesett rajtam a fentiek szíve, így a tizenegyedik próbálkozás végre célt ért. Amilyen halkan csak tudtam, elfordítottam a kulcsot négyszer a zárban, majd újra az ölembe kapva Laceyt, finoman berúgtam az ajtót, és egyenest a szobám felé vettem az irányt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A szobában fülledt meleg volt. Óvatosan lefektettem Laceyt az ágyamra, majd kinyitottam az ablakot. Lehámoztam magamról a felesleges ruhadarabokat, átvonultam velük a fürdőbe és behajítottam őket a szennyes-bödönbe. Eszembe jutott, hogy még nem zártam be, így kisiettem a fürdőből az előszobába, majd gyorsan bezártam az ajtót.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mikor visszamentem a szobámba, egy percig tanácstalanul álltam az ágyam mellett. Az elsődleges dilemmám az volt, hogy Lacey teljes „harci díszben” feküdt az ágyamon. A második pedig maga a tény, hogy valaki fekszik az ágyamon. <i> Kilencven centiméter minden, csak éppen nem kényelmes két ember számára!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Végül, szemérmességemet félre téve átöltöztettem Laceyt, majd megágyaztam magamnak a földön, ugyanis, ha én alszom belül, az éjszaka folyamán tuti kifúrom Laceyt, ha meg kívül, akkor száz, hogy a földön kötök ki, így meg aztán mindegy, nem? – arról nem is szólva, hogy nem akartam megkockáztatni, hogy az éjszaka folyamán olyat tegyek, amit megbánok. Testem minden egyes porcikája égett a vágytól, és az elmémen is kezdett eluralkodni valami furcsa sötétség, ami tompította a figyelmemet, így komoly kétségek merültek fel bennem azt illetően, hogy álmomban képes lennék olyan szinten felülkerekedni rajta, mint a múltkor!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Megint a páternoszter előtt voltam, ezúttal azonban egyedül. A felvonók nem jártak, így elindultam a lépcsők felé. Mikor leértem a földszintre, semmit sem láttam. Üvegszilánkok sercegtek a talpam alatt.<i> Nagyszerű, valaki szétverte a lámpákat! Sosem szoktam vandálokról álmodni. </i>Az a megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy valaki figyel, ami azért, valljuk be, elég abszurd egy álomban. Megfordultam, de nem láttam senkit. Elindultam előre, a végtelen sötétségbe. Kitapogattam az ajtót. Kilöktem, de ahelyett, hogy fényár vakított volna el, még annyit se láttam, mint az előbb! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Örülök, hogy újra itt vagy! – hörögte valaki odabentről. Megvillant egy vörös szempár, de még mielőtt elcsodálkozhattam volna rajta, valami megragadta a karomat és behúzott a sötétségbe! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A karomba hasító éles fájdalomra, valamint saját üvöltésemre keltem fel. Halk puffanást hallottam magam mellett. Odakaptam a tekintetem és láttam, hogy Lacey terült el mellettem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Úristen, jól vagy? – segítettem fel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó pofa vagy. Arra ébredek, hogy üvöltesz, te meg azért aggódsz, hogy megütöttem magam?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem értem, mi olyan furcsa ebben? – kérdeztem, immár suttogva. <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hagyjuk – legyintett. – Veled minden rendben?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze, csak… – Egy pillanatra elgondolkodtam. <i>Készen állok arra, hogy máris megosszam vele a titkomat? És ami még fontosabb, ő vajon kész rá? </i>Végül úgy döntöttem, az igazságból nem lehet nagy probléma. Csak, nem kell mindent tudnia. – Rosszat álmodtam, ennyi az egész – mormogtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A félhomályban láttam, ahogy lágyan elmosolyodik. Finoman végig simított az arcomon, majd gyöngéd csókot lehelt ajkamra. Átkulcsolta a nyakamat, én pedig szorosan magamhoz öleltem a derekát. Már éppen megörültem, hogy ezek szerint még sem vagyok olyan gyenge, mint elalvás előtt feltételeztem, mikor összerezzent a karjaim közt. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi a baj? – néztem rá értetlenül. Tudtam, semmi olyat nem tehettem, ami veszélyt jelenthetne rá, mert még sose érzékeltem ennyire tisztán azt a sötét hangot az elmém legmélyebb zugában, amin most maradéktalanul sikerült erőt vennem. Karjai lesiklottak a nyakamról a karomra. Tekintetét le nem vette volna rólam. Kezei folytatták útjukat egyre lejjebb a karomon, szinte egészen le a csuklómig. Az alkaromon, ujjai nyomán, furcsa melegséget éreztem. <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mintha az mondta volna, minden rendben – mondta halálra vált arccal, ahogy kettőnk közé emelte a karomat. Öt vékony csíkban sötét folyadék színezte meg. Először nem kapcsoltam, de ahogy a jellegzetes, fémes-sós szag megcsapta az orromat, ledermedtem. <i>Vér! </i>Másik kezemet is magam elé emeltem. Körmeim feketéllettek a sötétségben. <i>Akkor az már nem az álom része volt </i>– jöttem rá.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-8180536720404934532010-10-23T08:13:00.002+02:002010-10-23T08:13:29.943+02:0021.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Odakint erősen fújt a szél. Lacey közvetlen a kijárat előtt kuporgott, a lépcső szélén.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hé, minden oké? – A vállára terítettem a zakómat és lekuporodtam mellé.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Megígérted – mormolta maga elé.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tűrtem volna egy szó nélkül, hogy odajön és megaláz téged az egész iskola előtt? – kérdeztem inkább elképedve, mintsem bosszúsan. Nem akartam elhinni, hogy Laceynek valóban fontosabb volt az, hogy megígértem, nem alázom Ambert a sárga földig, mint a saját becsülete.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, de ez így akkor is durva volt! – Most először nézett rám, mióta kijöttem. Könnyes szeméből megalázottság sugárzott. Akkor értettem meg, hogy azzal, hogy <i> így</i> védtem meg, jobban meggyaláztam ott mindenki előtt, mintha Amber még további öt percen keresztül patáliázott volna.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sajnálom – rebegtem, és gyengéden átöleltem. Karjait a derekam köré kulcsolta, arcát pedig az ingembe temette.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mmm, mi ez rajtad? – terelte hirtelen másra a szót.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tulajdonképpen ez egy ing.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem így értettem! – nevetett rám. <i>Végre!</i> – Az illatod. Dezodor, arcszesz, kölni?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kölni – mosolyogtam rá. – True Force.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nagyon finom. – Szorosabbra fogta ölelését a derekam körül és bevackolta magát az ölembe. Így ültünk, mikor Bruno leverte a vesémet az ajtóval.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oh, bocsánat, hogy megzavarom a meghitt pillanatot, de gondoltam lenne kedvetek táncolni, ha már eljöttetek a bálra, meg minden.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz, hogy gondoltál ránk – sziszegtem, még mindig az ajtós élmény hatása alatt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Máskor is! – hallottam, ahogy elmosolyodik. – Ja, és legközelebb megpróbálok kíméletesebben rátok törni, oké? – Meg se várta a válaszomat, azonnal bement. <i>Nem tudom honnan, de valahogy megérzi, mikor, mit, hogyan kell tennie. Félelmetes!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Van valami abban, amit mondott – suttogta Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen. Ha a másik vesémet is leveri, akkor komoly gondok lesznek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én nem erre gondoltam – nevetett a mellkasomba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja! – Na, landolt a papírtantusz! – Egy keringő?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De nem most rögtön. Még szükségem van egy kis méltósággyűjtésre az előbbiek után.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hiszen te… - Egy gyengéd csókkal belém fojtotta az egyébiránt igen meggyőző mondatomat arról, hogy ha valakinek itt méltóság újratöltésre van szüksége, az Amber. <i>Ha minden vitaindító mondatomat hasonlóképpen fogunk lekezelni, akkor gyümölcsöző kapcsolat elébe nézünk, az akut vitatkozási kényszerem fényében!</i> – Nagyra értékelem ezt a megoldási módot, de szeretnélek figyelmeztetni, hogy ezt hosszútávon igen sűrűn kell majd bevetned.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Annyi baj legyen! – mosolyodott el.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Még viharosabb lett a szél, körülöttünk a fák enyhén meghajoltak az erejétől. Valami homályosan derengett a ma reggeli időjárás jelentésből, és felsejlett, hogy kisebb zivatart ígértek estére.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Be kellene mennünk – javasoltam. – Úgy rémlik, vihart mondtak ma estére, nem szeretném, ha itt kinn kucorogva érne minket.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem szereted az esőt? – Pattant fel az ölemből.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Imádom, de csak nézni. – Álltam fel én is, és kitártam az ajtót.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt hittem nagy természetjáró vagy. – <i>Az vagyok, de ezt honnan tudja?</i> Látván elképedt arcomat gyorsan hozzátette: – A kölnidről feltételeztem. Az illat sokat elárul a viselőjéről. – Vont vállat kacéran, majd belibbent előttem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ami azt illeti, imádok túrázni, annak ellenére, hogy nem vagyok egy kiköpött túraalkat – hadartam, miközben visszacsuktam az ajtót.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez meg mit akar jelenteni? – nézett rám mosolyogva.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt, hogy a túrázok általában nem olyan göthösek, mint én. Úgy meg tudok fázni, hogy azt tanítani kéne!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem hiszem, hogy az emberek egymást taposnák, hogy felvehessék ezt a tárgyat! – nevetett fel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ahogy beléptünk a csarnokba, meghallottuk az angolkeringő sajátságos dallamát. Természetesen nem sokan ismerték még az alapokat sem, akik mégis, azok lagymatagon táncoltak. Megfogtam Lacey kezét, majd táncos tartásban beforogtam vele a tánctér közepére. Ez alkalommal kifejezetten <i>akartam</i>, hogy mindenki – különösen Amber! – minket nézzen. A nagy forgás közepette azonban nem láttam őt sehol. Amint egy pillanatra megálltam, észrevettem, hogy ő is a táncolók közt van! Egy magas, jóképű fiúval táncolt, akiről bizton mertem volna állítani, hogy még soha életemben nem láttam. <i>Ez persze nem azt jelenti, hogy Amber csempészte volna be! Annyira azért nem bátor.</i> Elkaptam a pillantását, miközben a partnerével egy a miénkhez hasonló figurát táncoltak. A szeméből és az elméjéből csak úgy sugárzott a harag.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mennyire vagy otthon a standard táncokban? – kérdeztem suttogva, miközben igyekeztem tartani a feszes tartást.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amennyire szeretnéd. Ez alkalommal nem hagyom magam! – Cinkos mosolyából tudtam, hogy ő is látta azt Amber szemében, amit én.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hová lett a „<i>ne essünk túlzásokba</i>”?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hatalmas szél van odakint – kacsintott rám. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Értem – mosolyogtam rá. – Ismered a kígyó figurát?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen – válaszolta. Mikor felfogta mit tervezek, halálra sápadt. – Ezt nem gondolhatod komolyan, az még a profiknak se megy mindig!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor most kapaszkodj meg, mert nem kevés változtatással, visszafelé fogjuk csinálni, közben forogni fogok, és a végére kéne egy arabeszk! – Falfehér arca láttán gyorsan hozzátettem: – Ne aggódj, tudom, mit csinálok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ettől most megnyugodtam – mondta remegő hangon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tényleg?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, de hülyén nézne ki, ha ennyi tanakodás után semmit se csinálnánk – villantott rám egy feszült mosolyt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor hajrá! –Az egyik lábamat beakasztottam az övébe, ő pedig a testével máris körülfonta az enyémet. Éreztem, ahogy egész testében remeg. Félt, de a bizonyítási vágy erősebben munkált benne! Két karjával átnyúlt a nyakam mögött, én magasba emeltem mind a két karom, ezzel rákulcsolva az ővéire, és elkezdtem forogni. Lábával elengedte az én lábamat, és éreztem, ahogy a teste forogni kezd körülöttem. – Most gyorsan válts fogást, kulcsold át a nyakamat! – hadartam, miközben leengedtem a kezem, hogy megfogjam a derekát, ami elém került. Követte az utasításomat, ennek eredményeképpen a teste átpördült a levegőben. Én a derekánál fogva elkaptam és a magasba emeltem. Ő pont a megfelelő pillanatban hajtotta végre az arabeszket, sőt, még a nyakamat is elengedte, magasba emelte karjait és belehomorított a pózba. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Finoman leengedtem. Még jobban remegett, mint azelőtt, és biztos voltam benne, hogy ezt már nem csak én vettem észre. Egy árva pisszenést sem lehetett hallani! Minden szempár ránk meredt.<i> Nem igaz, hogy ezt túlélte!</i> – hasított olyan erővel az elmémbe a tömeg ki nem mondott gondolata, hogy azt hittem, összerogyok a súlya alatt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Te nem vagy normális, ezt ugye tudod?! – visította végül Amber, kimondva, amit a többiek nem mertek, vagy még nem tudtak a sokktól. – Lazán meghalhatott volna, ha leesik, amikor fogást vált!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ne haragudj Amber, de az életemhez <i>neked</i> aztán rohadtul semmi közöd! – fordult szembe Lacey Amberrel, miközben nem is olyan diszkréten a számra tette a kezét. Látnom sem kellett az arcát, hogy tudjam, Amber mitől lett falfehér. Lacey tajtékzott a dühtől! Olyannyira hogy koncentrálás nélkül is láthatóvá vált számomra az őt körülvevő energia mező, ami vérvörös színben játszott. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha ettől jobban érzed magad, nem téged féltettelek. Bárki másért aggódtam volna, aki a keze közé kerül és megcsinálja ezt vele.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amint látod, az ég egy adta világon semmi baja – fejtettem le a számról Lacey kezét. – Pontosan tudtam mit csinálok, és mekkora a rizikófaktor, ha ezt olyannal csinálom, akivel még csak soha nem is gyakoroltam azelőtt, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, <i>egyeseknek</i> – Néztem úgy Amberre, hogy kétsége se lehessen afelől, jelen esetben őt értem „<i>egyesek</i>” alatt. – Isten adta tehetségük van az ilyesmihez. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez akkor is életveszélyes volt – suttogta.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szeretnéd, hogy veled is megcsináljam?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azért, azt talán nem kéne – súgta oda nekem Lacey. – Ne sértődj meg, de nem hiszem, hogy ezt most rögtön újra meg tudnád csinálni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én is pont erre apellálok – válaszoltam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, oszolj emberek! – segített ki Bells.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azért azt ismerd el, hogy tényleg nem vagy százas! – suttogta Dorka, ahogy közelebb léptek hozzánk. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az biztos! Ez tényleg életveszélyes volt! – sziszegte Zac. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hiszen már mondtam, tudtam mit csinálok! – ismételtem meg újfent.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem tudom, én ettől nem éreztem volna jobban magam! – mondta Dorka.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Engem sem nyugtatott meg – ismerte be a többieknek is Lacey –, de jobb ötletem pillanatnyilag nem volt, és kellett valami ütős a végére, amitől Ambernek eláll a szava.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nos, ez nem egészen sikerült a tervek szerint – mutatott rá Bruno. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-56489279355475168262010-09-20T06:42:00.002+02:002010-09-20T06:42:51.483+02:0020.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Másnap ötre beszéltük meg a találkozót Laceyéknél, de én jó szokásomhoz híven egy tíz perccel hamarabb ott voltam. Terry éppen a nyitásra készülődött, így nem igen beszélgettünk. Gondoltam, nyugodtan besegíthetek, baj nem lesz belőle, maximum lesz egy kis ideje fújtatni. Ragadtam egy rongyot és letöröltem a bárpultot, majd az asztalokat, miközben Terry szinte tökéletesen követve engem, felmosott. <i>Ennél összehangoltabbak akkor se lehettünk volna, ha összebeszélünk.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Éppen végeztem az utolsó asztallal, ledobtam a rongyot, hogy azon lépkedve ne – nagyon – ganézzam össze a padlót, mikor halk kopogásra lettem figyelmes a lépcső felől. <i>Még szerencse, hogy sikerült elcsoszognom a bárpultig, különben hét szentség, hogy hanyatt vágom magam!</i> Lacey elképesztően gyönyörű volt! Frizurája és visszafogott sminkje kihangsúlyozta tökéletes vonásait, a ruha pedig felfedte hibátlan alakját.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Huh! – Csak ennyire futotta tőlem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz – mosolyodott el.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem akarok belerondítani a pillanatba – szúrta közbe Terry –, de nem fogtok elkésni?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ebben van valami! – bukott ki belőlem meglepetésemben, mikor az órámra pillantottam. Elköszöntünk Terrytől, majd száguldottunk a buszmegállóba. Előre engedtem Laceyt – bár tudom, az illem úgy diktálja, hogy ha idegen helyre léptek be, akkor a férfi megy előre, mert sosem lehet tudni… –, ő pedig azonnal lehuppant az első ülésre. Feszült csend. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi lesz, ha Amber megint jelentet rendez? – kérdezte Lacey, miközben elmerengve nézte a mellettünk elszáguldó tájat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Emiatt nem aggódnék. A múltkor éppen eléggé beégette magát, nem hinném, hogy lenne egy olyan kényszerképzete, miszerint ezt minden adandó alkalommal meg kell tennie.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És ha mégis?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor határtalanul boldog leszek, hogy az egész iskola előtt lealázhatom a sárga földig!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azért nem kéne túlzásokba esni. – Nem akartam hinni a szememnek! Lacey tekintetében az együttérzés szikrája csillant meg! Nálam ez és Amber valahogy nem nagyon passzolt össze, pláne ha azt vesszük, mekkora cirkuszt rendezett Laceyéknél két napja.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Porig? – javasoltam alternatívaként.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha feltétlen muszáj.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mikor megérkeztünk a suli elé, hatalmas sor kígyózott a bejárat előtt. Természetesen nem a bejáraton terveztem bejutni, mivel azonnal kidobnának, amiért külsőssel érkeztem és erről Lacey is tudott – arról azonban nem, hogy miképpen fogunk bejutni. Hátravezettem a parkolóhoz, ahol a hátsó ajtók a vártak szerint le voltak lakatolva. Én persze nem zavartattam magam. Megkértem Laceyt, hogy őrködjön, nehogy rajtakapjanak minket, addig én lefeszítettem a lakatot. <i>Na, nem ám pusztakézzel! Ahhoz még sok spenótot kéne ennem!</i> Egy rövidke másodpercig magam elé tartottam a kezem, míg meg nem láttam, hogy a lakat aranyfényben úszik. Ekkor tettem egy hirtelen csuklómozdulatot, mire a lakat elpattant. Arról mondjuk halványlila segédfogalmam sem volt, miképp fogom visszarakni a lakatot, de ezen bőven ráértem még gondolkodni. Kilógni úgy is csak órák múlva szándékoztunk.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, kész vagyok!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Remek, már kezdtem fázni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mondtam, hogy odaadom a zakómat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szarkazmus. Majd megszokod – veregette meg a vállamat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Próbáltunk minél észrevétlenebbül elvegyülni, ami meg kell, valljam, közel sem volt egyszerű mutatvány! Épp hogy csak sikerült becsuknom magunk mögött az ajtót, mire a halk kattanásra majdnem minden szempár ránk – jobban mondva Laceyre szegeződött. A legtöbb fiú fél másodperc alatt rávert Pavlov kutyájára nyáltermelésben. A lányok először elképedve néztek párjaikra, majd tekintetüket követve Laceyre pillantottak, és látni lehetett, ahogy minden lány önbecsülése romokba dől.<i> Speciel, én mindkét oldalt megértem! Lányként én is biztos el akarnék tűnni a föld színéről, ha Lacey egyáltalán egy légtérben tartózkodna velem. Ha pedig azon szerencsétlen hím egyedek egyike lennék, aki nem Laceyvel érkezik, nekem is biztos el kéne egy kisebb lavór. </i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Piszok szerencsénk volt, hogy Dorka és Bells a párjaikkal együtt az első sorban állók között voltak, és viszonylag hamar magukhoz tértek. Gyorsan félrevonultunk egy sarokba, és hallottam, ahogy a hátunk mögött lassan a többiek is felocsúdnak, és táncolni kezdenek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz a mentőakcióért csajok! – mondtam a szokásosnál valamivel hangosabban.<i> Kezdem azt hinni, hogy minden zenés mulatságnál alapkövetelmény, hogy az embernek okvetlenül ordítva kell beszélni, hogy így biztosan hangszálgyulladást kapjon másnapra!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csak semmi kösz! Szia, Izzy vagyok – mutatkozott be Bells.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Úgy tudtam, hogy Bellsnek hívnak – nézett rám Lacey zavartan.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csak Matt, mert tudja, hogy a Bellst kevésbé szeretem, mint az Izzyt. Egyébként ő itt Zac – mutatta be a partnerét – ők pedig Dorka és Bruno.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Örülök, hogy végre megismerhetlek titeket – rázott kezet Lacey mindenkivel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amúgy hatásos belépő volt! – mosolygott rám Dorka.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, ez valahogy nem volt betervezve – nevetett fel zavartan Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én nagyjából valami ilyesmire számítottam, de nem tudtam, hogy ennyien leszünk – mondtam én, még mindig kicsit remegő térdekkel. <i>Senkinek sem kívánom, hogy ennyi szempár szegeződjön rá, pláne ilyen sokáig!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már nem azért, de ezt a hatást akkor is elértétek volna, ha valami szakadt rongyban érkezik a kishölgy – jegyezte meg Zac.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz, te bunkó! – könyökölte oldalba Bells Zacet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azért lássuk be Izzy, van benne valami.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi – rebegte Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igazán nincs mit – mosolygott Bells Laceyre. – Ezek után a minimum, hogy egész nyáron te hívsz meg fagyira! – fordult ismét Zac felé.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már ne is haragudj Bells, de ez eddig sem volt másként! – mondtuk szinte egyszerre Dorkával, miközben próbáltunk nem megfulladni a röhögéstől.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó, de most büntetésből! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Miért, eddig ez kiváltság számba ment? – szólalt meg Bruno most először – ismerjük be –, remek dramaturgiai- és humorérzékről téve tanúbizonyságot.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ott a pont! – nevetett fel Dorka.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Olyan lehetetlenek vagytok! – háborgott Bells. Ritkán használta a tömeggyilkos tekintetét, de most bevetette, és mindannyiunkban meghűlt egy kicsit a vér.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bocs, de ez többszemélyes labda volt – próbáltam kimenteni magunkat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És pontosan a labdaérzéketek miatt szoktam veletek lenni, ha röplabdázunk! – szállt be játékba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bocs, hogy belepofátlankodok a beszélgetésbe, de Amber tizenkét óránál! – vonta magára mindannyiunk figyelmét Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ilyen isten nincs! – szűrtem a szavakat a fogaim közt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lám-lám, hát újra találkozunk – mosolygott ránk Amber, de ez nem szívélyes mosoly volt! Ha ezt a mosolyt párosítottuk volna Bells tömeggyilkos tekintetével, akkor egy mindenre elszánt pszichopata pontos leírását kaptuk volna végeredményül.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hasonló mód örvendek a viszont látásnak – vetettem oda foghegyről, miközben kis csapatunk élére küzdöttem magam, így takarva Laceyt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod mit? Időt spórolok neked, eltekintek a bájcsevejtől és elmondom, mi van!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogy oda ne rohanjak!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Vagy két másodpercen belül eltűnsz innen a kis barátnőddel együtt, vagy azonnal megyek és szólok az igazgatónak. Nem talál majd szavakat, hogy pont a mintadiák hágja át a szabályokat – villantott rám egy újabb <i>olyan</i> mosolyt. <i>Tényleg azt hiszi, hogy nyeregben van, de úgy látszik megfeledkezett róla, hogy engem se kell félteni, ha alattomosságról van szó!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem hiszem, hogy alkupozícióban lennél, aranyom!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogy mondtad?! – <i>Nem tudom, hogy azon bukott-e ki, hogy ennyire félvállról vettem a kis fenyegetőzését, vagy azon, hogy aranyomnak szólítottam, de kibukott, és csak ez a lényeg! </i>Tudtam, hogy nagyjából fél percem van, amíg nem kezd el úgy hisztériázni, mint azt a klubban tette, ezért gyorsan rövidre zártam:<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Maradjunk annyiban, hogy az év folyamán nem egy olyan dolgot tussoltam el az érdekedben, amire az igazgató minden bizonnyal kíváncsibb lenne, mint arra, hogy én éppen kit csempészek be egy iskolai rendezvényre. Még mielőtt partnerek lettünk, megtudtad, miféle ember vagyok, és hogy használom az iskolai kapcsolataimat. Had súgjak meg valamit, nem akarod te megkockáztatni, hogy kirámoljak! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jobb, ha tőlem tudod, ezzel még nincs vége! – Éreztem, hogy amint kimondta, már meg is bánta. Nagyon jól tudta, hogy csak a levegőbe beszél, ellentétben velem! <i>Lehet, hogy egy utolsó, alattomos csótány vagyok, amiért visszaélek a protekciómmal, amit anyunak köszönhetek, de ha bárki fenyegetni meri a szeretteimet, az kösse fel a textilt, mert két másodpercen belül úgy rúgatom ki bármelyik oktatási intézményből, hogy az alsóját már a felszállás pillanatában elhagyja!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután Amber – ismét – megalázottan elkullogott, hátrafordultam, hogy végre egy kis időt szakítsunk arra, amiért idejöttünk, de Laceyt nem láttam sehol! Tanácstalanul a többiekre néztem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mikor a monológod végére értél, kiviharzott – mondta végül Dorka, gyászos hangon.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-77182474848357995792010-09-15T06:06:00.002+02:002010-09-15T06:06:22.698+02:0019.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Másnap a kora hajnal első sugarai keltettek. Lacey még békésen aludt. Szépséges arca a felkelő nap fényében olyan gyönyörű volt, akár egy angyalé. Csak feküdtem és néztem őt, képtelen voltam betelni vele. Szerencsésnek éreztem magam, amiért úgy hozta a sors, hogy megismerhettem. Még egyetlen lány sem gyakorolt rám olyan hatást, mint ő! Már a puszta jelenléte is képes volt belőlem egyszerre borzongást és határtalan boldogságot kiváltani. És valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy éreztem, már réges-régen elrendeltetett a kettőnk kapcsolata. <i>Mindaddig, amíg együtt leszünk – és reményeim szerint ez meglehetősen hosszú idő lesz –, együtt kell majd élnem azzal a kísértéssel, amit tegnap este csak kis híján sikerült legyőznöm. Olyan ő nekem, mint egy kábítószeresnek a drog. Tudom, hogy tilos lenne hozzáérnem, mert azzal az életét kockáztatom, de ha nem érinthetem meg, abba én halok bele! És ezzel elérkeztünk a legnagyobb félelmemhez, miszerint veszélyt jelentek rá – na meg mindenki másra is, de pillanatnyilag éppen teszek mindenki másra! </i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Anélkül, hogy tudatában lettem volna, cirógatni kezdtem az arcát. Erre is csak azért jöttem rá, mert ismét elöntött az a furcsa bizsergés. Most azonban ez furcsa mód megnyugtatott. Mikor már lángolásba csapott át, az sem zavart, sőt örültem neki, mert ez azt jelentette, hogy magamnál vagyok, egyszersmind ragyogó lehetőség volt ez arra, hogy kipróbálhassam, mennyire tudom a gondolataimmal féken tartani az ösztöneimet. Miközben égtem a vágytól, hogy megízleljem Lacey energiáját, folyamatosan azt skandáltam magamban, hogy ez mennyire helytelen lenne, arról nem beszélve, hogy életveszélyes – lásd Dorka. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Legnagyobb meglepetésemre bevált, bár az igaz, hogy ez alkalommal kicsit kitartóbban kellett szuggerálnom magam, ellentétben azzal, mint amikor el akartam érni az öntudatlan állapotot. Egy hosszú perc után a bizsergés szinte teljesen elmúlt, mire meglepettségemben felkönyököltem!<i> Na, nehogy már ez ennyire egyszerű!</i> A kezemet lecsúsztattam a derekára, ügyelve arra, hogy a mozgásom minél finomabb legyen, nehogy felébresszem, majd közelebb húzódtam és amilyen gyengéden csak tudtam, szorosan magamhoz öleltem. Most mindenféle bizsergés nélkül vett rajtam erőt az égető érzés, és ha nem láttam volna, nem hittem el, hogy nem égek valójában! Megpróbáltam elvonatkoztatni a hirtelen támadt kellemetlenségektől, és újra elkezdtem azt mormogni, hogy nem lenne helyes, életveszélyes, s a többi. Az égető érzés csak nagyon lassan hagyott alább. Kezdtek komoly kétségeim támadni a módszer hatásosságát illetően, de azzal győzködtem magam, hogy az imént bevált, akkor most is működnie kell, csak most nagyobb a felület. Már csak egy hajszál választott el attól, hogy feladjam, amikor egyszeriben nagyon gyorsan elkezdett alább hagyni a lángolás a bőröm alatt. Csak most vettem észre, hogy könnyes lett a szemem. Miközben fújtattam párat, szaporán pislogtam néhányszor, hogy segítsek eldönteni a könnycseppnek, be vagy ki óhajt-e menni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mialatt én nagy nehezen összeszedtem magam, Lacey is kezdett ébredezni a karjaimban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó reggelt – mormolta, majd kaptam egy gyors csókot. – Jól aludtál?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Remekül! – Reméltem, hogy már nem látszik rajtam, hogy majd halálra rémültem az éjszaka folyamán, de az, hogy mellette ébredhettem, bőven kárpótolt ezért. – Bár az egészben az ébredés része volt a legjobb – mosolyodtam el. <i>Így, a rémüldözős rész nélkül, még romantikusabb, mint a fejemben volt!</i> – Egyébként, arra gondoltam, hogy holnap, a bál után, alhatnál nálunk. Amennyiben Terrynek sincs ellenére.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem lesz, ezt garantálom – kacsintott rám cinkosul. Hirtelen valami nagyon finom, csokis illat csapta meg az orromat. Lacey úgy ugrott fel az ágyban, mint egy ragadozó, mikor megpillantja a zsákmányát. Karon ragadott, és csak annyit mondott: – Lefelé, azonnal!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Elképesztően kecsesen vette a lépcsőfokokat és ért földet, miután az utolsó hármat nagyvonalúan megoldotta egy ugrással, nekem kevésbé sikerült tartanom a színvonalat, én csak huppantam. A pulton egy óriási tányérban hatalmas csokis palacsinta hegyek sorakoztak.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó reggelt, ifjúság! – fogadott minket Terry, faltól falig mosollyal az arcán.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Neked is! – vetett oda hanyagul Lacey. Szinte futott a pult felé, ami egyébként nem volt olyan eget verően messze, közben felkapott egy tányért és egy villát, majd elképesztő gyakorlottsággal szúrt bele a palacsinta halomba úgy, hogy ötöt sikerült feltűzni a villájára.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Éhezteted? – kérdeztem Terrytől, kicsit még mindig a látvány hatása alatt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Még csak az kéne! Akkor kétszer ennyit kéne csinálnom.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Egyetek, vagy nem marad!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ugye ezt most nem mondta komolyan? – fordultam tanácstalanul Terryhez. – Ebből egy tízfős társaság is bőven jól lakna.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezért van tizenkét ponton záródó ajtónk! – vakkantotta oda nekünk Lacey, mielőtt neki esett volna a harmadik palacsintának.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ne aggódj, a konyhában van még egy fél adag, ha nekünk ebből valamiért nem jutna – súgta oda nekem Terry.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Letelepedtünk a bárszékekre és mi is elkezdtük pusztítani a palacsintákat. Nem tartott soká míg rájöttem, Lacey nem véletlenül volt olyan mint egy eszelős. A palacsinta isteni finom volt, és határozottan volt benne valami, amitől az ember legszívesebben két kézzel tolta volna magába! Azonban én nagyjából az ötödik tájékán már a hasamat fogtam, annyira jól laktam – mi több, az a veszély fenyegetett, hogy hamarosan viszont láthatom a palacsintákat, de egy korty víz után máris jobban voltam. Miután mindenki végzett, és még a tartalék palacsinták is elfogytak, Laceyvel egymásra néztünk, és a szeméből azt olvastam ki, hogy ugorjak neki a dolognak.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod Terry – megköszörültem egy kicsit a torkom, ezzel is leheletnyi időt nyerve –, lesz nálunk ez a bál. És én arra gondoltam, hogy elvinném rá Laceyt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen, Lacey említette.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És arra gondoltam – újra Laceyre néztem, és láttam, hogy a kiskutya szemek már csőre vannak töltve –, tekintve, hogy a bálnak elég későn lesz vége, aludhatna nálam. Persze, csak akkor, ha nincs ellenedre.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nyugodtan, sőt, magam is javasolni akartam. – <i>Na, ilyen válaszra se számítottam!</i> – És kislányom – fordult Lacey felé –, ha a helyedben lennék, nem alapoznék a kölyökkutyanézésre. Már tíz évesen se ment olyan jól.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ettől függetlenül, eddig remekül bevált! – öltött nyelvet Lacey az apjára.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csak mert vajból van a szívem – mosolygott Laceyre.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, hanem mert te vagy a világ legjobb apukája! – ölelte át Lacey Terryt, majd nyomott egy cuppanós puszit az arcára.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És mert nagyon tudsz hízelegni! – Terry szorosan magához ölelte Laceyt, majd szórakozottan összeborzolta a haját.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Baj, ha felkészült vagyok? – nevetett fel Lacey. Szinte lefolytam a székről. Annyira szívmelengető volt, ahogy Lacey ott ült Terry ölében, és mindketten önfeledten nevettek. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-13393157731646362772010-08-19T21:04:00.000+02:002010-08-19T21:04:11.466+02:0018.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Az este hátralévő részét gyakorlatilag végig táncoltuk, és ahogy láttam, Lacey szinte teljesen megfeledkezett már Amber kirohanásáról. <i>Bárcsak nekem is ilyen egyszerűen menne!</i> Csakhogy én mindig is olyan szívére vevős ember voltam, így elég nehezen ment a felejtés, és most, hogy meg vagyok áldva ezekkel a képességekkel, még nehezebben megy. Először is, ott vannak a saját emlékeim, és érzéseim a dologgal kapcsolatban, másodszor Laceyé, és nem utolsó sorban Amberé. Bár nem értem hozzá, hogy mélyebben elmerülhessek a gondolataiban, de mégis, képes volt olyan vehemenciával előadni magát, hogy az ott szikrázott a levegőben, s ennek köszönhetően azt is magamba szívtam. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nem is volt kérdés, hogy Laceynél alszom. Egyrészt, ha haza akartam volna menni, nagyjából a díszítés végeztével indulnom is kellett volna, másrészt, kedvem sem nagyon volt, hogy őszinte legyek. Ellenben az komoly kérdésnek bizonyult számomra, hogy hol fogok aludni? Lacey ragaszkodott hozzá, hogy aludjunk együtt, de én ódzkodtam ettől egy kicsit. Először is, nekem ez már egy szemernyit gyors volt, a csókkal már így is messzebbre mentem mára, mint terveztem.<i> De kétlem, hogy a helyemben bárki más képes lett volna türtőztetni magát! Na, jó, ez azért elég szánalmas mentség, lássuk be.</i> Másodszor pedig, kifejezetten tartottam attól, hogy mire lennék képes, teljesen öntudatlanul. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután lefürödtünk, elnyújtóztunk az ágyon. Lacey odabújt hozzám, és összegömbölyödött, mint egy kismacska. Szorosan magamhoz öleltem és csókot leheltem a homlokára. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Elmeséled, mire fel volt ez a nagy hűhó Amber részéről? – suttogta a mellkasomba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt mondtad, nem számít.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudom, de mégse hagy nyugodni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké. Azt ugye már tudod, hogy együtt táncoltunk. És lényegében azért lett vége, mert ő versenyezni akart, de én nem. Nem éreztem elég felkészültnek magam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, a maiak alapján, teljesen alaptalan volt a félelmed – mondta, miközben szórakozottan rajzolgatni kezdett a mellkasomon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi. – Még szorosabban öleltem magamhoz, mint az imént. – De tudod, éppen akkortájt halt meg a mamám. Akkoriba úgy éreztem, élni sincs elég erőm.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sajnálom – mondta, és keze finoman feljebb siklott, egészen a nyakamig. Még közelebb húztam magamhoz, csípőink szinte eggyé olvadtak. Mélyen egymás szemébe néztünk, miközben ajkaink egyre közeledtek egymáshoz. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Telefonom csörgése mennydörgésként hasított a meghitt csendbe. <i>Hogy a nyavalya álljon abba, aki képes most hívni!</i> <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ne haragudj – rebegtem, majd áthemperedtem a másik oldalamra, és kibányásztam a földön heverő nadrágomból a telefonomat. Dorka száma volt a kijelzőn. – Szia, sürgős? – kérdeztem, kicsit ingerülten.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Megzavartam valamit? – kérdezte bűnbánóan, de hallottam a hangjában valami dühítően incselkedőt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ennél szebben csak akkor tudtad volna, ha ránk törsz.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ó, bocsánat – kuncogott fel a vonal másik végén. – Nem tudtam, hogy éppen <i>akció</i> van. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ki az? – kérdezte suttogva Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Valaki, akit holnap a hüvelykujjánál fogva felkötök – mondtam inkább a telefonba, mint Laceynek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">–Akkor én most inkább magatokra hagylak titeket.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igazán, nagyon kedves vagy. Jó éjt!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Majd írd meg, mi volt! – hadarta el, mielőtt megszakítottam a vonalat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amber?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Rosszabb. Dorka. – Felültem, és finoman ledobtam a telefonomat a gatyakupacra. – A legjobb barátom. Akinek nem mellékesen különleges érzéke van a pillanat varázsának lerombolásában.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szó se róla, tényleg tud valamit! – nevetett fel. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha már így alakult, tegyük el magunkat holnapra – ásítottam. Eddig fel sem tűnt, milyen fáradt vagyok. – Bennem van a hiba, vagy tényleg nincs villanykapcsoló a szobában? – néztem körül zavartan.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tényleg nincs. – Magasba emelte karjait, kétszer tapsolt, mire a lámpa fénye kihunyt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez így tényleg energiatakarékosabb, mint a hagyományos módszer. – Ismét elnyúltam az ágyon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Aludj jól – motyogta.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Majd igyekszem – dünnyögtem alig hallhatóan. Adtam a homlokára egy jó éjt-puszit, majd mormogtam egy szép álmokat. Ahogy becsuktam a szemem, szinte már aludtam is. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Megint a páternoszter előtt voltam, de most Laceyvel! Éreztem, hogy rossz vége lesz, de nem tehettem semmit, a rémkép nem hagyott nekem önálló akaratot, így be kellett szállnom a felvonóba. Minden idegszálam pattanásig feszült, és amikor a csapzott idegen is beszállt, már tudtam, hogy mi lesz a következő. Éreztem, ahogy kezd rajtam eluralkodni a pánik, s bár a hátam közepére nem kívántam a halálfélelmet, de legalább volt mibe kapaszkodnom, így lassan sikerült a magam urává válnom. Ahogy elhagytuk a nyolcadikat, Lacey karja köré csavartam az enyémet, és szorosan összefűztem az ujjainkat. Elértük a hetediket, és feszülten vártam a pillanatot, amikor rongyos uraság majd kiragadja Laceyt a liftből. Amint megéreztem a húzást, én is nekilódultam, de óvintézkedéseim ellenére, Lacey keze kicsusszant az enyémből. Lacey pontosan úgy futott, mint ahogy anyu szokott ebben a lidércnyomásban, és végül sikerült megmenekülnie a szörnyű végzet elől, de értetlenül meredt rám, amikor nem követtem őt a felvonóba. <i>Na megállj, te rohadék, most megkapod, ami már régóta kijár neked!</i> – visszhangzott a gondolatom a folyosón. Rongyos uraság egyre közelebb ért hozzám, én pedig ott álltam, fegyvertelenül, mégis határozottan. Karomat a levegőbe lendítettem, majd vállmagasságban ökölbe szorítottam a kezem, mire szakadt kinézetű barátom megmerevedett. Durván magamhoz rántottam, és vizslatni kezdtem, hátha találok rajta valamit, amiről belőhetem, ki is kísért rémálmaiban. Mérhetetlen nyugalom sugárzott belőle, és ez kifejezetten idegesített. <i>Nekem te ne legyél ilyen laza, miközben nálam van az előny!</i> – visszhangozta a gondolatomat a folyosó. Öblösen felnevetett, majd hátravetette a fejét, s mikor megpillantottam elszánt arcát, azt hittem szívinfarktust kapok! Minden vonása teljesen megegyezett az enyémmel! Egyedül a hangja volt más, az teljesen olyan volt, mint amit a fejemben hallottam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Kipattant a szemem, és akkora lendületet szereztem, ahogy felültem, hogy le is bukfenceztem az ágyról. A padlón zihálva, szétterpesztett lábakkal – és kegyetlenül sajgó alféllel! – próbáltam magamhoz térni a sokkból. Az ágy végéhez kuporodtam, és a térdemet átölelve ringattam magam előre-hátra, hogy kicsit lecsillapítsam magam. <i>Semmi baj, csak álom volt. Csak álom volt</i> – skandáltam magamban, és szép lassan sikerült megnyugodnom. Azonban a nehezen kivívott sikert sikerült egy szemvillanás alatt porig rombolnom, mikor eszembe jutott, hogy az, hogy csak álom volt, még nem garancia semmire! A lefekvést megelőző félelmemre alapozva lassan megfordultam, és az ágy szélébe kapaszkodva csigalassúsággal visszamásztam az ágyra, hogy alaposan szemügyre vehessem Laceyt. <i>Eddig fel sem tűnt, milyen élesen látok a sötétben! Ami csak azért különös, mert közelre még napfény mellett is csak szemüveggel látok. Komoly kétségeim vannak afelől, hogy szinte vaksötétben jobb lenne a szemem.</i> Miután felülemelkedtem ezen a világrengető problémán, gondosan megvizsgáltam Laceyt. Semmi jelét nem láttam annak, hogy álmomban kárt tettem volna benne, így kicsit még kalapáló szívvel visszavackoltam magam a helyemre, és nagyjából egy óra hánykolódás után álomba merültem. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-58841078765102822712010-08-16T15:45:00.003+02:002010-08-19T20:56:50.636+02:0017.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kop-kop. – Lestem be Lacey ajtaján. Összerázkódott a hangom hallatán.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Gyere csak, már kész vagyok – nézett rám mosolyogva, miközben megtörölte a szemét, aztán újra a padlót kezdte behatóan tanulmányozni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi a baj? – Letérdeltem elé, hogy a szemébe tudjak nézni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Semmi. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mondd el, kérlek! – Fogtam mindkét kezét a kezembe, és az ajkaimhoz emeltem őket, hogy csókot lehelhessek rájuk, majd kérlelőn a szemébe néztem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Semmiség, tényleg. – Finoman kihúzta a kezeit az enyémek szorításából, és zavartan a szoknyája szegélyével kezdett babrálni. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amber? – kérdeztem rá. Nem volt szükségem verbális megerősítésre, ahogy egész testében megfeszült, az éppen elég válaszul szolgált. Fellöktem magam álló helyzetbe, majd mellé ültem az ágyra. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig átfonta a derekamat, és a mellkasomba fúrta a fejét, miközben elkezdett némán sírni. Az ölembe húztam, és ringatni kezdtem, és homlokon csókoltam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ugye, nem jártál vele? – törte meg az egyperces, néma csendet, de a hangja minden szótag után elcsuklott a sírástól.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem – suttogtam. Éreztem, ahogy szinte felenged a karjaim közt. Lassan a levegőt is kezdte szabályosan venni. Miután megnyugodott, kicsit lazítottam a szorításomon, ő pedig kicsit hátrébb húzódott, éppen csak annyira, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. – Sajnálom, ha félreérthetően viselkedtem Amberrel. Tudnod kell, hogy… – Lacey a mutatóujját az ajkamra tapasztotta.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem érdekes – suttogta, majd puszit nyomott az arcomra. Különös bizsergést éreztem az arcom azon táján, ahol megpuszilt. Hasonló volt ahhoz, mint amikor a villanykapcsolóhoz értem. <i>Az nem jó!</i> – szólalt meg a vészharang a fejemben. De nem érdekelt, úgy éreztem, az a bizsergés nekem nagyobb dózisban kell!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Először csak egy ártatlan, pár másodperces csók volt, aztán éreztem, ahogy magával ragad a hév, és egyre hosszabban és szenvedélyesebben csókoltam Laceyt, s ő viszont. Először csak tompa szúrás, majd őrjítő lángolás, végül pedig megnyugtató zsibbadás lett úrrá az egész testemen, és nem értettem, hogy pár perccel ezelőtt, amikor öleltem és ringattam, miért nem éreztem ezt? <i> Mert akkor még ura voltál önmagadnak!</i> – hallottam egy hangot a fejemben, ami hasonlított az enyémre, de valamivel mélyebb volt, és sütött belőle az elégedettség.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Elhatároztam, hogy nem adom meg neki – vagy nekem, már nem tudom –, azt az élvezetet, hogy pánikba esek! Ennek hatására rögtön alább hagyott a zsibbadás, és felváltotta a lángolás. De nem bántam, ez legalább azt jelentette, hogy hellyel-közzel a magam ura vagyok, ismét! Felkészítettem magam lelkiekben, hogy öt másodperc múlva véget vessek az élvezetnek, mire testem minden porcikája ellenkezésben tört ki. Szinte hallani véltem, ahogy minden ízem azt kiáltja <i>„nem!”</i>, de legyűrtem a tiltakozásukat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod, tiszta szerencse, hogy te nem vagy az a fajta lány – ziháltam, föléje magasodva.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Álljon meg a menet, te tepertél le! – mondta szélesen elmosolyodva, és a mutatóujját a szegycsontomba mélyesztette.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem ellenkeztél! – vágtam vissza. Átkulcsolta a nyakamat, és elkezdett finoman maga felé húzni, mire testem minden izmát megfeszítettem. Féltem, mi van, ha megint elvesztem a fejem?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Most mi van? – méltatlankodott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Beosztom – mosolyogtam rá. Lehemperedtem mellé, majd megpusziltam az arcát. – Nem akarom, hogy egyszer csak elfogyjon. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lökött vagy! – nevetett rám. – És tiszta szájfény a szád! – törölte meg az arcát ott, ahová az előbb puszit adtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tényleg? – Megnyaltam a számszélét, és eper íze volt. – Mmm, epres. Akkor ez a tied.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Még jó! – fakadt ki belőle egy újabb kacaj.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mosdó? – tudakoltam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kint, rögtön jobbra.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csak egy pillanat! – Felpattantam az ágyról, és kimentem a folyosóra. – Itt csak egy gardróbszekrény van! – kiáltottam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nyisd ki!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Huh! – mondtam, csak úgy magamnak. Eddig még csak egyszer láttam ilyen megoldást, azt is csak katalógusban, de így élőben még jobban nézett ki. Odaálltam a tükör elé, és megcsodáltam magam. A szám valóban tiszta szájfény volt, ami nem lett volna akkora baj, ha nem az apró csillámos fajta lett volna. Gyorsan lemostam, aztán mentem is vissza Lacey szobájába.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi tartott ilyen sokáig? – rántott magához az ajtóban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem vagyok egy szájfény lemosó művész. – Öleltem át a derekát. – Viszont, neked legalább nem kell majd ezzel vesződnöd! Ahogy látom, sikerült összeset magamra kennem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Gyere, táncoljunk! – bújt ki az ölelésemből, és karon ragadott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem úgy volt, hogy ma már valószínűleg nem lesz sok kedved? – értetlenkedtem, miközben mentünk lefelé a lépcsőn.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mikor volt az? – nevetett.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Olyan tíz perce – méláztam el rajta, csak hogy húzzam egy kicsit. Morcosan rám sandított. – Jól van, na, csak hülyülök! – nevettem el magam. – De ha már úgyis táncolhatnékod van, szeretném megkérdezni, hogy szerdán eljönnél-e velem a bálba?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Milyen bálba? – Álltunk meg a parkett szélén.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az iskolai bálba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Vihettek külsőst?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, de ez engem sose tartott vissza! – vigyorodtam el.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lázadás a rendszer ellen? Nagyon szívesen! – mosolygott vissza rám.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi. – Nyomtam egy puszit az arcára.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Éppen rumba ment. A legszenvedélyesebb a latin táncok közül. S bár sosem tartozott a kedvenceim közé, most örültem, hogy Laceyvel rumbázhatok. Végül beigazolódott az, amit a tánctanárom olyan sokszor mondott nekünk: <i>„ahhoz, hogy a parketten csoda történjen, két olyan embernek kell összeállnia, akik képesek egymást – és ez által a táncukat is – mennyei magaslatokba repíteni.”</i></font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-6130515897798863062010-08-16T15:32:00.000+02:002010-08-16T15:32:10.891+02:0016.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Haza bumliztam, és nagy vonalakban vázoltam a tegnap este történteket, valamint a mai programomat, amire csak egy sokat mondó összenézés volt a válasz a szüleim részéről. Kifejezetten nem szerettem, ha bárki ilyetén módon nyilvánul meg, az ugyanis azt jelent, hogy akármennyire is igyekeztél kihagyni a kínos részleteket, az illető ennek ellenére tudja, de legalábbis sejti azokat. Gyorsan lefürödtem, majd kényelembe helyeztem magam ebédig. Ebéd után újból lefürödtem, majd magamra fújtam azt a fél flakon dezodort, ami tegnapról megmaradt – az ember sosem lehet eléggé elővigyázatos, ha az izzadásról van szó, és én különösen szerencsétlen géneket örököltem, e téren is. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Átcsörtettem Lacey-ékhez, ahol futólag be lettem mutatva mindenkinek, majd munkához láttunk. Sikerült nagyjából egy órával nyitás előtt befejeznünk a hadműveletet, és ennek örömére Lacey apja minden dekorvitézt meghívott egy körre. Meg kell, valljam, haboztam egy pillanatig, mielőtt végül kértem egy Bloody Mary-t. Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy élnem kéne a lehetősséggel, de végül meggyőztem magam, hogy nagy valószínűséggel nincsenek beépített emberek a bandában. A Bloody Mary-ről pedig tudtam, hogy jól bírom, és egy pohártól tényleg nem borul el az agyam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Felmegyek, lefürdök – súgta oda nekem Lacey. – Ha gondolod, tíz perc múlva jöhetsz te is.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi – dünnyögtem a poharamba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matthew, beszélhetnék veled négy szem közt? – intett a fejével a raktár felé Lacey apja.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogyne Mr. Schwimmer, csak egy pillanat! – felhörpintettem gyorsan a maradék koktélomat, aztán követtem. – Miben állhatok szolgálatára? – kérdeztem, és igyekeztem nem haptákba vágni magam. Az egy dolog, hogy így éreztem volna helyesnek, de valószínűleg inkább komikusnak hatott volna, és egyelőre nem állt szándékomban elviccelni a dolgokat Lacey apjával.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Először is, szeretném, ha tegeznél, úgyhogy ezentúl csak Terry, oké? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Rendben – próbáltam visszanyelni a meglepettségemet, viszonylag sok sikerrel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Másodszor pedig, nem tudom nem észrevenni azt, ahogy a lányommal viselkedsz, és viszont. Szeretném tudni, mik a szándékaid?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nos, nem tudom, pontosan mire is gondol?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az előbb kértelek, hogy tegezz.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igaz, elnézést. Gondolsz. De annyit bizton állíthatok, hogy nem fogok neki állni váltig azt bizonygatni, hogy én mennyivel jobb és másabb vagyok, mint a többi korombeli fiú. Egyrészt azért nem, mert nem ismerek sok korombeli fiút, másrészt azért, mert ahányat ismerek, mind ezt teszi, és ezzel pont, hogy az ellenkezőjét bizonyítják be. És nem tudom, mennyire nyugtat meg, vagy sem, de nekem eddig még nem volt párkapcsolatom. Viszont kifejezetten örülnék, ha az élet – és te, természetesen – abban a kegyben részesítene, hogy Laceyvel legyen.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Derék beszéd. Isten hozott a családban, fiam! – Terry egy targonca sebességével, és erejével kapott el, és veregetett hátba. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt, mehetsz für… Ejha! Elmegyek fürdeni, ti meg rögvest összebratyiztok? – állt meg az ajtóban Lacey, törülközőbe csavart hajjal és egy a tegnapihoz hasonló sort-top összeállításban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja, hát, szóval –<i> Kötőszavakból jeles, gratulálok!</i> – Én inkább most megyek – araszoltam ki az ajtón, a lépcső felé mutogatva.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután végeztem a fürdéssel és lementem, valószínűleg engem ért a legnagyobb meglepetésként, hogy mekkora tömeg gyűlt össze.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Huh! – állt meg mellettem Lacey a lépcsőn, kicsit megrökönyödve. <i>Oké, tehát nem csak engem lepett meg a dolog.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezek szerint még te se láttál ekkora latintáncos tömeget.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát nem. Pedig nekem elhiheted, versenyen sincsenek kevesen!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen, tudom.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt ne mond, hogy tudsz táncolni! – nézett rám az elképedés, a megkönnyebbülés, és a határtalan boldogság furcsa keverékével a szemében.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Egy évig versenytáncoltam. – öltöttem rá szórakozottan nyelvet. – Bár az igaz, hogy versenyen csak, mint néző vettem részt. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tényleg? Na, akkor lássuk, mit tudsz, parkettre! – villantott rám egy olyan kacér mosolyt, amitől még a térdem is megrogyott alattam, és ha valaki ott helyben megkérdezte volna, fiú vagyok-e vagy lány, nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy a helytálló választ adtam volna. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Bevezettem Lacey-t a tánctér közepére. <i>Állítólag, ha beveted magad a táncoló tömeg közepébe, sokkal kevésbé leszel feltűnő, mint a csődület bármely más pontján.</i> Egy másodpercen belül kiderült, hogy ez az állítás közel sem fedi le a valóságot, mert láttam, ahogy a tömeg kezd körülöttünk egyre jobban széthúzódni, és viszonylag szabályos kört alkotni. Végül már csak aprókat ugrándoztak, és legalább ezer kéz kalézolt a levegőben, időnként pedig valakinek sikerült túlharsognia a zenét, önfeledt kiáltozásával. A számnak egy harsány felkiáltással lett vége, és nekem pont akkor sikerült Laceyt a levegőbe emelnem, mire a körülöttünk állók tapsviharban törtek ki.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem rossz – pihegte miközben én lazítottam a szorításomon, és leereszkedett a karjaim közt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Te sem voltál semmi – fújtattam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lám-lám. Hát ezért hagytál el? – hasított az elhalkuló ovációba egy ismerős hang.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Amber?! Mit keresel itt?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kettőt találhatsz.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Dan! – kiáltottam a hozzánk legközelebb álló biztonsági őrnek.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi van?! – emelte rám Amber a tekintetét, amibe tanácstalanság vegyült az irántam érzett ellenszenvével.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Elejét veszem az ilyenkor szokásos „beszélgetésnek” – tájékoztattam Ambert. Időközben Dan odaért hozzánk. – Dan, a hölgy távozik.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék?! – kelt ki magából. – Ezt ugye nem gondolod komolyan? Már kifizettem a belépőt!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezen ne múljon! – Lacey elengedte a kezem, majd úgy kelt át a tömegen a pénztárgép felé, mintha ő maga lenne Moses. – Parancsolj, a belépti díj, és még egy kevés taxira. És most, ha volnál oly’ kegyes, és távoznál! – intett indulatosan az ajtó felé, Amber pedig miután körbejáratta vérig sértett tekintetét a tömegen, majd egy hosszú pillanatig elidőzött szerény személyemen, nagy sebbel-lobbal távozott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Lacey után kiáltottam, miközben éppen megpróbáltam nem agyontapostatni magam az immáron újra táncolók tömegében. Még sikerült elkapnom, mielőtt a lépcsőhöz ért volna.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Annyira sajnálom ezt a közjátékot, fogalmam sem volt róla, hogy itt lesz! – hadartam. Beletúrtam a zsebembe, hogy egy kis pénz után kutatva, és már éppen kivettem volna a zsebemből ötven dollárt, amikor Lacey elkapta a karom, és odaszögezte az oldalamhoz. – Szeretném kipótolni a bevételt, amitől Amber miatt elestetek ma este. – Emeltem rá a tekintetem, esedezve.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hagyd csak. Száz dollár nem a világ! – Elengedte a kezemet, és lekuporodott elém a lépcsőre. – Egyébként, ki volt ez a lány? – Gördült végig egy könnycsepp az arcán. Leguggoltam elé, egyik kezemet a térdére helyeztem, a másikkal pedig finoman megemeltem az állát, és lecsókoltam orcájáról a könnycseppet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Röviden, és tömören, az ok, amiért már fél éve nem táncolok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ohh. Most már értem, miért csak egy évig táncoltál – kacagott rám keserűen, miközben egy újabb könnycsepp gördült végig az arcán.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Felteszem, ma már nem nagyon lesz kedved táncolni – mondtam, bár a végére sikerült kérdőhangnemet megütnöm.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát tényleg nem túl valószínű. – Törölte meg óvatosan a szemét, nehogy az eddigieknél is jobban elkenje a szemfestékét. – Adnál két perc előnyt, mielőtt te is feljössz? – hüppögte. Bólintottam, hogy persze. Felálltam, majd felsegítettem Laceyt a lépcsőről. Rebegett egy köszönömöt, aztán felszaladt az emeletre.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Csak most kezdtem érezni az őrjítő bizsergést a végtagjaimban. Először azt hittem, hogy elzsibbadtak, de aztán figyelmes lettem az égető érzésre az ajkaimon. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy csak ennyire tudom visszafogni magam anélkül, hogy különösebben koncentrálnék. <i>Csakhogy ez vajmi kevés! Ha nem tanulom meg huzamosabb ideig visszafogni magam, akkor a kapcsolatom Lacey-vel nem lesz hosszú életű!</i> A lépcsőn fölfelé menet emésztettem csak meg, a nem sokkal ezelőtti gondolatom utolsó négy szavát. <i>Az iránta érzett vonzalmam egyúttal a halálos ítélete is lehet! </i></font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-45134100493774126562010-08-16T15:17:00.000+02:002010-08-16T15:17:36.815+02:0015.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Végül beadtam a derekamat, és én is elszenderültem. Nem álmodtam, vagy ha mégis, nem emlékeztem rá, mikor felébredtem. Mikor felébredtem, hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, de ahogy őrült módjára kapkodtam a tekintetem ide-oda, felfedeztem néhány ismerős bútordarabot, és rögvest megnyugodtam. Feltápászkodtam a földről, és a konyha felé indultam. Bár Dorkáéknál már öt éve úgy érzem magam, mintha otthon lennék, mégse tudom rávenni magam, hogy bármit is egyek. Még az is komoly fejlődésnek számít nálam, hogy két éve kimerek jönni a konyhába, és különösebb feszengés nélkül elkészítem a finom forró csokit, amit anno még a mamámtól tanultam. Imádtam ezt az italt, és anno Dorkának is szerencséje volt megkóstolni, amikor a nagymamám unszolására végül áthívtam. Azóta bevett szokás, hogy ha valamelyikünk a másiknál alszik, reggelente ezzel kényeztetem magunkat. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután minden szükséges hozzávaló benne volt a tejben, kislángon elkezdtem összeforralni az egészet. Nem kevés önuralomról tettem tanúbizonyságot azzal, hogy nem lefetyeltem be a felét kóstolgatás címén! A kész, sűrű nedűt kitöltöttem két hatalmas bögrébe, de még így is maradt nagyjából egy személyre való adag. <i>Hát, ma még valakinek jó napja lesz.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Visszatértem a nappaliba, és mosolyt csalt az arcomra a látvány, ahogy Dorka, mint egy pár hetes kiskutya, összegömbölyödve aludt a kanapén, de tudtam, hogy már nem sokáig! Már nem egy alkalommal bebizonyosodott, hogy aki életében akár csak egy kortyot is ivott az általam készített forró csokiból, az annak az illatára kevesebb, mint fél másodpercen belül úgy rúgja le magáról a takarót, és ugrik ki az ágyból, mint anyám, amikor apám fél órán át hajkurászott minket éjnek évadján, s mikor végül mindenkit megtalált – az én kiságyamban! -, azzal kezdte a mondandóját: „Andy, ne ijedj meg…” Most sem történt ez másképp, két fintorgás, három szemhéjrebegtetés, és Dorka szeme azonnal kipattant, miközben csak annyit mondott: – Te egy isten vagy! – S már kapott is a bögréért.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha te mondod. – Emeltem magasba a bögrémet, hogy koccinthassunk.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És, mi a terv mára? – kérdezte, miután végzett az ivászattal, és körbenyalta a száját, eltávolítva a csoki bajuszt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, semmi különös.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hé, nem azt mondtad, hogy a csaj…<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen, úgy értettem. Szóval, hogy megadta a számát?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én ilyet biztosan nem mondtam – néztem rá kétkedve a bögrém mögül, majd eszembe jutott a tegnapi verebes-baglyos beszélgetés, és éreztem, ahogy az arcom megint abba az elszánt, gyilkos maszkba torzul. – Mennyit tudsz?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Gyakorlatilag mindent – villantott rám egy hatalmas mosolyt. A fülig ér a szája kifejezés kutyafüle se volt ahhoz képest! – Na, és mire vársz?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék? – próbáltam nem megfulladni meglepettségemben.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Úgy értem miért nem hívod fel most rögtön?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Talán mert még csak reggel fél nyolc van? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hello, a szerelem nem ismeri az órát!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Először is, honnan veszed, hogy szerelmes vagyok? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Honnan veszem? Néztél te mostanság tükörbe? Olyanok a szemeid, mint egy kiskutyának, akit a kedvenc játékával bűvöl a gazdája!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké, tegyük fel, hogy nem közömbös számomra.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez a mondat több sebből is vérzik, Matt!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor sem illik senkit sem reggel nyolc előtt háborgatni, pláne nyári szünetben. És most térjünk csak vissza a több sebből vérzésre!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Először is, tegyük fel? Másodszor pedig, nem közömbös?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezzel most mit akarsz?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mindössze csak annyit, hogy ha nem érdekelne, ezeket a kifejezéseket nem is használtad volna!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Túúúl sokat tanultál el tőlem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Azt mondod? Szerintem pedig még nem eleget. Mindig is meg akartam tanulni azt a csontig hatoló nézésedet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Arra születni kell, sajnálom – öltöttem nyelvet rá. – Miért nézel rám így?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ami azt illeti, nem téged bámullak – intett az állával az irányomba. Követtem a tekintetét, míg megláttam a telefonomat a TV-szekrényen.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Eszedbe ne jusson!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már késő! – Nem tudom hogyan, de átvetette magát a kávézóasztal fölött, és letepert a földre, majd mindenféle nőies kecsességet mellőzve átmászott rajtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Dorka, ne!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Parancsolj! – nyújtotta felém a telefont, és a kijelzőn Lacey számát láttam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Neked véged! – tátogtam. – Szia Lacey. Ugye nem én keltettelek?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, dehogy! Már majdnem egy órája fenn vagyok. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hogy-hogy?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ma latin est lesz nálunk, és el kell takarítanunk a tegnapi romokat, és fel kell díszítenünk a nagytermet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ohh. Segítsek?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igazán nem szükséges.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De szeretnék.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor, köszi – hallottam, ahogy elmosolyodik.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hányra menjek át?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, a takarításban már érdemben nem tudsz segíteni, de a díszítésben annál inkább. Mondjuk háromkor?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nekem jó! – vigyorogtam a telefonba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor, háromkor. Szia.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia – nyomtam ki a vonalat, és bambán meredtem magam elé egy hosszú percig.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igazán, nagyon szívesen! – ébresztett fel Dorka elrévedésemből.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja, tényleg, kösz. Majd’ elfelejtettem, hogy meg akartalak fojtani!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szépen hálálod meg, hogy megkíméltelek fél óra teketóriázástól!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ó, ne aggódj, rém hálásan tudok fojtogatni! </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-70934846510645705292010-08-16T15:07:00.000+02:002010-08-16T15:07:39.084+02:0014.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy ellássam magam. Kinyitottam a tükrös szekrényt, és örömmel nyugtáztam, hogy minden van, amire szükségem lehet. Kigomboltam az ingem, majd kibújtam az ujjaiból, azonban a derekamra szorosan rátapadt a vértől. Reméltem, hogy különösebb szenvedés nélkül le tudom operálni magamról, mert mára nekem már éppen elég volt ennyi fájdalom. Finoman húzni kezdtem az anyagot, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor az könnyedén elvált a bőrömtől. Miután lehámoztam magamról az ingem, kicsit félve, de beljebb hajtottam a szekrényt, hogy a tükörben láthassam a hátam. Valamivel jobban nézett ki, mint amire számítottam, de ebből még nem lehet messze menő következtetéseket levonni, a sebeimet illetően. Ugyan nem vizsgáltam meg tüzetesebben, hogy milyen hosszúak Dorka körmei, de mindig hagyta hosszúra nőni őket, és tudtam, hogy nagyon halvány rá az esély, hogy mostanában levágta volna. Bedobtam az ingemet a kádba, és megnyitottam a csapot, majd bedugtam a dugót a lefolyóba.<i> Valahol azt hallottam, hogy a hideg víz nagyon szépen kiviszi a vért. Én drukkolok a hidegvíznek!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Vissza az elsősegélyhez!</i> A nadrágom hátsó zsebéből kibányásztam egy textilzsebkendőt – miután kivasalom a nadrágjaimat, mindegyikbe szoktam tenni egyet, hogy később ne kelljen lóhalálában keresgélni –, és a víz alá tartottam egy pillanatra, majd alaposan kicsavartam, és elkezdtem lemosni a hátamról a vért. Láttam már el hasonló sebeket másokon, és magamon is, így tudtam mire számíthatok, de egyszerre négy csontig hatoló nyilallás még nekem is sok volt – pedig elég magas a fájdalomküszöböm. Éreztem, hogy lassan átitatja a meleg vér a kezdetekben hűs textilt, úgyhogy belemártottam a kádnyi hidegvízbe, majd elzártam a csapot. Otthon gond nélkül hagytam volna majdnem csurig megtelni a kádat, de más számlájára nem szerettem pazarolni, bár úgy láttam ez most elengedhetetlen lesz, mert a víz már most márványosan vörös volt, és hátam felét sem mostam még le. Kicsavartam a zsebkendőt, és újra munkához láttam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Még kétszer kellett kimosnom a zsebkendőmet, utána jöhetett a fertőtlenítés. <i>Az egésznek ezt a részét utálom a legjobban!</i> Szusszantam egy kicsit, aztán folytattam a műveletet. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Levettem a polcról a gézt, a Leukoplast–ot, és az ollót. Szabtam egy akkora darabot, ami véleményem szerint megfelelhet a célnak, vágtam két csík Leukoplast-ot, majd a hátamra ragasztottam a gézlapot, majd mindent szépen visszapakoltam a szekrénybe, kínosan ügyelve arra, hogy minden helyére kerüljön – ebben nagy segítségemre volt a fotografikus memóriám. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Úgy ítéltem meg, hogy az ingem már eleget pancsikolt, úgyhogy kivettem a kádból, és alaposan kicsavartam. <i>A vér tényleg gyönyörűen kijött! Azért biztos, ami biztos, ha egyszer haza esz a penész, bevágom a mosógépbe.</i> Kerítettem egy vállfát, hogy felakaszthassam az ingem a fregolira, aztán visszatértem a nappaliba. Dorka úgy aludt, mint akit agyon vágtak. Ha csak magamból indulok ki, ez a boldog állapot még eltart majd egy olyan három órán keresztül, és aztán majd lassan magához tér. <i>Meg kell, valljam, én azt a pillanatot nagyon nem várom! Fogalmam sincs mire fog emlékezni, ha fog emlékezni. És amennyiben fog, hogyan fogom el magyarázni neki? Az azért elég hihetetlenül hangzik, hogy olyan ellenállhatatlan volt az energiád, hogy muszáj volt. Na, mindegy, amit főztem, azt előbb-utóbb meg kell ennem.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Kimentem az erkélyre. Finom szellő nyaldosta az arcomat, és a meztelen felsőtestemet. Kimondottan jól esett, úgy éreztem majd meggyulladok! Egy kisebb csoportnyi tücsök rázendített. Mindig is imádtam a tücsökciripelést. Bár azt nem tudnám megmondani, hogy magát a tücsökciripelést szeretem–e jobban, vagy azt, ahogy a lágy kis hangok rezonanciát keltettek a torkomban? Elterpeszkedtem a korláton, és mély áhítattal kezdtem csodálni az éjjeli égboltot. Eddig nem is vettem észre, hogy holdtölte van. Már máskor is éreztem furcsán magam holdtölte alkalmával, de eddig nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. De a közelmúltban annyira feje tetejére állt az életem, hogy már meg sem lepődnek, ha bebizonyosodna, hogy a hold valamiféle hatással van rám.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A tücskök ciripelésébe halk nyögés hasított. Úgy megijedtem, hogy majdnem átugortam a korláton! Még mázli, hogy Dorkáék a földszinten laknak. A vállam fölött vetettem egy pillantást a nyitott ajtón keresztül a szobára. Heves mozgást láttam a kanapén. Három hatalmas lépéssel átszeltem az erkélyt és a szobát, és ott termettem a heverő mellett, melyen Dorka görcsösen rángatózott. Egy másodperc alatt terebélyesedett el rajtam a pánik! Fogalmam sem volt, mitévő legyek. <i>Még csak fél óra telt el a minimum háromból! Merem remélni, hogy csak rosszat álmodik, mert ha én tehetek róla, azt soha, a büdös életben nem bocsájtom meg magamnak!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Dorka! Dorka, hallasz engem? – szólongattam kétségbeesetten, és a lehető leghalkabban. <i>Még csak az kéne, hogy felverjem Dorka szüleit, és arra a látványra kelljen félkómásan kitámolyogniuk, hogy a lányuknak rohama van.</i> De azt hiszem, ilyesmiről szó sem volt, mert a szólongatásomra szemhéjrebegés volt a válasz, majd lassan láthatóvá vált jáde zöld színű szeme, ami zavartan az arcomat fürkészte.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt… hol va… mi a… a fejem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csss, semmi baj. Itthon vagy, minden rendben. Azt leszámítva, hogy, egyszeriben csak elvágódtál, mintha lecsapták volna nálad a biztosítékot.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen, úgy is érzem magam. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Asszem túl erősre sikerült a kamillatea. – Reméltem, hogy van annyira kába, hogy ezt bevegye.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja, lehet. – <i>Köszönöm istenem!</i> – De akkor téged hogy-hogy nem ütött ki? – <i>Ezúton szeretném közölni, hogy visszavontam a köszönömöt!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Biztos azért, mert… - próbáltam valami hihetővel előrukkolni, eredménytelenül.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mert még túlteng benned az adrenalin az álmod miatt – mondta, szinte suttogva, miközben a szemét dörgölte.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen, valószínűleg – bólogattam bőszen. <i>Ki sem találhattam volna jobbat!</i></font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-52569142850180700172010-08-16T13:16:00.000+02:002010-08-16T13:16:23.107+02:0013.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt, nézz rám! – Éreztem a hangjában a hónapok óta elhallgatott fájdalmat. Engedelmesen rá emeltem a tekintetem. – Ki kell mondanod, érted? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Miről beszélsz? – értetlenkedtem. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jaj, ne már! Én is vesztettem már el nagyszülőmet, tudom, milyen nyomorultul érzi magát az ember ilyenkor. De te egy könnycseppet sem ejtettél, nem omlottál látványosan össze, és egyáltalán semmilyen módon nem reagáltad le a mamád halálát. – Amikor az a két szó elhagyta a száját, úgy éreztem magam, mint akit nekifutásból pofon vágtak. – Nem egészséges ezt magadba fojtani. Mindketten látjuk az eredményét.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Annak egyáltalán semmi köze <i>ahhoz!</i> – tiltakoztam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Figyelj, nem kell a világ tudtára adnod, de előttem nem kell szégyellned.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Próbáltam uralkodni magamon, ezért ahelyett, hogy odavágtam volna a csészét a kávézóasztalra, finoman letettem, és csak utána viharoztam ki az erkélyre. A hűvös nyári szellő finoman simogatta az arcomat, miközben egy könnycsepp gördült végig rajta. Hallottam, ahogy Dorka utánam jött. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sajnálom. Egyszerűen csak rossz így látni téged, hogy teszed a kemény legényt, miközben mindketten tudjuk, hogy…<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Egy világ omlott össze bennem? – sóhajtottam. – Én csak… azért nem akartam kimondani, mert akkor végleg elismerem. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nézd, én megértem, hogy nehéz elfogadni – mondta, miközben szorosan megölelt –, de a valósággal szembenézni nem sokkal nehezebb, mint erőlködni annak kizárásáért.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Na, ez pont olyan, mintha én mondtam volna – fakadt ki belőlem egy erőtlen kacaj.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem csak a kosz ragadt rám melletted, ennyi év alatt – mosolygott rám.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Apropó kosz. Mi a bánatban állunk?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Merem remélni, hogy a macskaalomban. – Nézett el a velem ellenkező irányba, egy kósza pillantást sem vetve a korláton alulra. – Na gyere, menjünk be. Kezd hűvös lenni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Könyörgöm, húsz fok van!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó, akkor csak le akarom vakarni a lábamról ezt a valamit, most jobb? – nézett rám megint, kicsit hitetlenkedve. – Kezdesz berozsdásodni a kódolt üzenetek dekódolásában.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mostanában nem nagyon kellett gyakorolnom – vontam vállat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igazán? Hát, én nem egészen ezt hallottam – forgatta úgy a szemét, ahogy ilyenkor szokás.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sok a veréb errefelé.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Remélem tisztában vagy vele, hogy mielőtt megölöm Bellst, te igen sűrűn fogsz csuklani! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Üzenem neki, hogy bocsi. – Azzal berángatott a nappaliba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ja, még valami. A verebek ilyenkor alszanak. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Legközelebb baglyot fogok mondani – motyogta. – Egyébként ki ez a lány?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A tulaj lánya.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hé, amúgy kivel jössz a bálra? – Próbálkoztam témát váltani, és válaszul a kínos, néma csönd szolgált. – Ugye nem?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De – fordult felém könnyes szemmel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Megint miért?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Cleo. Együtt jöttek a bulira. Az egyik asztal alatt találtam rájuk, tök részegen, miközben smároltak.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Hirtelen bevillant! A megalázottság érzése, ahogy a könnyek elhomályosították a képet, majd a jellegzetes sós íz.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Amikor az emléknek vége szakadt, megint úgy találtam magam, mint Lacey szobájában, azzal a kivétellel, hogy most nem lógott ernyedten a kezem a levegőben. Éreztem, ahogy felforr bennem a vágy, és minden porcikámat végigjárva arra kényszerít, hogy Dorka alakja után nyúljak. Ugyanakkor féltem is. Nem tudtam, pontosan mire számítsak, és a mai terveim között nem szerepelt egy emberi lény halálra szipolyozása! Pláne úgy, hogy tudom, még kisebb élő szervezet esetén sem vagyok képes megálljt parancsolni magamnak. De az az ezüstös ragyogás, ami Dorkából áradt, túlságosan ellenállhatatlan volt ahhoz, hogy nemet mondjak rá! Ebben a pillanatban láttam, ahogy a testem megfeszül, majd lassan Dorka irányába kezd ereszkedni, miközben lassan széttárja karjait. A mozgása annyira esetlen volt, mintha egy gép lett volna, de Dorkát szemmel láthatólag nem zavarta. Túlságosan el volt foglalva a sírással. Amikor a testem ujjbegyei hozzáértek Dorka csupasz vállához, furcsa bizsergést éreztem előbb csak az aranyos ujjbegyeimben, aztán az érzés lassan feljebb kúszott mindkét karomba, és végigfutott egész lényemen, míg végül hangos robajlással nem kezdte ostromolni a forrásom falát, ami könnyen meg is adta magát.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Dorka energiája olyan volt nekem, mint emberi testemnek a levegő. Éreztem, ahogy átjár, ahogy elegyedik a saját energiámmal, és egy pillanatra fényesebben ragyogtam. Mikor a ragyogás alább hagyott, nagyjából két másodpercig úgy láttam, mintha fakóbbra váltott volna a színem, aztán újra visszanyertem eredeti színemet, sőt, még egy kicsit el is sötétedtem. <i>Azt hiszem, ezt az árnyalatot hívják óaranynak.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Kipattant a szemem, és úgy kapkodtam levegő után, mintha egészen idáig fojtogattak volna, és már az utolsó korty levegőmet is egy perce elhasználtam volna. <i>Ugye az még csak véletlenül sem lehetséges, hogy minden egyes kilépés alkalmával megszűnnek az életfunkcióim? Az elég kellemetlen lenne. </i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>A jó életbe, Dorkát nem a sírás rázza!</i> – jutott el a tudatomig a felismerés. Még mindig őt csapoltam. Elkeserített a tény, hogy a testembe való visszatérés nem egyenértékű a testemen kívüli funkciók felfüggesztésével. Eközben Dorka már kezdett görcsösen szorítani, és a körmei a hátamba mélyedtek. Próbáltam megfeledkezni a páni félelmemről, és a fájdalomról annyira, hogy el tudjam zárni az energiaforrásomat, de ez egyelőre túlságosan összetettnek látszott, ezért úgy döntöttem ahelyett, hogy legyűrném őket, azokba kapaszkodva fogom elérni a szinte önkívületi állapotot. Nem hittem volna, hogy ez egy működőképes terv lehet, de pillanatok alatt megszűnt számomra a külvilág, és éreztem, ahogy az energiaforrásom még mindig mohón szívja Dorka energiáját. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon az övé is ugyanolyan végtelen-e mint az enyém, és jobb híján a testéből merít-e erőt a fenntartáshoz, de hirtelen metsző fájdalom hasított belém. <i>Nincs időm filozofálgatni, már így is a halál szélére sodortam a legjobb barátomat!</i> Furcsa, de amint erre gondoltam, éles robajt hallottam, majd éreztem, ahogy az energiaáramlás megszűnik, és az, ami még a csatornákban állt, lassan elkezdett visszafelé csordogálni. Még sosem láttam ehhez foghatót! Ahogy a színtiszta arany elvegyült a fémes fényű ezüsttel, olyan volt, mint a hajnali napsugár tánca a felhőkön. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A világ információi lassan kezdtek beszivárogni tompult elmémbe. Először a nedvesség érzete a mellkasomon, majd valami meleg és ragacsos csordogálása a hátamon, aztán egy súlyos valami rám nehezedése, és annak nyomán pedig váltakozva bizsergés, és teljes érzéketlenség, végül az éles fájdalom. Dorka elvesztette az eszméletét, és ernyedt teste lassan kezdett lefolyni rólam. Megfogtam az egyik kezét, majd egy gyors mozdulattal kirántottam a körmeit ideiglenes hüvelyeikből. Legszívesebben teli torokból üvöltöttem volna, de szilárd meggyőződésem volt, hogy ezt sem a szomszédok, sem Dorka szülei nem díjaznák. De még nem voltam túl a nehezén, másik öt köröm még mindig a húsomba vájt. <i>Egy, kettő, három!</i> Semmit sem segített, hogy elszámoltam háromig, csak előre tudtam mikor fog fájni. Három lihegést engedélyeztem magamnak, majd összekapartam Dorkát a földről, és lefektettem a kanapéra. Tudtam, hogy mennyire fázhat mindezek után, úgyhogy betakartam a két pléddel, melyek nagy műgonddal a kanapéra voltak terítve. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-57405757636015400472010-08-16T13:09:00.000+02:002010-08-16T13:09:14.331+02:0012.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Abban a panelházban voltam anyuval, ahol mama lakott. Késő este volt. A folyosón égtek a lámpák, ahogy széles U-alakban befordultunk a liftekhez. A liftek helyében két régi, de meglepő mód tágas páternoszter volt. Anyuval beugrottunk a lefelé menőbe, egy másik úr mellé. A nyolcadikon csatlakozott egy zilált illető. Hosszú fekete haja csimbókokban lógott az arcába, és valami hosszú, bő barna izét viselt kabát gyanánt, rongyos ruházata fölött. Ahogy leértünk a hetedikre, zilált úr karon ragadta anyut, és kirángatta a páternoszterből, én pedig habozás nélkül utánuk vetettem magam. A csapzott férfi anyámat üldözte, aki sikongatva próbált menekülni előle. Anyu szembefutott velem, és a férfi is. Anyunak sikerült az utolsó pillanatban bevetnie magát a páternoszterba. Ettől megkönnyebbültem, legalább őt nem fenyegeti veszély. A nehéz fém ajtó utamat állta, így kénytelen voltam megfordulni. Kócos úr felém vette az irányt. A döbbenettől ledermedtem. Egy szempillantás alatt előttem termett, és kést mélyesztett a mellkasomba, pontosan a szegycsontom közepébe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ekkor ébredtem fel. Egészen pontosan akkorát ugrottam félig ülő, félig fekvő helyzetemből, hogy lefejeltem a térdem. Zihálásom egy csöppet megnyugtatott. Legalább tudtam, hogy élek, ébren vagyok, biztonságban. Ennek örömére az órámra pillantottam, hogy lássam, hány órácskát szunyáltam át. <i>Tíz perc?! Ez most komoly? Bár inkább örülök neki, még az hiányzott volna, hogy órákon keresztül vetítsem magamnak ezt a borzalmat!</i> Éreztem, ahogy a telefonom fáradhatatlanul rezeg a zsebemben, hogy észrevegyem, valaki ugyanolyan fáradhatatlanul keres engem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék – lihegtem bele a telefonba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt. Végre valahára! Tudod hányszor hívtalak már?! – esett nekem Dorka.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bocs, eddig éppen halálra rémítettem magam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Pontosan tudta miről beszélek. Ez az álom azóta kínzott, hogy Mama meghalt. És annak már lassan fél éve! Amikor először volt ez az álmom, éppen náluk aludtam. Állítólag artikulálatlanul üvöltöztem, miközben úgy rángatóztam, mint aki a halálán van, és bármit tett, nem volt képes felébreszteni. Mikor végre sikerült, zokogva borultam a karjaiba, miközben még mindig remegtem, és ez eltartott olyan fél óra hosszat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Dorka, el tudnál jönni értem?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Vicces sztori. – Igyekeztem legalább egy silány nevetést kipréselni magamból, nem túl sok sikerrel. – Mire hazaértem, anyuék bezárták az ajtót, úgyhogy most itt gubbasztok az ajtó előtt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Értem. Maradj ott ahol vagy, és próbálj nem elaludni – még a telefonon keresztül is kihallottam a hangjából, hogy mire a mondat végére ért, már tudta mekkora ökörséget mondott. Tudta, hogy ezek után virrasztani fogok. – Sietek, ahogy tudok. Tíz perc és ott vagyok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Imádlak – nyögtem ki.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ne hülyülj. – Hallottam, hogy elmosolyodik.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Tíz perc. Egy örökkévalóság.</i> De tudtam, hogy arra nem lesz gondom, hogy netán visszaalszom. Azonban az aggasztott, hogy nem pisloghatok. Tudtam, ha csak egy pislogás erejéig is lehunyom a szemem, megint újra látom a képsort. <i>Ha mindenáron muszáj, jobb szeretek egy éjszaka csak egyszer meghalni.</i> Öt perc után kezdtek jelentkezni a tipikus tünetek: a szemem viszketett, és könnyezett, miközben azt motyogtam<i> „nem pislogok”</i>. Egy kívülálló nyílván bolondnak nézett volna – és lehet nem járt volna messze a igazságtól! Újabb pokoli öt perc után Dorka ott volt. Ahogy ráemeltem a tekintetem, láttam, hogy egy pillanatra kővé dermed. <i>Ennyire kétségbeejtően nézek ki?</i> Majd egy pillanattal később visszanyerte az uralmat a teste felett, és értem nyújtotta a kezét. Nem fogadtam el. Mára már éppen eléggé megalázottnak éreztem magam, és ha ahhoz, hogy felálljak, szükségem van egy lány segítségére – függetlenül attól, hogy ez a lány a legjobb barátom, meg egyáltalán, sosem voltam az az <i>„én férfi, te nő!”</i> mentalitású ember –, akkor inkább a seggemen pattogok le a harmadikról, és el Dorkáékhoz – bár ez a kedvenc farmeromban eléggé átgondolandó! Szerencsére semmi hasonlóra nem kellett vetemedtem, gond nélkül feltápászkodtam, bár a lábam egy kicsit zsibbadt, szóval amíg elértünk a folyosó végéig, úgy mentem, mint Charlie Chaplin, de ettől eltekintve semmilyen – fizikai – problémám nem volt. Leszámítva az égő szemeimet, de úgy éreztem, ez kis ár a nyugalmamért.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nem telt sok időbe, míg eljutottunk Dorkáékhoz. Késő este nem nagyon van forgalom. Legalábbis a mi kerületünk ilyenkor inkább hasonlít kivilágított temetőre, mint valami lakóövezet szerűségre. Dorka leültetett a nagy, narancssárga plüsskanapéra, és megkért, hogy maradjak nyugton arra az egy percre, amíg készít egy kis kamillateát. Elismerem, a nyugton maradással nekem világéletemben problémáim voltak. Mindig is olyan voltam, mint egy sajtkukac, nem tudtam két másodpercnél tovább ugyanazon a helyen, ugyanabban a testhelyzetben megmaradni. De legalább volt életcélom! Már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy egyszer végigülök öt percet, fészkelődés nélkül. <i>Akinek ez megy, annak gratulálok, akinek nem, az tudja miért olyan hatalmas kihívás ez.</i> Már messziről megéreztem a kamilla illatát, pedig állítólag elég jellegtelen aromájú növény. Amióta az eszemet tudom, mindig is érzékeny voltam a szagokra, és a hangokra. Mint a kutyák. Egészen kicsi korom óta imádtam a kutyákat. Na, jó, be kell ismernem, ez így teljes egészében nem fedi le a valóságot. Állítólag nagyon kicsi koromban rettegtem a kutyáktól, de amikor egy kutya lenyelt egy követ, én habozás nélkül könyékig belemásztam a szájába. Felteszem az volt a sorsdöntő pillanat. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Dorka ígéretéhez híven egy percen belül visszatért a teával, és az egyik hatalmas csészét a kezembe nyomta. Csurgattam bele egy kis mézet, csöppet elkevertem, aztán nagyot kortyoltam belőle. Igazából ki nem állhattam a mézet, de a kamillateát csak így voltam hajlandó meginni. Az aranyló méz valahogy remekül kiegészíti a sápadt sárga kamilla finom, nyarat idéző izét. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Hosszú percekig kortyolgattuk a teát, egy szót sem szólva, de éreztem, hogy a csészéje mögül Dorka az arcomat fürkészi. Miután kiittam az utolsó cseppet, és még mindig némán meredtem magam elé, Dorka végül nem bírta tovább, és megtörte a csendet.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-50652441741846674392010-08-11T18:48:00.003+02:002010-08-16T16:24:12.900+02:0011.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Az órámra pillantottam, és csalódottan konstatáltam, hogy ennyi volt a móka mára. Magam alá húztam a lábam, és fellöktem magam álló helyzetbe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sajnálom, de mennem kell.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Muszáj? – nézett rám csalódottan.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Sajnos igen. El kell csípnem az utolsó buszt, ha haza akarok érni. – Lacey kezéért nyúltam. Az ajkamhoz emeltem, és csókot leheltem rá.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát jó – adta meg magát. – De ha már elkísértél hazáig, úgy illik, hogy kapj búcsú puszit.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Csak puszit? – néztem rá, kicsit eltúlzott meglepettséggel.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Igen – mosolygott rám, miközben huncutul nyelvet öltött rám. – Ez csak az első randink volt, én pedig nem vagyok az a fajta lány.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nos ezt örömmel hallom.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Kiszabadította a kezét az enyémből, és kibányászta a telefonomat a nadrágom zsebéből. A telefonom halkan prüntyügött, miközben beírta a számát. Elmentette, majd lezárta, visszacsúsztatta a helyére, és újra a szemembe nézett, szinte kérlelve. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Holnap hívlak – leheltem. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy utolsó mosolyt villantott rám, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra, és kitessékelt a szobájából, miközben azt mondta: – Na gyerünk, nehogy lekésd nekem azt a buszt!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Lebotorkáltam a lépcsőn, de nem számítottam rá, hogy ilyen éles kontraszt lesz Lacey szobája és a buli helyiség között. <i>Elképesztő, hogy egy hangszigetelt szoba – na meg egy gyönyörű lány – miket el nem feledtet az emberrel.</i> Kiszúrtam Bellst. Ez sosem volt nehéz, de mostanra ő volt az egyetlen, akinek zsiráfnyaka lett. <i>Szegénykém, halálra izgulhatta magát, hogy merre lehetek.</i> Kiabálni nem volt kedvem, ahogy sültbolondot csinálni magamból sem, ezért a vad kalimpálás is kiesett. A könyökömmel törtem utat magamnak, sűrű bocsánatkérések közepette. Amikor Bells meglátott, látszott rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről. <i>Vagy inkább a Himalája?</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jézusom, merre jártál? Van fogalmad róla, mióta kajtatlak itt?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Én csak… <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Esélyem nem volt befejezni a mondatot. Erre a töredékre is csak azért volt időm, mert Bellsnek levegőre volt szüksége. Ha az ember éppen hisztérikusan tör ki valakire, akkor bizony nem ügyel a levegő beosztására. És ha még kiabálnia is kell, az pláne megnehezíti az ember dolgát.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És egyáltalán… – az arca teljesen megváltozott. Nyoma sem volt az előbbi kétségbeesésének. Elvigyorodott! – Az meg mi az arcodon?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ódzkodva értem az arcomhoz. Csöppet ragacsos volt. Magam elé tartottam a kezem, hogy jobban szemügyre vegyem az izét az arcomról. Csillogott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Asszem, ez szájfény. – Ökölbe szorítottam a kezem, és csak a mutató ujjam meredt az égnek. Az orromhoz emeltem a bűnjelet, mélyet szippantottam belőle, majd szórakozottan megnyaltam. – És epres.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz, valahogy ez a része nem érdekelt – vágott hátba Bells, miközben a kijárat felé őgyelegtünk. – Szóval, merre járt fiatalúr? – Láttam rajta, hogy megfeszül az erőlködéstől, hogy ne vesse szét azonnal a nevetés, miközben arcára erőltette a legkomolyabb arckifejezését, amit ismertem. Ettől persze nekem is nevethetnékem támadt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ha annyira tudni akarja, felügyelőtiszt – igyekeztem ennek elég hangsúlyt adni, miközben megpukkadtam a röhögéstől –, egy nőszemély felráncigált a szobájába, és igen kellemesen töltöttünk el… – Komolyan elgondolkoztam, mégis mennyit időztem odafönn.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Közel két órát.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi van?! – Most valahogy nem volt kedvem poénkodni. – Két órát?! <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó, ha nagyon szőrözni akarsz, egy órát, negyvenöt percet, és…<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Jó, nem kell másodpercre pontosan, kösz. – <i>Nagyon úgy festett nekem, hogy valahol elhagytam az időérzékemet. A szíves megtaláló lesz szíves visszaszolgáltatni, köszönöm!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Na, és mit csináltatok? – mosolygott rám Bells úgy, ahogy én szoktam, amikor lélekbúvárkodásra készültem. Most már értem, miért szokott olyankor az emberek arcán metsző fájdalom átszaladni. Olyan érzés ez, mintha valaki megfogná az ember kis szívecskéjét – az önmagában is elég abszurd, és rossz érzés lehet –, majd erőteljesen megmarkolná, és csavarna egyet rajta. <i>Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet nem fogok így rámosolyogni senkire!</i> Elmeséltem neki mindent. Illetve, majdnem mindent. Jobbnak láttam elhallgatni a történet azon részét, amikor testen kívül tartózkodtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez a lány akar tőled valamit!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszönöm, drága Wattson.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nincs mit, kedves Sherlock. Na de, sortban és topban? – <i>Megint az a mosoly. Brr.</i> – És ezek után csak egy puszit kaptál?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hé, ő mondta, hogy ő nem az a fajta lány, én meg nem fogom erőltetni! – Beletúrtam a hajamba, hogy kifésüljek néhány kósza tincset a szememből. <i>Bakker! A szájfény.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagy szerencsénkre elkaptuk az utolsó buszt. Levetettük magunkat az egyik négyesbe, de figyeltünk rá, hogy kívülre üljünk. Ha belülre ülsz, valami jöttment csürhe tuti odaveti magát melléd a következő megállóban. Lehunytam a szemem, és egy percig csak figyeltem a légzésemre. Annyira jól esett a csönd. Csak most tűnt fel, hogy bedugult, és sípol a fülem. De most kifejezetten megnyugtatott a halk, monoton sípolás.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Matt?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék? – kérdeztem bágyatag hangon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lassan szállnod kéne.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kösz, hogy szólsz – ugrottam meg egy kicsit ültömben, és közben a szememet dörgöltem. – Oké, most már fönn vagyok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Aludtál?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ááá, dehogy – mondtam ásítva.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már jeleztem neked.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi. Ezt is, meg a bulit is. Találkozunk szerdán, a bálon? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze! – csillant fel elcsigázott mosolya. Bells imádta az év végi bált. Azon ugyan kötelező volt a részvétel, de mindig nagy sikert aratott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Gyorsan elköszöntünk, aztán leszálltam. Éreztem, hogy a szemem azonnal leragad, amint kiléptem a fényes buszból a sötétbe. <i>Tarts ki! Száz métert még te is kibírsz!</i> – győzködtem magam. Csodával határos módon eljutottam a ház bejáratáig, anélkül, hogy akár egy pillanatra is elbóbiskoltam volna. Nagy erőfeszítést igényelt, csak megjegyzem. Felcsoszogtam a harmadikra, végigvonszoltam magam a folyosón, és imádkoztam, hogy a bejárati ajtó nyitva legyen. De nem volt! Előbányásztam a kulcsomat, és megpróbáltam a zárba illeszteni, de nem ment. Na, nem azért mert béna vagyok! Az ajtó belülről volt zárva, és benne hagyták a kulcsot. Ezzel nem is lett volna semmi probléma, ha duplára zárják, de csak egyre volt. Így lehetetlenség bejutni. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A francba – motyogtam, miközben az ajtónak támaszkodva lassan lecsúsztam a földre. Ahogy a seggem földet ért, már el is aludtam. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-12167449819475213122010-08-11T09:07:00.000+02:002010-08-11T09:07:01.560+02:0010.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Felmentünk az emeletre. Maga a tény, hogy van emelet, meglepett, mert a helyiség, ahol eddig voltunk, azt az illúziót keltette, hogy kitölti az összes rendelkezésre álló teret.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Már lent is éreztem ugyan, de ott sokkal kevésbé, a dohány illatot. De ahogy haladtunk feljebb a lépcsőkön, egyre erősödött, és szaggá fajult. Bár azt nem mondanám, hogy kellemetlen volt. Egyáltalán nem hasonlított a boltokban kapható dohány szagára. Az illata sokkal gazdagabb volt, és ha az ember jó nagyokat szippantott belőle, határozottan valami édesség is vegyült bele.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Dohányzol? – kérdeztem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mi? – Egy pillanatra, azt hiszem zavarba hoztam a kérdéssel. – Ja, nem. De apu igen.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Felértünk végre. Lacey kitárt előttem egy ajtót, én pedig szó nélkül bementem. Azt hiszem, a szobája közepén álltam. Nagyon tágas volt – legalábbis ahhoz az összesen hat négyzetméteres szobához képest, amin Peterrel kellett osztoznom.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nyugodtan helyezd magad kényelembe, mindjárt jövök. – Azzal kilibbent az ajtón.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Leültem az ágy lába mellé. Nem tudom, kinek mi a véleménye a kényelemről, de én speciel a legnagyobb kényelemben akkor érzem magam, ha a hűvös parkettán ülhetek, a hátamat egy ágynak támasztva, és a fejemet hátravethetem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Amikor Lacey visszatért, a kezében egy kis tálcával, rajta két üveg valamivel, szemmel láthatólag meglepte a kényelemről alkotott elképzelésem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Biztos jó ott neked a földön? – kérdezte zavart mosollyal.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze – bólintottam, és közben szélesen elmosolyodtam. Mindig meg tudom győzni az embereket azzal, ha mosolygok. Pedig nem is olyan régen még nem szerettem mosolyogni. Túlságosan merevnek találtam az arcomat hozzá, és valahányszor megpróbáltam, mindig valami vicsorítás szerűség sikeredett, még ha szívből mosolyogtam, akkor is.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Lacey letette a tálcát az ágy mellett álló éjjeliszekrényre, és leült mellém. Furcsán bensőségesnek gondoltam a helyzetet, mégsem zavart. De az, hogy nem zavart, kezdett egyre inkább zavarni!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudod, nem sok embert szoktam felhozni ide – kezdte Lacey.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ezt úgy érted, hogy fel a szobádba?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Úgy is – nevetett fel zavartan –, de én inkább arra gondoltam, hogy fel a lakótérbe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Akkor én most a ritka, büszke kevesek egyike vagyok?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– <i>A</i> ritka büszke kevés – helyesbített.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hát, örvendek a megtiszteltetésnek. – Kicsit kihúztam magam ültömben, és ha ez lehetséges, még szélesebben elmosolyodtam, mint két perccel ezelőtt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mindig ilyen sokat mosolyogsz? – kérdezte, miközben halványan ő is elmosolyodott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mostanában igen. – Lassan kezdtem magam úgy érezni, mint egy vadkörte. <i>Valaki lőjön le, vagy fojtson egy kanál vízbe, légyszi!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy hosszú percig csak ültünk, és néztük egymást. Hirtelen, furcsa érzés kerített hatalmába. A hideg futkosott a hátamon, és minden szőrszálam az égnek állt. A levegő sűrű lett, és nehéz, már-már úgy éreztem, hogy kicsapódik a bőrömre, mint a hajnali harmat a fűszálakra. Lacey tekintete úgy szívott magába, mintha fokozatosan elmerülnék egy feneketlen tóban. Minden elsötétült, majd egy nagy villanás, de semmi csattanás. Pedig úgy reménykedtem benne. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagyon meglepődtem. Eddig még soha nem érzékeltem így a világot, vagy egy másik embert. Láttam magamat, ahogy Laceyvel szemközt üldögélek, és elveszek a szemében, közben láttam, hallottam és éreztem mindent, ami Laceyvel valaha megtörtént, és még a szobában összegyűlt energiákat is láttam villódzni. Lacey úgy ragyogott, akár az Esthajnal csillag a tiszta égbolton, de színtiszta fehér helyet, különös, rózsás fényben úszott. Ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megérintsem őt! Ahogy a kezem a látóterembe került, észrevettem, hogy aranyszínben úszik. Egy pillanatra megálltam, és közelebbről szemügyre vettem saját magam. Színtiszta aranyfény voltam, emberi körvonalakkal. Amikor tekintetemet újra Laceyre emeltem, láttam, hogy a valódi testem megállt a mozdulatban, ahogy Lacey felé nyúlt. Hirtelen, a semmiből, valami erőteljesen kezdett visszahúzni a testembe. Minden erőmet latba vetve próbáltam ellenállni neki, teljesen hasztalanul. Tehetetlenül vártam az elkerülhetetlent, miközben azt néztem, ahogy én, a fényes valami, vékony aranynyalábként visszakúsztam magamba.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagyjából öt másodpercig tartott, amíg újra önmagamban találtam magam, nekem mégis egy örökkévalóságig tűnt. Próbáltam úgy összeszedni magam, hogy abból Lacey semmit se vegyen észre.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Megbocsájtasz nekem egy pillanatra? <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze – rebegtem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Hangtalanul talpra állt, és kilibbent az ajtón. Amíg távol volt, gyorsan végigpörgettem magamban az eseményeket. Egyszerűen nem értettem, hogy gyakorolhatott rám ilyen hatást? A szobafogság alatt annyit gyakoroltam, amennyi a csövön kifért, és már az agykurkászás is egyre jobban ment, szinte egy szintre vittem az energiás huncutsággal. <i>Várjunk csak, lehet, hogy itt van a kutya elásva!</i> Eddig az egyik mindig elmaradt a másiktól. <i>Az létezik, hogy egyszerre tudjam használni őket? Nos, a mellékelt ábra alapján igen. De ez rém kimerítő!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ugye nem vered szét a házat? – Lacey hangja távolinak tűnt, de egyre közeledett.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Még nem, pedig terveztem. De ha számítasz rá, nem olyan vicces.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bocs, hogy meghiúsítottam a tervedet – az ajtóban állt, szélesen mosolyogva. Egy topban és sortban volt, mezítláb, leengedett hajjal, ami rendezetlenül az arcába hullott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Így is remekül festesz. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszönöm. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-58919805881182727432010-08-09T17:34:00.000+02:002010-08-09T17:34:04.438+02:009.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagyon lassan, de végül eltelt az egy hét. <i>Ki hallott már ilyet, hogy az ember pont az utolsó hétre kap szobafogságot?!</i> Bár egy sikeres ellógás után talán nem kéne hőzöngenie az embernek. Azt hiszem akkor, vasárnap kimerítettem az éves szerencsekészletemet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">És szerencsére, a jogaimat a családon belül is szem előtt tartom, így kiokoskodtam, hogy tudok majd elmenni az év végi buliba. Hogy őszinte legyek, semmi kedvem nem volt hozzá, de tavaly rájöttem, hogy ez nem azon múlik, hogy akarod-e, vagy sem, ez egyszerűen presztízskérdés! Ha elmész, akkor felkerülsz a térképre, ha nem, akkor, két lehetőséged van: vagy olyan szerencsés vagy, mint én, hogy több menő haverod is van, és így eljutsz, meghívás nélkül is, vagy egy életre elfelejtheted, hogy veled valaha a büdös életben – de legalábbis a gimnáziumban még eltöltendő időben – szóba álljanak.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Délután egy körül elkezdtem készülődni. A buli ugyan csak ötkor kezdődik, de valahogy oda is kell érni, és büdösen mégsem mehetek, nem igaz?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Természetesen, ahogy kikászálódtam a kádból, és magamra tekertem egy törülközőt, apám benyitott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hová lesz a séta?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Az év végi bulira.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– De szobafogságban vagy!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Khm… ami azt illeti nem.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tessék?!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A szobafogság egy hétről szólt, amikor vasárnap megkezdtük, délután egy óra, ötvenhárom perc volt, most pedig délután fél három van. A büntetésül kiszabott idő lejárt, tehát én minden gond nélkül elmehetek a buliba! – az utolsó mondatot meglepő határozottsággal mondtam, ami ha figyelembe vesszük a tényt, hogy egy szál törülközőben álltam, és vitatkoztam, szerintem egész jó.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nagyapádnak volt igaza, belőled politikus lesz. – Azzal rám vágta az ajtót. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Heh, győzelem!</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután kitámolyogtam a fürdőszobából, kicsit dideregtem. <i>Hát igen, ha az ember hozzászokik a negyven fokos vízhez, és az általa befűtött apró kis fürdőszoba páratartalmához, akkor a kora nyári húsz fok igencsak arcul tudja csapni.</i> Sietnem kellett, mert ez az egész szépítkezés sok időmet elvette. Ha gyakrabban reszelném le a bőrkeményedést a lábfejemről, valószínűleg nem tartott volna ilyen sokáig, de a bőrkeményedésre az embernek szüksége van, amikor naphosszat lohol. Attól kevésbé fáj!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egyik kezemmel a törülközőt tartva, másikkal a szekrénybe kapaszkodva, felmásztam a székre, ami a szekrény előtt állt. <i>Néha elgondolkozom rajta, hogy miért nem tudok öltözködés előtt én is magamra kapni egy alsógatyát, mint más normális ember, de tekintettel arra, hogy ez mindig csak a hasonló helyzetekben jut eszembe, azt hiszem most már mindegy.</i> Kitártam a szekrényajtót, és alaposan szemügyre vettem a benn sorakozó ingek garmadáját, a télikabátok ölelésében. Nem tudtam eldönteni, hogy a bordó, a fekete csíkos, vagy a kék ingemet vegyem-e fel? A kék volt a kedvencem, mert általánosban azt szavaztuk meg ballagásra, és mivel nem rajongtam az általános iskolámért, örültem, hogy elballaghatok onnan, ezért ez az ing különösen kedves volt számomra. De végül arra jutottam, hogy a fekete csíkos lesz a nyerő, mivel valószínűleg meg fogok izzadni, a már most megtett óvintézkedések ellenére, és a feketén ez úgysem fog látszani. Kivettem az inget, beakasztottam a felsőszekrény sínébe, amíg végre magamra kaptam az alsómat. Az órára pillantottam, és észrevettem, hogy már három óra! Még egyszer kiszaladtam a fürdőbe, magamra fújtam egy fél flakon dezodort, biztos, ami bizonytalan, visszarohantam a szobámba, magamra rángattam a csőfarmerom, zoknit húztam, felvettem az ingemet, beleugrottam a cipőmbe, és levadásztam a szobában szerte-széthagyott cuccaimat, jelesül mobiltelefon, személyi és lakáskulcs. <i>Remek, minden meg van, indul a mandula!</i> Feltéptem a szobám ajtaját, és elsuhantam a döbbenten bámuló családom mellett.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Majd jövök, csá! – Azzal bevágtam a bejárati ajtót magam mögött.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Volt két órám odaérni a buli helyszínére, mindezt úgy, hogy hétköznapi közlekedéssel ez egy és háromnegyed óra lenne! <i>Vasárnapi menetrenddel ez vagy lehetetlen, vagy el kell csípnem két percen belül a buszt, és akkor másodpercre pontosan oda tudok majd érni.</i> Iszonyat nagy mázlim volt, amikor kiértem a buszmegállóba! A busz pont megérkezett, úgyhogy rohantam, mint egy őrült, és szabályosan bevetettem magam a nyitott ajtón keresztül. Még éppen lihegtem, amikor valaki megböködte a vállamat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia! – Bells volt az. Legalább nem kellett egyedül végigszenvednem az utat.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia, te is késel?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nagyon úgy fest – villantott rám egy zavart mosolyt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ami azt illeti, ez tiszta szerencse, úgyis te vagy az én belépőm – mosolyogtam én is. – Ha nem vagy ott velem a bejáratnál, amikor megérkezek, valószínűleg páros lábbal rugdaltak volna vissza a megállóig.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ááá, nem! Ők sem akarnának seggre esni!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hé, amúgy... hogyhogy engem viszel plusz egy főként?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Merő hálából a múltkoriért – elpirulva mosolygott, majd puszit nyomott az arcomra.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nagyon kicentiztük az érkezést, mert pont kapunyitásra értünk oda. Valójában nem is értettem, hogy miért voltam annyira izgatott azért, hogy odaérjünk időre, hiszen akkora sor volt, hogy jó volt, ha hatra bejutunk. De ha később jössz, később mész!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Felnéztem a hatalmas neonreklámra. <i>The Club</i> – hirdette. <i>Hmm. Hát nem vitték túlzásba a kreatívkodást.</i> Bár az épület maga kívülről igényes volt. Reméltem, hasonlóan jó ízlést fog belül is tükrözni. Legnagyobb megkönnyebbülésemre elszámoltam magam egy félórával, így már fél hatkor benn voltunk. A zene hangosan dübörgött, nem is hallottam semmi egyebet, csak mikor Bells már a karomba csimpaszkodva húzott maga felé, miközben ordítva azt kérdezte:<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Teszünk egy tiszteletkört?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze – kiabáltam vissza.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miközben Brandon Templesmith-szel és kis csapatával beszélgettünk, kiszúrtam, hogy az egyik asztalnál egyedül ül egy lány, és a poharában lévő löttyöt kavargatta, amit ilyen messziről nem bírtam beazonosítani.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Figyelj, mindjárt jövök! – A zene még mindig úgy ordított, hogy az én kiabálásom alig hatott suttogásnak mellette.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Oké!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">A lány messziről se volt semmi, de ahogy közelebb értem, kezdtek kibontakozni a részletek, és kezdtem úgy érezni, szerelmes vagyok! Lenge, combközépig érő ruha volt rajta, valami matt fényű, fehér anyagból, rajta végig finom fekete csipkével. Gyönyörű, mély csokoládébarna színű haja lazán fel volt tűzve, és lágy hullámokban omlott a vállára. A szeme pedig olyasfajta kékben játszott, mint amilyen a kora őszi, esti égbolt szokott lenni ott, ahol a hold fénykoronája még éppen megvilágítja az éj feketéjét.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Leesett, hogy ha én látom az ő szemét, az óhatatlanul azt jelenti, hogy most már velem van elfoglalva a tömeg helyett.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia – próbáltam túlordítani a zenét –, Matthew Smith vagyok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Lacey Schwimmer. Nincs kedved valami csöndesebb helyen beszélgetni? – mázlim, hogy tudok szájról olvasni, különben nem sokat értettem volna abból, amit mondott.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Néhányszor bólintottam, jelezvén, hogy remek ötletnek tartom. Valahogy ma már nem volt kedvem többet ordibálni, már most éreztem, hogy holnap reggel hangszálgyulladással fogok ébredni. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-5509634125601662652010-08-09T17:21:00.000+02:002010-08-09T17:21:14.184+02:008.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ebédre mindenképpen haza kellett volna érnem, ezért olyan tizenegy óra magasságában elváltak útjaink Dorkával. Amikor haza értem, nem ért meglepetésképpen a kétfős, mogorva arcú fogadóbizottság.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Merre jártál? – mennydörögte apám.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Kimentem a térre. – Azzal a szobám felé vettem az irányt, ugyanis az ebédlőasztal nálunk interaktívan működött: össze kellett rakni. Az én feladatom rendszerint az asztallap volt.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– És ezzel szerinted el van intézve?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mertem remélni.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ez nem így működik – anyám láthatóan a könnyeivel küszködött. – Tegnap megint a zuhanytálcán heverve leltünk rád, ma meg szó nélkül elmész itthonról? Nem gondolod, hogy ez kicsit abszurd?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Talán. Nem vagyok orvos. Szerintem megint csak kimerültem, de most már kialudtam magam. Most pedig, ha nem haragszotok, végre kihoznám az asztallapot.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Végre beszabadultam a szobámba. Peter szemmel láthatóan remekül szórakozott rajtam.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bajban vagy!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Na ne, tényleg? Én meg azt hittem csak poénból vártak rám az ajtóban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Miután végre megterítettünk, és asztalhoz ültünk, jó ideig senki nem szólt egy szót sem. Végül ismét apám törte meg a csendet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Remélem tisztában vagy vele, hogy a viselkedésed komoly következményt von maga után.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Ugye nem akarsz szobafogságra ítélni? – röhögtem. – Könyörgöm, az életben nem volt még rá példa, hogy meg kelljen engem büntessetek, most pedig már csöppet késő lenne a nevelésem új irányba tereléséhez.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Márpedig pontosan ez lesz. Szobafogság, vita nincs.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Oké, semmi probléma! Elvégre gyakorolni akartam. Igaz, a tisztáson terveztem, de itthon is megteszi. Legalább koncentrálhatok végre a másik képességemre is.</i><br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Az ebéd hátralévő részét síri csöndben töltöttük el. Ez kicsit frusztrált, mert nálunk csöndben még sosem telt ebéd, de végül sikerült meggyőznöm magam ennek szépségéről: legalább nem kényszerülök arra, hogy feltárjam a lelkemet a szüleimnek, akik egyébiránt, sosem értették meg a problémáimat. Mindig engem hoztak ki a probléma forrásaként, hogy nekem túl sok a problémám a világgal, és így nehéz lesz majd boldogulnom az életben. Leszedtük az asztalt, és én bevonultam a szobámba, az asztallappal. Az asztallapot betoltam a helyére, öcsém éjjeliszekrénye mögé, majd az ágyamra vetettem magam. Egy darabig a plafont bámultam, majd miután meguntam a monoton fehérséget, az ágyammal szemközti számítógép felé fordítottam a tekintetem. Az öcsém – mint mindig – a gép előtt ült, és valami buta internetes szerepjátékot játszott, eközben igencsak feltűnően rázta őt egész testében a néma röhögés.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Élvezed, mi?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Viccelsz? Mintha karácsony lenne!<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Legalább neki jó napja van. Hurrá. Oké, elég volt az önsajnálatból, ideje gyakorolni!</i> Törökülésbe helyezkedtem az ágyamon, hátamat a puha falvédőnek vetettem, majd hosszan, mélyen lélegeztem be- és ki. Azt is mondhatnánk, hogy csak úgy száguldottam, ugyanis nagyjából két perc alatt elértem, hogy megszűnjön számomra a világ, és már a légzésem hangját is alig hallottam. <i>Azt hiszem, mélyebbre ereszkedtem, mint terveztem. De ha már ilyen jól sikerült, akkor vágjunk bele!</i> <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Igazából nem tudtam mihez is kezdjek. A fejbemászós dolgot akartam fejleszteni, eddig viszont csak akkor sikerült, ha megérintettem valakit. Hirtelen megéreztem, hogy kezdek átcsúszni, valakibe. <i>Eddig erre nem volt példa!</i> Mindegy, végül átengedtem magam az érzésnek, hagytam, had járja át a lényemet – elvégre, az ellenkezéssel nem sokat segítettem volna magamon, nem igaz? Az egész nagyon gyors volt. És ismételten, se bumm, se villanás. Egy kicsit örültem neki, így kevesebb volt az esélye, hogy szívinfarktust kapok az átlépést megelőző hang- és fényhatásoktól, ugyanakkor így elestem az egyetlen kapaszkodómtól, ami eddig legalább figyelmeztetett, hogy mi következik – egyetlen reményem a jövőre nézve, hogy a húzó érzés átveszi majd ezt a figyelmeztető szerepet.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Egy pár másodpercig fogalmam sem volt, hol lehetek és a tájékozódásban az sem segített, hogy amit a képernyőkön láttam, valami folyadéktól teljesen elhomályosult. De mikor az egészhez hanghatás is társult, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a könnyektől nem látok tisztán, az illető fejében. Miután ezt ilyen frenetikusan kiderítettem, ideje volt kitalálni, mégis kibe sikerült átcsusszannom? Minden erőmmel azon voltam, hogy a hang alapján sikerüljön azonosítanom az illetőt. A felismerés úgy hasított belém, mint a villámcsapás, és azzal a lendülettel vissza is zuhantam a saját testembe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Bells! – kiáltottam. Abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Ő volt az. – Szia Bells, mi a baj?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia – szipogta. – Honnan tudod, hogy baj van? – <i>Upsz.</i> – Mindegy… ömm, tudunk találkozni?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze, hol?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– A suli előtt jó?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Persze, máris rohanok.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Köszi – egy utolsó szipogás kíséretében letette.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Ez nem gyakorlat!</i> Bells sosem sír ok nélkül, és pláne nem hív fel, hacsak nem élet-halálkérdés. Tiszta szerencse, hogy nem vetkőztem le, így csak cipőt kellett vennem, és már mehettem is. Illetve, ez persze nem ilyen egyszerű, de ha mázlim van, anyuék már megkezdték szokásos délutáni szundijukat. Láss csodát, szerencsém volt! Úgy látszik, Murphy most az egyszer mellém állt. Bár tudtam, hogy a helyzeten mit sem javít, azért hagytam egy cetlit. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már így is elég nagy szarban vagy, nem kéne még tetézned! – mondta az öcsém, amikor még visszamentem a szobába, hogy eltegyem az egyetlen működőképes tollat a háztartásban.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Tudom, de ez vészhelyzet. Anyuék nyílván nem fogják megérteni, de én meg nem fogom cserbenhagyni egyetlen barátomat sem azért, mert anyuék kitalálták, hogy mostantól bevetik a szülői szigort. Nálad sem működött, majd pont nálam fog, mi? – Azzal kiviharoztam a szobából.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Mivel nem kockáztathattam a lebukást, nem vághattam be csak úgy magam után az ajtót – ámbár, ha a szüleim alszanak, az egész panelépületet rájuk robbanthatnák, akkor sem ébrednének fel. Mindenesetre kivettem a kulcsot a zárból, az ajtót finoman behajtottam magam mögött, majd kívülről megpróbálkoztam halk bezárásával. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne halkabb: lassan elfordítani kétszer, vagy gyorsan? Előbb megpróbálkoztam a lassúval, de túl nagy energiát igényelt az ilyen finom zárás, ráadásul hangosabb is volt, mint képzeltem, úgyhogy végül kétszer gyorsan elfordítottam a kulcsot a zárban, aztán skera! <i>Még ha fel is ébrednek, először ki kell kászálódniuk az ágyból, majd megkeresni a kulcsot, és a fonákjával felfelé kell beleügyeskedniük a zárba. Tapasztalatból tudom, hogy frissen robbantva az ágyból ez igen megterhelő művelet, úgyhogy mire kijutnak az ajtón, én már az elsőn leszek, onnan pedig semmi nem állíthat meg! Igazából van egy-két dolog, de nagyon remélem, hogy egy öreg néni sem akar most vásárolni indulni a kerekes szatyrával, és még véletlenül sem akar egy seregnyi kiskölyök felcaplatni a hatodikra, kézen fogva, minél kevesebb helyet hagyva ezzel a szembejövő forgalomnak – jelesül nekem. </i></font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-2770458520867726532010-08-09T17:10:00.002+02:002010-08-09T17:10:38.910+02:007.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Másnap reggel – még kicsit félálomban ugyan – úgy éreztem, nem férek a bőrömbe, annyira kicsattanok az energiától, ezért próbaképpen kinyitottam az egyik szemem, és karomat magam elé tartva meggyőződtem róla, hogy még benne vagyok. De ez mégsem nyugtatott meg teljesen. Visszaevickéltem magam háton fekvő pozícióba, kinyitottam a másik szemem is, majd egy hosszú másodpercig a plafonra meredtem. A szép, fehérre meszelt plafon most is ugyanolyan távolinak tűnt, mint eddig, szóval még mindig áll a megállapítás, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Miután kigyönyörködtem magam a plafonban, úgy döntöttem, ideje a tettek mezejére lépni, és felkelni. Szokatlan lendülettel pördültem ki az ágyból, ezért kisebb nehézséget okozott megtalálnom újra az egyensúlyomat, amikor végre álló helyzetben voltam. Peter már felkelt. <i>Te jó ég, meddig aludtam?!</i> Az órára pillantottam, és az reggel hét órát mutatott. Eltartott egy percig, amíg leküzdöttem magamban a páni félelmet, és tudatosítottam magamban, hogy még csak vasárnap van, szóval nem fogok elkésni, és nem dőlt össze a világ, mert elaludtam. Sarkon fordultam, és az ablak felé vettem az irányt. Mikor bebújtam a függöny alá, egy pillanatig elvakított a nagy fényár, és már éppen kezdtem volna – megint – megijedni, majd megéreztem a kora reggeli nap simogató sugarait a bőrömön. Egy percig lehunyt szemmel álltam a napfényben, és képzeletben újra azon a kis tisztáson voltam, ahol tegnap délután. A virágok és a fűzfa lombja kecses táncot lejtettek a lágy szellővel. Olyan idilli volt ez, olyan meseszerű. És olyan kevés ideig tartott. Feltépték a szoba ajtaját, ebből tudtam, hogy az öcsém az. A hátamon a szőr már most égnek állt, ahogy elképzeltem, hogy megszólal.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Felébredtél, Csipkerózsika?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem, alva járok! – <i>Nahát, milyen szellemes vagyok, így korán reggel.</i> <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Bár Peter tetszését koránt sem nyerte el annyira a kis visszavágásom, mint amennyire nekem tetszett. Akkora hévvel távozott a szobából, hogy az általa keltett szélbe a nehéz sötétítő függöny is belehullámzott. A hátam mögé nyúltam, és elhúztam a függönyt, had terítse be ez a halvány aranyszín az egész szobát, ne csak én lubickoljak benne. A szekrényem közvetlenül az ablak mellett volt. Elhúztam az ajtaját, és az első kezem ügyébe akadó felsőt kivettem, majd halásztam magamnak egy nadrágot is – az ember ugyan kényelmesen el lenne otthon, akár egy szál alsónadrágban is, de nekem ma nagy terveim voltak a gyönyörű időre való tekintettel. Kiléptem a szobából a nappaliba, ami egyébként a szüleim hálójaként is szolgált. A furcsa az volt, hogy a szülői hálóban nem voltak ott a szüleim.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Anyuék?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Nem tudom, amikor én kijöttem, már akkor se voltak itthon.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px"><i>Hmm. Nyílván vásárolni mentek.</i> Valamiért imádtak minden vasárnap reggel korán lemenni a boltba, együtt. Többek közt ezt sem értettem a szüleimben, de bájosnak találtam, hogy tizenhét év házasság után még mindig ennyire igénylik, hogy kettesben tölthessenek el némi időt. A rántotta természetesen ott virított a konyhapulton, és ez alkalommal úgy volt elkészítve, ahogy én szeretem: krumplival és virslivel. <i>Hát, ha másért nem, már ezért megérte tegnap elájulnom.</i> Valahányszor "álomba merülve" találtak rám a zuhany padlóján, egy kicsivel több figyelmet szenteltek nekem. Azért remélem nem, tart sokáig. Nem bírnám elviselni, ha visszatérnénk a szülők szemefénye korszakhoz. Bőven elég volt tíz éves koromig, már akkor is soknak találtam. Gyorsan belapátoltam a kis rántottámat, majd felvettem egy zoknit, amit előzőleg az öltözködés címén elfelejtettem, beleugrottam a cipőmbe, és már indultam is.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Hová lesz a séta?<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Messze tőled.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nem tudom miért, de egyszerűen ki nem állhatom a testvéremet, amióta az eszemet tudom – ez pedig azért mondható rövid korszaknak, mert irtó gyorsan felejtek! –, pedig állítólag három évesen még odavoltunk egymásért. Hát nem tudom, mindenesetre, a természet remekül reprodukálja magát kicsiben: két hím nem igazán tűri meg egymást, ugyanazon a falkán belül – apámról ne beszéljünk, mert bár mindenáron bizonygatni akarja, hogy ő az alfahím, valahogy ez mindig fordítva sül el.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Bevágtam magam mögött az ajtót és hagytam, had vigyenek a lábaim. Végül a téren lyukadtam ki. Ott volt a kedvenc játékszerem, a hinta! Kicsi koromtól kezdve rajongtam a hintáért, képes voltam akár fél órán keresztül hintázni. Leültem az ülőkére, és hajtani kezdtem magam. Ilyenkor azért kifejezetten örülök, hogy régebben a fejembe vettem, hogy lefogyok. A mostani ötvenöt kilómért sem rajongott különösebben a hinta, amikor a magasba emelkedtem, mit szólt volna szerencsétlen a régi hatvanhéthez? Lépteket hallottam a hátam mögül, majd hirtelen semmi nesz. Nyílván megállt. Úgy éreztem valaki bámul, ezért megállítottam a hintát, és anélkül, hogy kiszálltam volna, hátrafordultam. Dorka állt velem szemben. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Szia. Reméltem, hogy itt leszel. Mindig idejössz, ha felzaklat valami. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Annyira elkeseredettnek tűnt. Mintha össze is ment volna tegnap óta. Biztos csak azért láttam így, mert a tegnapi után érzett szégyen nehezedett a vállára.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Mit akarsz? – Megpróbáltam nem túl durvára venni a figurát.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Megbeszélni, a tegnapit. Nézd, én tudom, hogy váratlanul ért, és nem vagyok büszke rá, hogy megtettem, és arra sem, hogy nem szóltam... <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Nekem ennyi éppen elég volt. Általában haragtartó voltam, rá mégis képtelen voltam egy napnál tovább haragudni. Felálltam, megkerültem a hintát, és szorosan átöleltem. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">– Már nincs miről beszélnünk – súgtam a fülébe.<br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Most különösebb figyelmeztetés nélkül csusszantam át a fejébe. <i>Biztosan a felfokozott érzelmek miatt.</i> Nem tetszett, amit a monitorokon láttam. Különösebben nem is voltam rá büszke, hogy miattam átsírta az egész éjszakát, de a lelkem mélyén, egy nagyon picit örültem, hogy ennyire fontos vagyok neki. Szokatlanul hamar kiléptem a fejéből, és újra a saját testemben találtam magam. A testemet remegés rázta, de nem az enyém. Dorka sírt, fejét ismét a mellkasomba temette, és olyan szorosan szorított magához, hogy az már egy csöppet fájt. Egyik karommal átfontam a derekát, a másikkal a feje búbját simogattam, és csókot leheltem a homlokára. Nem tudom meddig álltunk így, és a legkevésbé sem érdekelt. Örültem, hogy megint ugyanolyan erős a barátságunk, mint volt. Habár tudtam, azt a kis csorbát egy ideig még szem előtt fogom tartani, de biztos voltam benne, hogy ez sem fog sokáig tartani. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Elsőként Dorka lazított a szorításon, és kicsit távolabb húzódott tőlem. Most már nem sírt, de az utolsó könnycsepp még mindig ott csillogott az arcán. Mutatóujjammal kicsit megemeltem az állát, és hüvelykujjammal finoman letöröltem azt az egy árva könnycseppet. Megvillantotta mosolyát, amit úgy imádtam, bal karjával belekapaszkodott a derekamba, én pedig átvetettem a jobb karomat a válla fölött, és így összekapaszkodva sétáltunk egy jó darabig. </font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2651931505346374622.post-12062530745680990522010-08-08T17:48:00.002+02:002010-08-08T17:48:35.219+02:006.<span style="text-align:left"> <font size="3" face="book"> <p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Hazaérvén első dolgom volt lefejteni magamról a ruháimat, és beállni a zuhany alá. Nem érdekelt, hogy milyen víz, csak érje a testemet, hogy megszabaduljak a testi-lelki mocskaimtól. Egy idő után úgy ítéltem, hogy teljesen feleslegesen támaszkodom a zuhanyfülkének, a víz akkor is érni fog, ha a zuhanytálcán vagyok, így lekuporodtam. Felhúztam a térdeimet, egészen az államig, és két karommal magam előtt, szorosan átfontam a lábaimat. Ez már nekem is sok volt, úgy éreztem, nem bírom már ezt tovább! Az elmúlt három év csak arról szólt, hogy a nagyszüleim meghaltak. Úgy hullottak minden évben, mint az agyaggalambok. És mindig valami jelentős családi ünnepre estek az elhalálozások: apai nagymamám karácsony előtt két nappal. Mondanom sem kell, annak a karácsonynak meg volt a maga hangulata. Anyai nagyapám húsvétkor, és végül anyai nagymamám. Igazából az ő halála volt a legmegrendítőbb. Fél éven át küzdött, és végül a születésnapja előtt egy nappal halt meg. Még most sem sikerült feldolgoznom, pedig már lassan több mint féléve történt. <i>Nem is tudom, mi visel meg jobban: az, hogy három éve járhatunk temetésekre, vagy az, amit a halál az emberekből kivált? Bár azt hiszem, inkább az utóbbi.</i> Emlékszem, valahányszor halálhírt kaptunk, az sosem rendített meg. Inkább az, hogy a szüleim hogyan reagálták le. Amikor apu anyja meghalt, félévig pattanásig feszült hangulat uralkodott a családban, és mindenért velünk ordítozott. Pontosabban velem. Én voltam az, aki adott is valamit arra, amit mondott. Anya mindig kerülte a nyílt atrocitásokat apával, az öcsém, Peter, pedig már pár hónapos korában is magasról tett rá. Később, nagyapám halálakor, a szüleim már nagyon korán fenn voltak, pedig húsvét volt, ráadásul hétvége, kétszeres ok a lustálkodásra. Amikor kiléptem a szobámból, már éreztem, hogy valami nem volt rendben, a légkör nyomott volt, és apám nem szólt egy szót se, viszont már fel volt öltözve. Mikor kiléptem a konyhába, anyám megzuhanva ült az egyik széken, és monoton hangon közölte, hogy nagyapám meghalt. És ezzel kezdődött nagymamám hosszas leépülése, ugyanis cukorbeteg volt. Márpedig, egy cukorbeteg nem élhet egyedül, mert éjszakánként hipózhat, és akkor, viszlát. Felmerült ugyan, hogy egyikünk átköltözik hozzá, hogy vigyázzon rá, de ő ezt elutasította. <i>Talán már akkor eldöntötte, hogy ő záros határidőn belül meghal?</i> S most még ez is! <i>Oké, Dorka nem halt meg, de azt a lányt, akiről azt hittem a barátom, végképp elveszítettem. Így nem maradt senkim, akivel megoszthatnám, hogy min megyek most keresztül. Persze, ott a családom, de már jó pár éve csak azért járok haza, hogy ne az iskolában legyek, meg aludni.</i> Sós víz folyt a számba. <i>Te jó ég, én zokogok!</i> De nem érdekelt. Itt, a zuhany alatt, olyannyira mindegy. <i>Meg egyébként is, három halál és egy barát elvesztése után, én is megengedhetek magamnak egyszer, egy jó kis tombolást, nem?</i> Most nem érdekelt semmi sem, el akartam veszteni az önuralmam! És ehhez semmi sem lehet alkalmasabb annál, minthogy szabadjára engedem az erőmet. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Ahogy a gondolat végigsuhant az agyamon, éreztem, hogy az akadály az aranyfolyam elől ismét eltűnik, most viszont nem indult meg olyan sebesen, mint szokott. Lassan mozgott, és néha olyan érzésem volt, nem is akaródzik neki megmozdulni. Azonban a gravitáció ellen még ő sem tehet semmit. Olyan érzés volt, mintha elvéreznék. Bár még sosem véreztem el, és nem is tervezem, mégis, olyan súlyos volt most az energia folyam, és lassan akaródzott csak kifolynia a bőrömön keresztül. Szépen, lassan, a világot fekete lepel fedte el előlem, és én örömmel nyugtáztam, hogy hamarosan öntudatlan állapotba zuhanok. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Az ágyamban tértem magamhoz, takarókba bugyolálva, és mégis, egész testemet remegés járta át. Először csak hangokat hallottam. Minden olyan távolinak tűnt, de ezt betudtam annak, hogy a szüleim a szomszéd szobában suttogtak. Azt hitték, hogy megint elaludtam a zuhany alatt. Mostanában ez szokásom volt. Erőszakot vettem magamon, és kinyitottam a szemem. Az öcsém, mint mindig, most is a gép előtt ült, és a klaviatúrát bántalmazta. Halk nyögés szaladt ki a torkomon. Szerencsémre senkinek nem keltettem fel a figyelmét. Úgy döntöttem, felmérem, mekkora kárt tettem magamban. Lehunytam a szemem, és most igazán kellett koncentrálnom, hogy ne engedjem át magamat az ösztöneimnek, miszerint este szem lecsuk, jön a szundi. <i>Mindenekelőtt valahogy abba kell hagynom a remegést, mert az nem segít!</i> Megpróbáltam felmelegíteni magamat, de mivel olyan szorosan betakargattak, ez nehezebbnek tűnt, mint valaha. <i>Nincs mese, felül kell emelkednem evilági problémáimon, és az erőmet kell használnom azok megoldására.</i> Próbáltam valami kapaszkodót találni, ami az éberséghez köt, és nem engedi, hogy elaludjak. Úgy döntöttem a klaviatúra halk nyöszörgése éppen megfelelő lesz. Koncentráltam a billentyűzet hangjára, és lassan leeresztettem magam a lényem legmélyére. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Megéreztem az energiaforrásomat, de most csak halvány árnyéka volt önmagának. <i>Nagyon úgy látszik, hogy ez a nagyon elengedem magam, nem jött be neki.</i> De ekkor észrevettem, hogy újratermeli magát, a semmiből! Amíg sok volt, nem izgatott különösebben, honnan termeli ki magának az energiát, de most láttam, hogy lassan felbugyog benne az aranyos folyadék. <i>Na, jó, még mielőtt újabb fatális marhaságot csinálok, ellenőrzöm, hogy most zárva van-e aminek zárva kell lennie. Igen, remek, akkor, no problem, keressük azt a valamit, amiből a forrás nyeri az energiáját.</i> Nem telt sok időbe, mire megfejtettem honnan szívja el a szükséges energiát. Éreztem, hogy a testem most már ide-oda hánykolódik az ágyon a takarótömeg alatt. <i>Belőlem! Belőlem merített energiát!</i> Ez a felállás korántsem tetszett, pláne, hogy egyre nehezebb volt koncentrálnom, az összekoccanó fogaim hangjától. <i>Ha tetszik, ha nem, amíg nem veszem át az irányítást, addig önmagam áldozata leszek.</i> Szupertempóban előadtam azt, amit a tisztáson nagyjából megtanultam. Felmértem a környezetem energiáját. <i>Most nem szabad hibáznom! Ha elrontom, azon emberéletek múlhatnak!</i> Erősen koncentráltam, és próbáltam a csukott szemem ellenére meglátni az energiák színeit. A színlátás nemigen jött be, de mégis, mintha megéreztem volna az energiák súlyát. Az elektromos energia könnyed és mozgékony volt, mindent betöltött, az emberi energia valamivel nehezebb és lomhább is, és helyhez kötöttnek éreztem. <i>Nos, ez is valami, nemde?</i> De már nem nagyon tudtam koncentrálni, a billentyűk kopogása egyre távolodott, és olyan érzésem támadt, mintha valami húzott volna lefelé, a lábamnál fogva. <i>Oké, most, hogy felmértem a környezetem energiaforrásait, ideje meríteni belőlük!</i> Ismét éreztem a hívást, de most gyengébben. <i>Nyílván ébrenlét és álom határán ez is eltompul, mint annyi minden. Most azonban nem engedhettem, hogy csak úgy, ész nélkül neki essek. Ezt most tudatosan fogom csinálni.</i> Elképzeltem, hogy kinyújtom a kezem, és lenyúlok az ágyam mellett, kitapintom a kábelalagutat, és finoman cirógatni kezdem azt. Ez bejött! Úgy éreztem, az elektromosság lassan, kicsi gömbönként felemelkedik, kifurakszik az alagúton, és körülleng engem. Amikor úgy éreztem, a levegő már pattanásig feszül, egyszeriben felnyitottam az energiaforrásomat, és miután kifeszegettem a karomat a takarók alól, kinyújtottam a kezem, és az ujjaim megfeszültek, ahogy a tömérdek mennyiségű energia végigcikázott rajtuk. Egyre kevesebb elektromosság feszült a levegőben, de az én "éhségem" is alábbhagyott. Miután úgy éreztem, teljesen feltöltődtem, elzártam a forrást. <br />
<p style="text-indent:21px; line-height:130%; margin-left:0px; margin-right:0px; margin-top:0px; margin-bottom:0px">Újra tisztán hallottam a klaviatúra kétségbeesett kiáltását. Már nem remegtem, és nekem ennyi bőven elég volt! Átengedtem magam a húzó érzésnek, és elnyelt az álomvilág.</font></span>Matthttp://www.blogger.com/profile/13625756484558777104noreply@blogger.com2