2010. október 23., szombat

21.

Odakint erősen fújt a szél. Lacey közvetlen a kijárat előtt kuporgott, a lépcső szélén.

– Hé, minden oké? – A vállára terítettem a zakómat és lekuporodtam mellé.

– Megígérted – mormolta maga elé.

– Tűrtem volna egy szó nélkül, hogy odajön és megaláz téged az egész iskola előtt? – kérdeztem inkább elképedve, mintsem bosszúsan. Nem akartam elhinni, hogy Laceynek valóban fontosabb volt az, hogy megígértem, nem alázom Ambert a sárga földig, mint a saját becsülete.

– Nem, de ez így akkor is durva volt! – Most először nézett rám, mióta kijöttem. Könnyes szeméből megalázottság sugárzott. Akkor értettem meg, hogy azzal, hogy így védtem meg, jobban meggyaláztam ott mindenki előtt, mintha Amber még további öt percen keresztül patáliázott volna.

– Sajnálom – rebegtem, és gyengéden átöleltem. Karjait a derekam köré kulcsolta, arcát pedig az ingembe temette.

– Mmm, mi ez rajtad? – terelte hirtelen másra a szót.

– Tulajdonképpen ez egy ing.

– Nem így értettem! – nevetett rám. Végre! – Az illatod. Dezodor, arcszesz, kölni?

– Kölni – mosolyogtam rá. – True Force.

– Nagyon finom. – Szorosabbra fogta ölelését a derekam körül és bevackolta magát az ölembe. Így ültünk, mikor Bruno leverte a vesémet az ajtóval.

– Oh, bocsánat, hogy megzavarom a meghitt pillanatot, de gondoltam lenne kedvetek táncolni, ha már eljöttetek a bálra, meg minden.

– Kösz, hogy gondoltál ránk – sziszegtem, még mindig az ajtós élmény hatása alatt.

– Máskor is! – hallottam, ahogy elmosolyodik. – Ja, és legközelebb megpróbálok kíméletesebben rátok törni, oké? – Meg se várta a válaszomat, azonnal bement. Nem tudom honnan, de valahogy megérzi, mikor, mit, hogyan kell tennie. Félelmetes!

– Van valami abban, amit mondott – suttogta Lacey.

– Igen. Ha a másik vesémet is leveri, akkor komoly gondok lesznek.

– Én nem erre gondoltam – nevetett a mellkasomba.

– Ja! – Na, landolt a papírtantusz! – Egy keringő?

– De nem most rögtön. Még szükségem van egy kis méltósággyűjtésre az előbbiek után.

– Hiszen te… - Egy gyengéd csókkal belém fojtotta az egyébiránt igen meggyőző mondatomat arról, hogy ha valakinek itt méltóság újratöltésre van szüksége, az Amber. Ha minden vitaindító mondatomat hasonlóképpen fogunk lekezelni, akkor gyümölcsöző kapcsolat elébe nézünk, az akut vitatkozási kényszerem fényében! – Nagyra értékelem ezt a megoldási módot, de szeretnélek figyelmeztetni, hogy ezt hosszútávon igen sűrűn kell majd bevetned.

– Annyi baj legyen! – mosolyodott el.

Még viharosabb lett a szél, körülöttünk a fák enyhén meghajoltak az erejétől. Valami homályosan derengett a ma reggeli időjárás jelentésből, és felsejlett, hogy kisebb zivatart ígértek estére.

– Be kellene mennünk – javasoltam. – Úgy rémlik, vihart mondtak ma estére, nem szeretném, ha itt kinn kucorogva érne minket.

– Nem szereted az esőt? – Pattant fel az ölemből.

– Imádom, de csak nézni. – Álltam fel én is, és kitártam az ajtót.

– Azt hittem nagy természetjáró vagy. – Az vagyok, de ezt honnan tudja? Látván elképedt arcomat gyorsan hozzátette: – A kölnidről feltételeztem. Az illat sokat elárul a viselőjéről. – Vont vállat kacéran, majd belibbent előttem.

– Ami azt illeti, imádok túrázni, annak ellenére, hogy nem vagyok egy kiköpött túraalkat – hadartam, miközben visszacsuktam az ajtót.

– Ez meg mit akar jelenteni? – nézett rám mosolyogva.

– Azt, hogy a túrázok általában nem olyan göthösek, mint én. Úgy meg tudok fázni, hogy azt tanítani kéne!

– Nem hiszem, hogy az emberek egymást taposnák, hogy felvehessék ezt a tárgyat! – nevetett fel.

Ahogy beléptünk a csarnokba, meghallottuk az angolkeringő sajátságos dallamát. Természetesen nem sokan ismerték még az alapokat sem, akik mégis, azok lagymatagon táncoltak. Megfogtam Lacey kezét, majd táncos tartásban beforogtam vele a tánctér közepére. Ez alkalommal kifejezetten akartam, hogy mindenki – különösen Amber! – minket nézzen. A nagy forgás közepette azonban nem láttam őt sehol. Amint egy pillanatra megálltam, észrevettem, hogy ő is a táncolók közt van! Egy magas, jóképű fiúval táncolt, akiről bizton mertem volna állítani, hogy még soha életemben nem láttam. Ez persze nem azt jelenti, hogy Amber csempészte volna be! Annyira azért nem bátor. Elkaptam a pillantását, miközben a partnerével egy a miénkhez hasonló figurát táncoltak. A szeméből és az elméjéből csak úgy sugárzott a harag.

– Mennyire vagy otthon a standard táncokban? – kérdeztem suttogva, miközben igyekeztem tartani a feszes tartást.

– Amennyire szeretnéd. Ez alkalommal nem hagyom magam! – Cinkos mosolyából tudtam, hogy ő is látta azt Amber szemében, amit én.

– Hová lett a „ne essünk túlzásokba”?

– Hatalmas szél van odakint – kacsintott rám.

– Értem – mosolyogtam rá. – Ismered a kígyó figurát?

– Igen – válaszolta. Mikor felfogta mit tervezek, halálra sápadt. – Ezt nem gondolhatod komolyan, az még a profiknak se megy mindig!

– Akkor most kapaszkodj meg, mert nem kevés változtatással, visszafelé fogjuk csinálni, közben forogni fogok, és a végére kéne egy arabeszk! – Falfehér arca láttán gyorsan hozzátettem: – Ne aggódj, tudom, mit csinálok.

– Ettől most megnyugodtam – mondta remegő hangon.

– Tényleg?

– Nem, de hülyén nézne ki, ha ennyi tanakodás után semmit se csinálnánk – villantott rám egy feszült mosolyt.

– Akkor hajrá! –Az egyik lábamat beakasztottam az övébe, ő pedig a testével máris körülfonta az enyémet. Éreztem, ahogy egész testében remeg. Félt, de a bizonyítási vágy erősebben munkált benne! Két karjával átnyúlt a nyakam mögött, én magasba emeltem mind a két karom, ezzel rákulcsolva az ővéire, és elkezdtem forogni. Lábával elengedte az én lábamat, és éreztem, ahogy a teste forogni kezd körülöttem. – Most gyorsan válts fogást, kulcsold át a nyakamat! – hadartam, miközben leengedtem a kezem, hogy megfogjam a derekát, ami elém került. Követte az utasításomat, ennek eredményeképpen a teste átpördült a levegőben. Én a derekánál fogva elkaptam és a magasba emeltem. Ő pont a megfelelő pillanatban hajtotta végre az arabeszket, sőt, még a nyakamat is elengedte, magasba emelte karjait és belehomorított a pózba.

Finoman leengedtem. Még jobban remegett, mint azelőtt, és biztos voltam benne, hogy ezt már nem csak én vettem észre. Egy árva pisszenést sem lehetett hallani! Minden szempár ránk meredt. Nem igaz, hogy ezt túlélte! – hasított olyan erővel az elmémbe a tömeg ki nem mondott gondolata, hogy azt hittem, összerogyok a súlya alatt.

– Te nem vagy normális, ezt ugye tudod?! – visította végül Amber, kimondva, amit a többiek nem mertek, vagy még nem tudtak a sokktól. – Lazán meghalhatott volna, ha leesik, amikor fogást vált!

– Ne haragudj Amber, de az életemhez neked aztán rohadtul semmi közöd! – fordult szembe Lacey Amberrel, miközben nem is olyan diszkréten a számra tette a kezét. Látnom sem kellett az arcát, hogy tudjam, Amber mitől lett falfehér. Lacey tajtékzott a dühtől! Olyannyira hogy koncentrálás nélkül is láthatóvá vált számomra az őt körülvevő energia mező, ami vérvörös színben játszott.

– Ha ettől jobban érzed magad, nem téged féltettelek. Bárki másért aggódtam volna, aki a keze közé kerül és megcsinálja ezt vele.

– Amint látod, az ég egy adta világon semmi baja – fejtettem le a számról Lacey kezét. – Pontosan tudtam mit csinálok, és mekkora a rizikófaktor, ha ezt olyannal csinálom, akivel még csak soha nem is gyakoroltam azelőtt, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, egyeseknek – Néztem úgy Amberre, hogy kétsége se lehessen afelől, jelen esetben őt értem „egyesek” alatt. – Isten adta tehetségük van az ilyesmihez.

– Ez akkor is életveszélyes volt – suttogta.

– Szeretnéd, hogy veled is megcsináljam?

– Azért, azt talán nem kéne – súgta oda nekem Lacey. – Ne sértődj meg, de nem hiszem, hogy ezt most rögtön újra meg tudnád csinálni.

– Én is pont erre apellálok – válaszoltam.

– Oké, oszolj emberek! – segített ki Bells.

– Azért azt ismerd el, hogy tényleg nem vagy százas! – suttogta Dorka, ahogy közelebb léptek hozzánk.

– Az biztos! Ez tényleg életveszélyes volt! – sziszegte Zac.

– Hiszen már mondtam, tudtam mit csinálok! – ismételtem meg újfent.

– Nem tudom, én ettől nem éreztem volna jobban magam! – mondta Dorka.

– Engem sem nyugtatott meg – ismerte be a többieknek is Lacey –, de jobb ötletem pillanatnyilag nem volt, és kellett valami ütős a végére, amitől Ambernek eláll a szava.

– Nos, ez nem egészen sikerült a tervek szerint – mutatott rá Bruno.