20.

Másnap ötre beszéltük meg a találkozót Laceyéknél, de én jó szokásomhoz híven egy tíz perccel hamarabb ott voltam. Terry éppen a nyitásra készülődött, így nem igen beszélgettünk. Gondoltam, nyugodtan besegíthetek, baj nem lesz belőle, maximum lesz egy kis ideje fújtatni. Ragadtam egy rongyot és letöröltem a bárpultot, majd az asztalokat, miközben Terry szinte tökéletesen követve engem, felmosott. Ennél összehangoltabbak akkor se lehettünk volna, ha összebeszélünk.

Éppen végeztem az utolsó asztallal, ledobtam a rongyot, hogy azon lépkedve ne – nagyon – ganézzam össze a padlót, mikor halk kopogásra lettem figyelmes a lépcső felől. Még szerencse, hogy sikerült elcsoszognom a bárpultig, különben hét szentség, hogy hanyatt vágom magam! Lacey elképesztően gyönyörű volt! Frizurája és visszafogott sminkje kihangsúlyozta tökéletes vonásait, a ruha pedig felfedte hibátlan alakját.

– Huh! – Csak ennyire futotta tőlem.

– Kösz – mosolyodott el.

– Nem akarok belerondítani a pillanatba – szúrta közbe Terry –, de nem fogtok elkésni?

– Ebben van valami! – bukott ki belőlem meglepetésemben, mikor az órámra pillantottam. Elköszöntünk Terrytől, majd száguldottunk a buszmegállóba. Előre engedtem Laceyt – bár tudom, az illem úgy diktálja, hogy ha idegen helyre léptek be, akkor a férfi megy előre, mert sosem lehet tudni… –, ő pedig azonnal lehuppant az első ülésre. Feszült csend.

– Mi lesz, ha Amber megint jelentet rendez? – kérdezte Lacey, miközben elmerengve nézte a mellettünk elszáguldó tájat.

– Emiatt nem aggódnék. A múltkor éppen eléggé beégette magát, nem hinném, hogy lenne egy olyan kényszerképzete, miszerint ezt minden adandó alkalommal meg kell tennie.

– És ha mégis?

– Akkor határtalanul boldog leszek, hogy az egész iskola előtt lealázhatom a sárga földig!

– Azért nem kéne túlzásokba esni. – Nem akartam hinni a szememnek! Lacey tekintetében az együttérzés szikrája csillant meg! Nálam ez és Amber valahogy nem nagyon passzolt össze, pláne ha azt vesszük, mekkora cirkuszt rendezett Laceyéknél két napja.

– Porig? – javasoltam alternatívaként.

– Ha feltétlen muszáj.

Mikor megérkeztünk a suli elé, hatalmas sor kígyózott a bejárat előtt. Természetesen nem a bejáraton terveztem bejutni, mivel azonnal kidobnának, amiért külsőssel érkeztem és erről Lacey is tudott – arról azonban nem, hogy miképpen fogunk bejutni. Hátravezettem a parkolóhoz, ahol a hátsó ajtók a vártak szerint le voltak lakatolva. Én persze nem zavartattam magam. Megkértem Laceyt, hogy őrködjön, nehogy rajtakapjanak minket, addig én lefeszítettem a lakatot. Na, nem ám pusztakézzel! Ahhoz még sok spenótot kéne ennem! Egy rövidke másodpercig magam elé tartottam a kezem, míg meg nem láttam, hogy a lakat aranyfényben úszik. Ekkor tettem egy hirtelen csuklómozdulatot, mire a lakat elpattant. Arról mondjuk halványlila segédfogalmam sem volt, miképp fogom visszarakni a lakatot, de ezen bőven ráértem még gondolkodni. Kilógni úgy is csak órák múlva szándékoztunk.

– Oké, kész vagyok!

– Remek, már kezdtem fázni.

– Mondtam, hogy odaadom a zakómat.

– Szarkazmus. Majd megszokod – veregette meg a vállamat.

Próbáltunk minél észrevétlenebbül elvegyülni, ami meg kell, valljam, közel sem volt egyszerű mutatvány! Épp hogy csak sikerült becsuknom magunk mögött az ajtót, mire a halk kattanásra majdnem minden szempár ránk – jobban mondva Laceyre szegeződött. A legtöbb fiú fél másodperc alatt rávert Pavlov kutyájára nyáltermelésben. A lányok először elképedve néztek párjaikra, majd tekintetüket követve Laceyre pillantottak, és látni lehetett, ahogy minden lány önbecsülése romokba dől. Speciel, én mindkét oldalt megértem! Lányként én is biztos el akarnék tűnni a föld színéről, ha Lacey egyáltalán egy légtérben tartózkodna velem. Ha pedig azon szerencsétlen hím egyedek egyike lennék, aki nem Laceyvel érkezik, nekem is biztos el kéne egy kisebb lavór.

Piszok szerencsénk volt, hogy Dorka és Bells a párjaikkal együtt az első sorban állók között voltak, és viszonylag hamar magukhoz tértek. Gyorsan félrevonultunk egy sarokba, és hallottam, ahogy a hátunk mögött lassan a többiek is felocsúdnak, és táncolni kezdenek.

– Kösz a mentőakcióért csajok! – mondtam a szokásosnál valamivel hangosabban. Kezdem azt hinni, hogy minden zenés mulatságnál alapkövetelmény, hogy az embernek okvetlenül ordítva kell beszélni, hogy így biztosan hangszálgyulladást kapjon másnapra!

– Csak semmi kösz! Szia, Izzy vagyok – mutatkozott be Bells.

– Úgy tudtam, hogy Bellsnek hívnak – nézett rám Lacey zavartan.

– Csak Matt, mert tudja, hogy a Bellst kevésbé szeretem, mint az Izzyt. Egyébként ő itt Zac – mutatta be a partnerét – ők pedig Dorka és Bruno.

– Örülök, hogy végre megismerhetlek titeket – rázott kezet Lacey mindenkivel.

– Amúgy hatásos belépő volt! – mosolygott rám Dorka.

– Hát, ez valahogy nem volt betervezve – nevetett fel zavartan Lacey.

– Én nagyjából valami ilyesmire számítottam, de nem tudtam, hogy ennyien leszünk – mondtam én, még mindig kicsit remegő térdekkel. Senkinek sem kívánom, hogy ennyi szempár szegeződjön rá, pláne ilyen sokáig!

– Már nem azért, de ezt a hatást akkor is elértétek volna, ha valami szakadt rongyban érkezik a kishölgy – jegyezte meg Zac.

– Kösz, te bunkó! – könyökölte oldalba Bells Zacet.

– Azért lássuk be Izzy, van benne valami.

– Köszi – rebegte Lacey.

– Igazán nincs mit – mosolygott Bells Laceyre. – Ezek után a minimum, hogy egész nyáron te hívsz meg fagyira! – fordult ismét Zac felé.

– Már ne is haragudj Bells, de ez eddig sem volt másként! – mondtuk szinte egyszerre Dorkával, miközben próbáltunk nem megfulladni a röhögéstől.

– Jó, de most büntetésből!

– Miért, eddig ez kiváltság számba ment? – szólalt meg Bruno most először – ismerjük be –, remek dramaturgiai- és humorérzékről téve tanúbizonyságot.

– Ott a pont! – nevetett fel Dorka.

– Olyan lehetetlenek vagytok! – háborgott Bells. Ritkán használta a tömeggyilkos tekintetét, de most bevetette, és mindannyiunkban meghűlt egy kicsit a vér.

– Bocs, de ez többszemélyes labda volt – próbáltam kimenteni magunkat.

– És pontosan a labdaérzéketek miatt szoktam veletek lenni, ha röplabdázunk! – szállt be játékba.

– Bocs, hogy belepofátlankodok a beszélgetésbe, de Amber tizenkét óránál! – vonta magára mindannyiunk figyelmét Lacey.

– Ilyen isten nincs! – szűrtem a szavakat a fogaim közt.

– Lám-lám, hát újra találkozunk – mosolygott ránk Amber, de ez nem szívélyes mosoly volt! Ha ezt a mosolyt párosítottuk volna Bells tömeggyilkos tekintetével, akkor egy mindenre elszánt pszichopata pontos leírását kaptuk volna végeredményül.

– Hasonló mód örvendek a viszont látásnak – vetettem oda foghegyről, miközben kis csapatunk élére küzdöttem magam, így takarva Laceyt.

– Tudod mit? Időt spórolok neked, eltekintek a bájcsevejtől és elmondom, mi van!

– Hogy oda ne rohanjak!

– Vagy két másodpercen belül eltűnsz innen a kis barátnőddel együtt, vagy azonnal megyek és szólok az igazgatónak. Nem talál majd szavakat, hogy pont a mintadiák hágja át a szabályokat – villantott rám egy újabb olyan mosolyt. Tényleg azt hiszi, hogy nyeregben van, de úgy látszik megfeledkezett róla, hogy engem se kell félteni, ha alattomosságról van szó!

– Nem hiszem, hogy alkupozícióban lennél, aranyom!

– Hogy mondtad?! – Nem tudom, hogy azon bukott-e ki, hogy ennyire félvállról vettem a kis fenyegetőzését, vagy azon, hogy aranyomnak szólítottam, de kibukott, és csak ez a lényeg! Tudtam, hogy nagyjából fél percem van, amíg nem kezd el úgy hisztériázni, mint azt a klubban tette, ezért gyorsan rövidre zártam:

– Maradjunk annyiban, hogy az év folyamán nem egy olyan dolgot tussoltam el az érdekedben, amire az igazgató minden bizonnyal kíváncsibb lenne, mint arra, hogy én éppen kit csempészek be egy iskolai rendezvényre. Még mielőtt partnerek lettünk, megtudtad, miféle ember vagyok, és hogy használom az iskolai kapcsolataimat. Had súgjak meg valamit, nem akarod te megkockáztatni, hogy kirámoljak!

– Jobb, ha tőlem tudod, ezzel még nincs vége! – Éreztem, hogy amint kimondta, már meg is bánta. Nagyon jól tudta, hogy csak a levegőbe beszél, ellentétben velem! Lehet, hogy egy utolsó, alattomos csótány vagyok, amiért visszaélek a protekciómmal, amit anyunak köszönhetek, de ha bárki fenyegetni meri a szeretteimet, az kösse fel a textilt, mert két másodpercen belül úgy rúgatom ki bármelyik oktatási intézményből, hogy az alsóját már a felszállás pillanatában elhagyja!

Miután Amber – ismét – megalázottan elkullogott, hátrafordultam, hogy végre egy kis időt szakítsunk arra, amiért idejöttünk, de Laceyt nem láttam sehol! Tanácstalanul a többiekre néztem.

– Mikor a monológod végére értél, kiviharzott – mondta végül Dorka, gyászos hangon.